A maga idejében Petőfi volt az egyik legnagyobb influenszer, szegény Csokonai pedig annyira lúzer volt a csajozás terén, hogy a kulacsához írt rajongó dalt. Ilyen formában máris közelebb kerülhetnek a kamaszokhoz ezek a régi, de ma is értékes mondanivalóval bíró szerzők.
Lackfi János szerint a fiatalokhoz a „mai világ ismeretével kell szólni” és felkelteni érdeklődésüket.
Mert ha beszélünk Babits abszolút botfüléről vagy Weöres gyilkosan „nyugdíjas óvodás” humoráról, rögtön nem olyan kényelmetlen figurák. „Ha a »Befordultam a konyhára« mellé odakerül a »Beugrottam a fitneszbe«, ha elhangzik a »Szilágyi Örzsébet e-mailjét megírta«, vagy ha szó esik a »dinófejű nagyúrról«, az eredeti szövegekhez való viszonyuk is rögtön más lesz. Ugyanígy közel lehet hozni egyes versformákat, nyelvi sajátosságokat, régi élethelyzeteket. Egyáltalán, közösen kitalálni, mitől vers egy vers, mitől nem az” – mondja Lackfi János, aki tizenhét évnyi egyetemi tanítás után érti és érzi, hogyan lehet érdeklődést ébreszteni egy-egy avíttnak tűnő szöveg iránt.
Nem arról van szó, hogy lefordítom diáknyelvre vagy mai szlengre a régi dolgokat.
Ő a nyelv játékosságát, valamint a költészet univerzális mondanivalóját szeretné ezekkel a helyzetgyakorlatokkal bemutatni. „A költői témák minden korban ugyanazok: szerelem, halál, haza, Isten, társadalom, történelem, művészet, és ezek ugyanúgy érdeklik a mai fiatalokat, mint a mindenkoriakat. Ha sikerül érthetően szólni hozzájuk ezekről, nyert ügyünk van.”
Sok tizenéves azért is zárkózik el a régi művektől, mert azok nyelvét egyszerűen nem érti. Lackfi János szerint a dolog nyitija, hogy kalandos, közös rejtvényfejtésre kell hívni a diákokat: „Ha igazán meg vagyok győződve arról, hogy egy étel jó, akkor a szomszédot is meg tudom győzni róla, akár autószerelő, akár agysebész. Egyszerűen megfőzöm és megkóstoltatom.”
