Európa nagy zenekarai közül a „szomszédos” Bécsi Filharmonikusokkal a Müpa az utóbbi években szoros partnerkapcsolatot alakított ki, az együttes vendégfellépései örömtelien rendszeressé váltak. De nem egyszer szerepelt a Komor Marcell utcai falak között a Berlini Filharmonikus Zenekar is.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
A zenekar hajdani alapítása valójában kiválás volt: Benjamin Bilse másfél évtizede működő zenekarának ötvennégy tagja hagyta el 1882-ben az anyaegyüttest: ők nevezték el magukat Berlini Filharmonikusoknak. Hamar híressé és megbecsültté váltak. Olyan karmesterek és zeneszerzők vezényelték őket az első években, mint Hans von Bülow, Felix von Weingartner, Richard Strauss, Gustav Mahler, Johannes Brahms, Edvard Grieg.
Arthur Nikisch korszaka közel harminc éven át, 1895-től 1922-ig tartott, Wilhelm Furtwängleré 1922-től 1945-ig, majd a háborút követő évek néhány gyorsabb őrségváltása után (Leo Borchard, Sergiu Celibidache, majd ismét Wilhelm Furtwängler) 1954-ben beköszöntött a minden korábbinál hosszabb és meghatározóbb Herbert von Karajan-éra, amely az osztrák karmester haláláig, 1989-ig tartott, s az addigiaknál markánsabban befolyásolta a zenekar imázsát.
Ide kattintva tehet virtuális sétát a Berlini Filharmónia épületében.
Karajan zenélését erőteljes romantikus pátosz és drámaiság, méltóság és (a pátosz ellenére) távolságtartás jellemezte, maximalizmusa nyomán a polírozott hangzással és lekerekített formálással játszó zenekar a perfekció bajnokává, a világ egyik legvirtuózabb szimfonikus együttesévé vált. Kétségtelen ugyanakkor, hogy Karajan muzsikálására – az elmondottakból logikusan következve – nem a közvetlenség és felszabadultság volt jellemző.
Éppen ez a közvetlenség és felszabadultság volt Claudio Abbado időszakának (1989-2002) hatalmas nyeresége. Az olasz karmester vendégként harminchárom évesen vezényelte először a Berlinieket, vezetőkarmesternek pedig ötvenhat évesen választotta őt a zenekar, 1989-ben tehát pályája csúcsán került az együttes élére, és életének legérettebb éveit töltötte a muzsikusokkal. Jelenlétének és ott végzett munkájának csak egyik fontos eleme volt a muzsikálásából áradó humánum és emberközeli attitűd, amely vezénylése nyomán átjárta a Berlini Filharmonikusok produkcióit, egy másik, hasonlóan meghatározó újdonság a kortárs muzsika iránti nyitottság — aligha véletlen, hogy távozását követően a zenekar még a karmester életében Claudio Abbado Zeneszerzői Díjat alapított.
Sir Simon Rattle, a legendásan innovatív szellemű muzsikus azt folytatta, amit Abbado elkezdett, de erős hangsúllyal a modernizáláson. Keze alatt a zenekar imázsa tovább változott a társadalmat megszólító közvetlenség irányába, a közönséggel való kommunikáció új formáit alkalmazva.
Mindennek nyomán mára a Berlini Filharmonikusok nemcsak Európa és a világ egyik legnagyobb hagyományú és presztízsű szimfonikus együttese, de az egyik legmodernebb szellemű zenekar is a világon.
Ezt az együttest örökölte meg most Abbadótól és Rattletől Kirill Petrenko. Az omszki születésű orosz karmester tizennyolc éves korában családjával Ausztriába költözött, és a bécsi Zeneakadémia növendékeként végezte felsőfokú tanulmányait.
Mesterei között – Uroš Lajovic, MyungWhun Chung, Edward Downes, Ferdinand Leitner, Roberto Carnevale és Szemjon Bicskov mellett – Eötvös Pétert is megtaláljuk. Megbízatásai – többnyire főzeneigazgatóként – eddig elsősorban zenés színházakhoz kötötték (Bécsi Volksoper, Meiningeni Színház, Berlini Komische Oper, Bajor Állami Opera).
Karrierjének emlékezetes állomása, hogy miután 2001-ben Meiningenben a szerzői előírásnak megfelelően négy, közvetlenül egymást követő estén vezényelte Wagner Ringjének négy operáját, 2013-ban, 2014-ben és 2015-ben ő volt a bayreuthi Nibelung gyűrűje produkció karmestere. A Berlini Filharmonikusokat vendégként először 2006-ban vezényelte, majd 2009-ben és 2012-ben visszatért. A zenekar 2015 júniusában jelentette be, hogy őt választották a Berlini Filharmonikusok következő vezető karmesterének.
Munkáját a zenekar élén 2019 augusztusában kezdte meg. Szuggesztív és ihletett muzsikálását a magyar közönség is ismeri, hiszen a Bayerisches Staatsorchester élén 2015 áprilisában már nagy sikerrel vendégszerepelt a Müpában.