Még nem tudni, hogy a májusi lazítások a magyar színházi életet hogyan érintik, de az angol színházigazgatók és producerek már arra is felkészültek, hogy a szigetország teátrumai 2021-ig zárva maradnak. A londoni Nemzeti Színház, a leicesteri Curve és a Birmingham Hippodrome vezetői nyilatkoztak a BBC Radio 4 csatornájának Today című műsorában arról, milyen forgatókönyvek állhatnak a 2020. március 16. óta zárva tartó színházak előtt.
A legrosszabb esetben ebben a naptári évben zárva maradnak. A Nemzeti Színház vezetője, Rufus Norris felhívta a figyelmet arra, hogy a zárt ajtók nem kevés pénzbe kerülnek, de reálisnak kell maradni az újraindulás kapcsán. Elmondta, rugalmas terveik vannak a 2020. július és 2021. január közötti időszakra, de arra is felhívta a figyelmet, hogy van esély, hogy a helyzet rosszabbodjon.
„Ne csapjuk be magunkat, az emberek most nem arra vágynak,
hogy ezredmagukkal üljenek három órát egy zárt térben.”
A birminghami művészeti vezető, Fiona Allan négy forgatókönyvet vázolt, ezek közül a legoptimistább szeptember végi, október eleji, a legpesszimistább 2021 késő tavaszi nyitással számol. A 120 éve fennálló intézmény nem tud bevétellel, a helyi önkormányzat vagy az angol kulturális alap, az Arts Council támogatásával számolni. A tartalékaikat élik fel, és a jelenlegi legnagyobb félelmük az, hogy az alkalmazottaikat érintő munkahelyvédelmi programot nem terjesztik ki addig, amíg a nézők visszatérnek hozzájuk, azaz elbocsátásokra kényszerülnek.
Fiona Allan hozzátette, produkciótól függően 20-30%-os nézőszámcsökkenést vár a 2021/2022-es pénzügyi év végéig. „Csak a megérzéseinkre tudunk számítani. Lesznek emberek, akik nem akarnak tömeges rendezvényekre menni, bizonyos social distancing szabályok a társadalom egy részét továbbra is érintik majd, az újbóli nyitás után pedig idő kell ahhoz, hogy a korábbi kerékvágásba visszatérjünk. A színházaknak az első két évben sokkal kevesebb művészi befektetésre, és sokkal több üzleti tervre lesz szükségük.”
A Curve ügyvezetője szintén sokféle tervet készített az idén nyári nyitástól a 2021-es újraindulásig. Természetesen abban bízik, hogy legkésőbb az őszre normalizálódik a helyzet, de
senki nem tudja, milyen egészségügyi és egyéb korlátozások lesznek szükségesek ahhoz, hogy a közönség biztonságban érezze magát a színházban.
Leicesterben is végesek a tartalékok, ha a munkahelyvédelmi program június után nem folytatódik, ahhoz kell nyúlni a fennmaradás érdekében.
Egy producer, Jamie Wilson a The Stage című lapnak arról beszélt, hogy nekik is figyelembe kell venni a nézők biztonságát, nem siettethetik a visszatérésüket a színházakba, ha azt nem ítélik kockázatmentesnek. Wilson szerint ez hosszú távon káros hozzáállás.
A koronavírus-járvány repertoárt illető következményeiről a Derby-i Színház művészeti vezetője, Sarah Brigham egy korábbi alkalommal nyilatkozott a The Stage-nek. Brigham úgy véli, a színházak az újranyitást követően biztonsági játékra fognak törekedni, sokkal kevésbé vállalkoznak kísérletezésre, és a szórakoztatás kerül túlsúlyba.
A színházvezető elmondta, frusztrálja, ha arra gondol, a közönség kikapcsolódást vár a színháztól, és csak könnyed produkciókra lesz igény
az újraindulást követően.
Természetesen ő sem tagadja, hogy amikor a jelenlegi helyzetnek vége, és megkönnyebbülhetünk, az örömre, a vidámságra, a kapcsolatokra lesz szükség, de reméli, ez nem jelent majd kifogást arra, hogy a színházak csak ilyen előadásokat kínáljanak. Brigham nem ez ellen van, hanem a sokszínűség mellett, és bízik abban, hogy a járvány elmúltával a berögzült rossz, régi mechanizmusok és kifogások – mint az, hogy a szórakoztató műfajokon kívül más nem érdekli a közönséget – eltűnnek.
Egy név nélkül nyilatkozó szabadúszó színész ehhez azt a félelmét is hozzátette, hogy a producerek kizárólag népszerű, ismert művészekkel akarnak dolgozni, a kockázatmentes, stabil húzócímek mellett a húzónevekre építenek, mert a feltörekvő tehetségek számukra anyagi kockázatot jelentenek.
