A június 21-i, „Szabadság. Felsőfokon. Egyetértünk?” mottójú, mintegy 500 résztvevővel lezajlott tüntetésen felolvasták Tarr Béla és Enyedi Ildikó filmrendezők a hallgatóknak küldött leveleit, a hallgatók mellett felszólalt Hegedűs D. Géza és Székely Kriszta.
Bán Bálint színművész, az egyetem volt hallgatója, a demonstráció moderátora azzal kezdte, belesajdul a szíve, ha arra gondol, hogy fennáll a lehetősége annak, hogy az utána következő generáció nem élheti át azokat az élményeket, kutatási és gondolatütköztetési lehetőségeket, amelyekre nekik volt lehetőségük.
Béres Bence III. éves színművész szakos hallgató úgy fogalmazott, nagyon nincs rendben, hogy 2020-ban egy fiatal egyetemistának olyan gondolatokkal kell kiállni egy ilyen helyzetben, hogy a véleményének vállalása miatt vajon a másnapi lapok mit állítanak majd róla vagy hogy kárt okoz-e a családjának, és az sincs rendben, hogy fiatal egyetemistáknak azért kell kiállni az egyetemükért, hogy azt egyeztetés nélkül, antidemokratikus eszközökkel ne lehetetlenítsék el. Hozzátette, hogy azt mondani egy olyan intézményre, hogy nem szolgálja a magyar identitástudatot és a magyar kultúra öregbítését, ahonnan világhírű művészek, Oscar-díjas alkotók, Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művészek kerültek ki, nem csupán nincs rendben, de nevetséges. Elmondta,
akik erre az egyetemre járnak, azért tanulnak, hogy szakmailag a legmagasabb szinten képviseljék nemcsak magukat, hanem az egész országot.
Megjegyezte, át lehet alakítani ezt az egyetemet, szét lehet verni, tönkre lehet tenni, el lehet lehetetleníteni, de azt a tudást, amit egymástól és a tanáraiktól kaptak, senki nem veheti el tőlük. Beszédét azzal zárta, hogy eljön az az idő, amikor a szakmai minőség kerül előtérbe, „és akkor mi még mindig itt leszünk”.
Hegedűs D. Géza színművész, az SZFE oktatója felidézte az egyemet alapításának 150. évfordulóját ünneplő, öt évvel ezelőtti eseményeket, az emlékezést és az intézmény egykori nagyjainak felsorolását pedig azzal a zárta, az egyetem ereje ebben a másfél évszázados töretlen történetben rejlik, mert – tette hozzá – ez az origója a magyar színház-, film- és televíziós történetnek, és az egyetem története a nemzeti kultúra kitörölhetetlen része. „Azzal is tisztában vannak az idevágyakozó, türelmetlen, hatalommal felruházottak, hogy természetes úton e történet részesei csak akkor lehetnének, ha tehetségüknek köszönhetően kivívták volna maguknak a jogot, hogy egyetemünk polgárai lehessenek, majd pályájukon évtizedes, szívós művészi munkával bizonyították volna tanári, vezetői rátermettségüket. De nem tudhatjuk, hogy kik ők. Azt viszont igenis érzékeljük, hogy a bankszámlák nulláinak buborékjai mögött csak az erőben hisznek: szándékuk szerint törvénybe akarják iktatni, hogy a mi másfél évszázados történetünk nincs többé.” Hegedűs D. Géza kiemelte, az SZFE képzésének középpontjában a kis létszámú, a személyiség integritását tisztelő, tehetséggondozó oktatás áll, ahol egyes egyedül az egyéniség, az összetéveszthetetlen individuum számít:
„Az a fiatal művész a fontos, aki az egyetemet elvégezve a közönség örömére, az emberek életét segítve, átlagon felüli alkotások létrehozója, művésze, gyakorlati szakembere és szellemi közvetítője lesz. Ez a Színház- és Filmművészeti Egyetem létezésének értelme 155 éve.”
Szöllősi Barnabás forgatókönyvíró, doktorandusz hallgató azzal kezdte beszédét, hogy egyszerű üzenettel fordul a kormányhoz: „Az egyetem a miénk, egyetemi polgároké.” Megjegyezte, hogy évtizedek óta kevesebb fenntartói (állami) támogatást kap az intézmény, és kiemelte, hogy „az egyetemet nem az anyagi források és a felvevőpiac határozza meg, hanem olyan demokratikus emberek közössége, akik különböző eszközökkel, különböző meggyőződések és kételyek mentén próbálják értelmezni a világegyetemet.” Hozzátette,
a szenátusi rendszer biztosítja az egyetem szabad, demokratikus működését, és kijelentette, az alapítványi átalakulás nem sértheti a szenátus jogköreit, az autonóm jogokért pedig a végsőkig kiállnak.
„Mi, egyetemi polgárok tudjuk, hogy a művészet és a tudomány szabadsága nemcsak abban áll, hogy arról úgy és akkor alkotunk, amikor szeretnénk, hanem abban is, hogy a művészet és a tudomány mindenkié. Az egyetemet finanszírozóknak nem azon kéne iparkodniuk, hogy a kultúrához minél kevesebben, hanem hogy minél többen férjenek hozzá” – fogalmazott, és azt is hozzátette Nádas Pétert idézve, hogy a művészetoktatás célja, hogy mindenkinek joga legyen felfedezni saját szabálytalanságának szépségeit. Leszögezte, nem csupán a Színház- és Filmművészeti Egyetem szabadságáért tüntetnek, hanem az összes egyetem szabadságáért.
Tarr Béla filmrendező, a Magyar Filmművészek Szövetségének elnöke azt írta a Szurdi Panni forgatókönyvíró szakos hallgató által felolvasott üzenetben:
„Szabadság nélkül nincs alkotás, nincs boldogság és nincs élet. Most ezt a szabadságot akarják elvenni tőletek. Az oktatás lényege nem a tanítás, hanem a tapasztalatok megosztása. Mert nem tanítani kell, hanem felszabadítani. Felszabadítani egymást: a tanár a diákot, a diák a tanárát.”
Azt is írta: „A valódi művész mindig globális hatású, és így lesz igazán magyar. Akik ma a kultúra elnemzetiesetlenedéséről beszélnek, tévedésben vannak, tényleg nem látnak az orruknál tovább. Sajnálom őket. Borzalmas lehet nekik. De azt felháborítónak tartom, amilyen módon semmibe veszik egy egyetem önrendelkezési jogát, azt, hogy saját maga alakítsa ki működésének rendszerét, a saját természetes igényei szerint. Ez mind együtt a polgári demokráciák alapértékei közé tartozik. Kívánok nektek kitartást és erőt. Kérlek titeket, vegyétek fel a harcot. Ez a ti iskolátok, vegyétek birtokba. Használjátok.”
Csernai Mihály II. éves drámainstruktor szakos hallgató, a Hallgatói Önkormányzat elnöke közös skandálásra buzdította a megjelenteket: „Én vagyok az egyetem, / semmit rólam, nélkülem. / Teljes hittel akarom, / alkothassak szabadon.” Beszédében úgy fogalmazott, a kormánypárti képviselők ellopják az egyetem autonómiáját.
„Nem akarjuk, hogy kényszerítsenek minket, ezzel elvéve a szabadságunkat. Beszélgetni akarunk, vitázni, meggyőzni egymást, és nem hagyni magunkat, hogy ránk kényszerítsenek olyasmit, amiről nem kérdeztek meg minket.”
Kijelentette, hisznek a transzparenciában, az igazságban, a tényekben és az egyetemi autonómiában.
Enyedi Ildikó filmrendező, az SZFE oktatójának levelét tanítványa, Novák Péter Sámuel, mozgókép – film- és televíziórendező szakos hallgató olvasta fel. Enyedi a levélben arról írt, aggodalommal tölti el, hogy az egyetem fenntartója, a minisztérium sorozatosan és folyamatosan elmulasztja kötelezettségeit, nem nevezi ki az egyetem rektorát, amivel mesterségesen létrehoz egy szervezeti bizonytalanságot, majd épp ennek orvoslását nevezi meg az egyetem átszervezésének egyik okaként. Hozzátette, a minisztérium nem működik együtt, csupán formálisan, általános tájékoztatások formájában egyeztet, nem kommunikál érdemben az egyetem vezetőségével, nem ad valódi válaszokat a feltett kérdésekre, az egyetem képviselőit nem tájékoztatja szabályosan az intézménnyel kapcsolatos elképzeléseiről, nem hívja meg résztvevőként az egyetemmel kapcsolatos tájékoztatókra, formális vagy informális egyeztetésekre, ezzel pedig elmulasztja, megszegi azokat a feladatait, amelyekkel az állampolgárok megbízták. A fenntartó, írta Egyedi, kifejezett szándéka szerint az átszervezéssel szeretné elérni, hogy az egyetemen dolgozó, tanuló egyetemi polgárok tevékenysége a nemzeti kultúra részévé váljon. „Fölösleges erre energiát pazarolniuk, ezek a munkák ma is, mint ahogy az elmúlt több, mint százötven évben, a nemzeti kultúra részét képezték és képezik.
Definíció szerint egy nemzet tagjai által létrehozott művészi alkotások a nemzeti kultúra részét képezik függetlenül attól, hogy az éppen aktuális kormány véleménye ezekről az alkotásokról mi. Semmilyen csoport nem sajátíthatja azt ki.
Eleve, nem szerepel a minisztérium rábízott közfeladatai között műalkotások elemzése és osztályozása. Az, hogy mi a mi kultúránk része, nem minisztériumi irodákban dől el. Volt már a huszadik században néhány szerencsétlen kísérlet arra, hogy hivatalokból irányítsák a költők, festő, művészek kezét. Születtek is művek. Nem emlékszünk rájuk” – szögezte le a Balázs Béla-díjjal is elismert filmrendező, aki levelében vázolta az intézmény alulfinanszírozottságát, a hallgatóknak pedig megköszönte az áldozatvállalást. Úgy fogalmazott: „Mi, az SZFE polgárai – minden hazai és nemzetközi eredmény ezt mutatja – végezzük a dolgunkat, nem mulasztjuk el és nem szegjük meg kötelezettségeinket. Dolgozunk és gyarapítjuk a nemzeti kultúrát mindenféle direktíva nélkül is, folyamatosan.
Az a barátságos ajánlatom, hogy végezze mindenki a maga dolgát, azt, ami a törvények, rendelkezések és szabályok szerint a feladata, ne szegje meg ezeket, s ne találjon ki helyette mást.”
Gombó Viola IV. éves színművész szakos hallgató a teljesség igénye nélkül felolvasta az egyetemet támogató és szolidaritásáról biztosító intézmények, szervezetek névsorát.
Székely Kriszta rendező, az egyetem oktatója és doktorandusza kijelentette, a helyzet rossz és lehet még rosszabb. „Nagyon úgy tűnik, hogy most az egyetemet politikai felügyelet alá helyezik. Nagyon nagy baj. A politika nem erre való.
Arra szeretnélek kérni titeket, hogy ha morálisan nehéz helyzetbe is kerültök majd a pályán vagy akár sajnos hamarosan az egyetem falain belül is, őrizzétek meg saját függetlenségeteket, szép eszeteket és alkotó, tanító indulatotokat. Ennél nagyobb ellenállás nincs.
Ne rántsa le magával ez a zavaros kor a fiatal művészeit, mert amikor majd egyszer újra építeni lehet, szabadon lehet művelni ebben az országban a kultúràt akkor nagyon nagy szükségünk lesz egymásra.”
A demonstráción elhangzott József Attila Levegőt!, Erdős Virág: Na most akkor című verse, valamint népdalok, fellépett Fekete Ádám, a hallgatók pedig egy performansz keretében átadták Upor László rektori megbízólevelét, amit az egyetem bejáratához ragasztottak ki.
A hallgatók válaszoltak Palkovics András előző napi nyilatkozatára. Örömmel fogadták a miniszter együttműködési szándékát, hogy közvetlen megkeresés esetén hajlandó velük tárgyalni, és jelezték, még a miniszteri kérés előtt elküldték emailjüket. A demonstráción arra kérték Palkovics Andrást, hogy az országgyűlés halassza el az intézmény jövőjéről való szavazást mindaddig, amíg nem jutnak közös álláspontra.
„Az egyetem lényegét nem tudják szétverni. Az egyetem lényege mi vagyunk. Az elhivatottságunk és a tenniakarásunk” – jelentették ki a hallgatók, akik, mint mondták, hozzá vannak szokva a lehetetlen körülményekhez, de dolgozni és tanulni akarnak minden erejükkel, legjobb tudásukkal.
Az eseményen a résztvevők elmondták a Színház- és Filmművészeti Egyetem gólyaesküjét, amelyből az elmúlt héten négy videót készítettek a hallgatók. Az egyetemen végzett színművészek közreműködésével készült filmek mindegyike megtekinthető az egyetem YouTube-csatornáján. Az alábbi az utoljára felkerült verzió:
A tüntetés végén Bán Bálint felolvasott egy levelet, amely a Kaposvári Egyetemről érkezett.
„Én a Kaposvári Egyetem hallgatója most névtelenül szeretnék nyilatkozni.
Azért is kényszerülök anonimitásra, mert a jelenlegi helyzetben nem szeretném a diplomámat és a szakmai jövőmet veszélyeztetni. Nem szeretném, ha ellehetetlenítenének diplomám megszerzésétől.
Félek.
Félek, hogy egy olyan országba kell színpadra állnom, ahol nem fejezhetem ki magam sem egy szerepen keresztül, sem a magánéletemben.
Ne haragudjatok, hogy a névtelenség homályában bujkálok. Gyávaság, de nincs más lehetőségem.
Először is szeretném kijelenteni, hogy politikától mentesen adom ki levelemet. Elhatárolódom minden politikai ideológiától.
Én tanulni jöttem a Kaposvári Egyetemre, nem politizálni. Nem ideológiákat akarok képviselni, hanem én is Magyarország kultúráját szeretném felvirágoztatni.
A Magyar Teátrumi Társaság nyílt levele nem egyenlő a Kaposvári Egyetem hallgatóinak véleményével.
Kiállok az SZFE mellett.
Veletek vagyunk.
A Kaposvári Egyetem színművész hallgatói”
A tüntetés itt nézhető vissza: