Átlagon felüli látása is segíthette Leonardo da Vincit (1452-1519) a rajzolásban és festésben egy svájci kutatás szerint – írja az Index.hu.

- hirdetés -

A Bázeli Egyetem egyik kutatójának friss tanulmánya szerint nagyon valószínű, hogy a szitakötők rajzolásakor Leonardo da Vinci már megállapította, hogy a rovarok elülső és hátulsó szárnyai nem szinkronban mozognak, ez pedig – akkor még tudományos bizonyíték hiányában – csak úgy lehetséges, ha feltételezzük, hogy a reneszánsz mester látása annyira kifinomult volt, hogy még a szitakötők szárnyának mozgását is értelmezni tudta. Ezt a nézetet erősíti, hogy a rovarok szárnymozgásának működését négy évszázaddal később bizonyítani is tudták, igaz, csak assított felvételek segítségével.

Amint az Index cikkében olvasható, a tanulmányban azt írják, hogy az ember másodpercenként átlagosan 20-40 ingert képes egyenként érzékelni, egyes profi baseballjátékosok észlelik egy labda részleteit akkor is, ha az másodpercenként 50-szer fordul meg, ehhez képest pedig, hogy Leonardo láthassa egy szitakötő szárnyának rebbenését, másodpercenként 50-100 ingert kellett észlelnie. Mona Lisa mosolya is pont emiatt lett olyan titokzatos?

(Via index.hu)