Elhunyt Nagy Tamás Ybl-díjas, Prima-díjas építész, a MOME volt tanszékvezetője, egyetemi tanár, a kortárs építészet egyik legkimagaslóbb alkotó egyénisége és gondolkodója, olvasható az Építészfórum oldalán. „A rendszerváltás utáni magyar építészet kiemelkedő alkotója, építészgenerációk karizmatikus tanító építésze, váratlan hirtelenséggel eltávozott a földi létből” – írja weboldalán a MOME.
Nagy Tamás Csornán született 1951. június 14-én. Középiskolai tanulmányait a győri Hild József Építőipari Technikumban végezte. A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán 1975-ben szerzett diplomát. 1975-86-ig a BUVÁTI-ban dolgozott építész tervezőként. A MÉSZ Mesteriskolát 1978 és 1980 között végezte el.
„1986-89 között, három évig New Yorkban a Haines Lundberg & Waehler Architects irodában dolgozott és közben megismerkedett mind a professzionális amerikai tervezőirodák munkamódszerével, mind az amerikai kultúra sokféleségével. Az angol nyelv és az amerikai kultúra mély ismerete, nagyobb általánosságban a nemzetközi építészeti világban való jártasság olyan magabiztos tudást adott számára, amely nagy ritkaság Magyarországon. A család maradhatott volna New Yorkban, a város befogadta őket, feleségének, Lovas Ilona képzőművésznek munkáit is nagy érdeklődéssel fogadta be az amerikai művészeti élet, de a hazatérés mellett döntöttek.” Amerikából hazatérve egy évet töltött Makovecz Imre irodájában, a MAKONA-ban. Vincze Lászlóval és Salamin Ferenccel 1990-ben megalapította az AXIS Építésziroda Kft.-t, ahol tíz évig dolgozott, elsősorban egyházi megbízásokon.
„A kapcsolat a nemzetközi szakmai élettel és Amerikával megmaradt: leglátványosabban talán Steven Holl barátságára szükséges utalnunk, aki ennek köszönhetően Magyarországon is járt, például amikor 2006-ban Tamás a MOME képzésével közös kurzust szervezett a Columbia egyetemen, amelynek helyszíne egy VI. kerületi foghíjtelek, témája pedig a nagy közös kedvenc: Bartók Béla zenéje volt. A tervezési kurzuson Holl diákjai Bartók Zenei Központot terveztek, Nagy Tamás absztraktabb módon gondolkodott, a „Kékszakállú Herceg várát” terveztette meg hallgatóival.”
1979-től részt vett a hazai építészoktatásban, a BME Építészmérnöki Karán, majd a Magyar Iparművészeti Főiskolán óraadóként tanított. 2004-től 2014-ig, tíz éven át a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (2006-ig Magyar Iparművészeti Egyetem) építész tanszékének vezetője, 2011-től a MOME főállású egyetemi tanára volt.
1998-ban DLA címet kapott. 2000-ben megnyitotta saját, feleségével, Lovas Ilona Kossuth-díjas képzőművésszel közösen alapított műhelyét LINT Építészeti és Művészeti Kft. néven. Aktuális munkáit 2002-ben a Velencei Építészeti Biennále Magyar Pavilonjának kiállításán mutatta be. Újabb alkotásai közül kiemelkedik a HungaroControl-irodaház (2004), a gödöllői Szentháromság-templom (2007), a Mátraverebély-Szentkúton felépült zarándokközpont (2015), valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc New York-ban felállított emlékműve (2017).
Oktatói és alkotói munkáját, példamutató magatartását 2016-ban „a szakma fair play-díjával”, Kotsis Iván-éremmel ismerték el.
