Egyetemeknél nem ritka, hogy több száz évesek, zenekarok, társulatok működése azonban mintha jobban ki lenne szolgáltatva a történelem viharainak, politikai érdekeknek. Ennek tükrében mármár csodával határos, hogy a Drezdai Staatskapelle intézménye 1548-as alapítása óta folyamatosan működik; választófejedelmek, királyok, hercegek, diktátorok jöttek és mentek, háborúk pusztítottak, de a hagyomány mindnél erősebbnek bizonyult.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
Több évszázad alatt felhalmozott óriási kulturális értéket őriz a Móric szász választófejedelem által alapított intézmény, amely eredeti formájában egyházi szolgálatot ellátó énekegyüttes volt, innen a Kapelle elnevezés. Első virágkora a csodálatos zenéket alkotó Heinrich Schütz munkásságához fűződik a 17. században — ekkor már hangszereseket is magában foglalt —, de Bach is elismeréssel tekintett az Elba Firenzéjére és kiváló zenei együttesére,
ennek az udvarnak írta a később h-moll miseként ismert mű Kyrie és Gloria tételét.
Az 1800-as években Carl Maria von Weber és Richard Wagner vezette a zenekart, a 20. század első felében pedig többek között olyan karmesteróriások, mint Reiner Frigyes, Fritz Busch és Karl Böhm, de Richard Strauss is szoros kapcsolatban állt vele.
Hetvenöt éve, 1945 februárjában Drezdát porig rombolták, több mint ezer repülőgép mintegy négyezer tonna bombát dobott le; az ezt követő években nemcsak az egykori ékszerdobozváros, hanem a zenekar is újjászületett. Akkor Joseph Keilberth állt az élén, az utóbbi ötven évben pedig többek között Herbert Blomstedt, Giuseppe Sino poli és Fabio Luisi.
A vezetés óriási felelősségét 2012-ben vállalta Christian Thielemann, meghosszabbított megbízatása 2024-ig szól. Az 1959-ben, Nyugat-Berlinben született, 190 centiméter magas, atléta testalkatú muzsikus tizenkilenc évesen lett a berlini Deutsche Oper korrepetitora, illetve Herbert von Karajan asszisztense, viszont majdnem negyvenéves koráig kellett várnia első jelentős szerződésére: 1997-ben lett anyaszínházának zeneigazgatója, s e pozíciót hét esztendőn át töltötte be.
Ezután következett 2004 és 2011 között a Müncheni Filharmonikusok élén eltöltött időszak, a karmesteri stafétabotot az amerikai sztárdirigenstől, James Levinetól vette át. Thielemann azon kevesek közé tartozik, akik pár év kivételével szinte egész pályájukon német nyelvterületen működtek.
Mondhatni, a német repertoár művelésére született — és mi lyen jól áll neki!
Koncerttermi fellépéseihez képest azonban sokkal többször állt zenekari árokban, elsősorban Wagner és Richard Strauss műveinek karmestereként. Wolfgang Wagner kiválasztottjaként 2000 óta Bayreuth állandó kar mestere, 2015 óta pedig zeneigazgatója, de 2013-tól a salzburgi Húsvéti Ünnepi Játékok művészeti vezetője is az alapító Karajan, továbbá Solti, Abbado, Rattle utódjaként.
