Rost Andrea és Piotr Beczała opera és operett koncertjével nyitja meg szezonját a budapestiek kedvelt nyári teátruma a Margitszigeten. Az esten a Magyar Állami Operaház Zenekara közreműködik, az együttest Halász Péter vezényli. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, világszerte ünnepelt szopránnal a hosszú szünetet követő koncert kapcsán beszélgettünk.
– Visszatérő vendégként lép fel idén a Margitszigeten.
– Előljáróban feltétlenül hangsúlyoznom kell, milyen nagyszerűnek tartom, hogy egy hosszú és kényszerű szünet után ilyen tartalmas és nagy gálahangversennyel kezdődik a margitszigeti évad. Budapesten talán nem is lesz másik, ehhez hasonló jelentőségű esemény. Bátorság is kellett szezonnyitóként ekkora programot kitűzni, a szervező, Bán Teodóra ezzel úttörő szerepet vállalt; pionírnak lenni szép, de nem könnyű feladat.
Határtalan öröm számomra, hogy végre újra a színpadra állhatok, ahová már nagyon vágyakoztam.
A karantén alatt természetesen rendszeresen gyakoroltam, igyekeztem szinten tartani magamat. De egy idő után konkrét cél és a közönség visszajelzése nélkül nem lehet teljes a boldogság, amit a jól végzett munka adhat. Így igazán hálás vagyok a koncertlehetőségért.
A Margitszigeti Szabadtéri Színpadhoz mélyen kötődöm, énekelhettem itt Desdemonát és először életemben lehettem Cso-cso-szán. Olyan hely, ami sok felemelő élményt adott, másféléket, mint a zárt színház vagy koncertterem. Igen koncentráltan kell itt énekelni, hogy érzékelhetők és tiszták legyenek a finomságok. Van ugyan hangosítás, mikroportot használunk, hogy a hatalmas nézőtér minden pontján jól halljanak bennünket. Körülöttünk ott a csodálatos természet, szervesen kapcsolódunk a sziget miliőjéhez. Más városokban, országokban is találunk gyönyörű szabadtéri helyszíneket, de a Margitsziget fekvésének, ahogy Duna körülöleli, szerintem nincs párja.
Varázslatos zöld paradicsom Budapest szívében.
– Amellett, hogy a helyszínen otthonosan mozog, Piotr Beczałával sem először találkozik a pódiumon.
– Többször kereszteztük egymás útját, játszottunk együtt például a milánói Scalában a Rigolettóban, úgy emlékszem, volt ilyen felállásban Traviatánk is, nem egy alkalommal koncerteken is felléptünk. Nagyon szeretek vele énekelni, remek kolléga, szerintem ő ma a tenorok ranglistáján a legelső. Becsülöm, hogy a szó legjobb értelmében okos tenorista, aki szépen építi a pályáját. Karrierjének kormányzásában egyébként a felesége, Katarzyna Bak-Beczała segíti őt, aki emellett nem leng ki ide-oda, hanem alaposan meggondolja, hogy mit vállal el, azt pedig ezer százalékosan teljesíti is.
Elmentem Zürichbe meghallgatni Szu-Csong szerepében. Fantasztikusnak találtam az előadást, velőtrázó drámaként jelent meg a színpadon A mosoly országa című darab, mindenféle „operettes” bájolgást mellőzve. Piotr rendkívül elegáns, a társadalmi és kulturális különbségeket hitelesen bemutató figurát formált meg. A hölgynézők készíthetik a zsebkendőjüket, mert a Margitszigeten is énekli a Vágyom egy nő után… (Dein ist mein ganzes Herz) kezdetű áriát Lehár Ferenc sokrétű és – ahogy mondani szokták – operai igényű művéből.
Koncertünk első részében túlnyomóan Verdi- és Puccini-operarészleteket szólaltatunk meg, én Mimi áriáját a Bohéméletből, Tosca imáját, és duettet is tervezünk a Toscából. A második részben zömmel Lehár- és Kálmán Imre-melódiák szólnak, az utolsó számok témája pedig így vagy úgy a tánc – A My Fair Lady Elizájaként például azt éneklem, hogy Ma éjjel táncolnék… Piotr egyébként kitűnően keringőzik, amint azt a 2020-as bécsi Operabál publikuma láthatta is.
– Visszatérve a kényszerszünetre, hogyan töltötte az elmúlt hónapokat?
– A karantén-időszakban sokat tervezgettem, hogy és mint lesz a jövő. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz ugyanolyan az élet, mint a pandémia előtt. Jó, hogy kaptunk egy kis pauzát, én vagy harminc év fáradtságát, stresszét aludtam végre ki. Sok időt töltöttem a kertemben, mintha nyaraltam volna. Jött a lányom, a fiam, lehettem anya, lehettem nő, lehettem szerelmes. A kis konyhakertem termését – a borsótól a paradicsomig – most aratom le. Nem tudtam főzni, ebbe is beletanultam. Persze nem leszek ezután sem konyhatündér, de örömömet leltem a „teremtésben”.
Teleaggattuk a kertemet színes lampionokkal, esténként mintha a Pillangókisasszony díszlete elevenedne meg ott.
Fellépőim is vannak: tegnap hajnalban a madarak csodálatos kórusára ébredtem, kiültem a teraszra és gyönyörködtem bennük. Szemben vérvörösen jött föl a Nap, megvártam a napfelkeltét is. Ezt korábban, amikor az aktuális fellépésre kellett pihennem, nem engedhettem meg magamnak. És mit ad Isten, aznap, a hajnali ébresztő ellenére is, pompásan szólt a hangom.