Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo Rost Andrea „Határtalan öröm számomra, hogy végre újra színpadra állhatok”

Rost Andrea „Határtalan öröm számomra, hogy végre újra színpadra állhatok”

Rost Andrea és Piotr Beczała opera és operett koncertjével nyitja meg szezonját a budapestiek kedvelt nyári teátruma a Margitszigeten. Az esten a Magyar Állami Operaház Zenekara közreműködik, az együttest Halász Péter vezényli. A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas, világszerte ünnepelt szopránnal a hosszú szünetet követő koncert kapcsán beszélgettünk.

– Visszatérő vendégként lép fel idén a Margitszigeten.

– Előljáróban feltétlenül hangsúlyoznom kell, milyen nagyszerűnek tartom, hogy egy hosszú és kényszerű szünet után ilyen tartalmas és nagy gálahangversennyel kezdődik a margitszigeti évad. Budapesten talán nem is lesz másik, ehhez hasonló jelentőségű esemény. Bátorság is kellett szezonnyitóként ekkora programot kitűzni, a szervező, Bán Teodóra ezzel úttörő szerepet vállalt; pionírnak lenni szép, de nem könnyű feladat.

Határtalan öröm számomra, hogy végre újra a színpadra állhatok, ahová már nagyon vágyakoztam.

A karantén alatt természetesen rendszeresen gyakoroltam, igyekeztem szinten tartani magamat. De egy idő után konkrét cél és a közönség visszajelzése nélkül nem lehet teljes a boldogság, amit a jól végzett munka adhat. Így igazán hálás vagyok a koncertlehetőségért.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpadhoz mélyen kötődöm, énekelhettem itt Desdemonát és először életemben lehettem Cso-cso-szán. Olyan hely, ami sok felemelő élményt adott, másféléket, mint a zárt színház vagy koncertterem. Igen koncentráltan kell itt énekelni, hogy érzékelhetők és tiszták legyenek a finomságok. Van ugyan hangosítás, mikroportot használunk, hogy a hatalmas nézőtér minden pontján jól halljanak bennünket. Körülöttünk ott a csodálatos természet, szervesen kapcsolódunk a sziget miliőjéhez. Más városokban, országokban is találunk gyönyörű szabadtéri helyszíneket, de a Margitsziget fekvésének, ahogy Duna körülöleli, szerintem nincs párja.

Varázslatos zöld paradicsom Budapest szívében.

–  Amellett, hogy a helyszínen otthonosan mozog, Piotr Beczałával sem először találkozik a pódiumon.

– Többször kereszteztük egymás útját, játszottunk együtt például a milánói Scalában a Rigolettóban, úgy emlékszem, volt ilyen felállásban Traviatánk is, nem egy alkalommal koncerteken is felléptünk. Nagyon szeretek vele énekelni, remek kolléga, szerintem ő ma a tenorok ranglistáján a legelső. Becsülöm, hogy a szó legjobb értelmében okos tenorista, aki szépen építi a pályáját. Karrierjének kormányzásában egyébként a felesége, Katarzyna Bak-Beczała segíti őt, aki emellett nem leng ki ide-oda, hanem alaposan meggondolja, hogy mit vállal el, azt pedig ezer százalékosan teljesíti is.

Ide kapcsolódik:
Piotr Beczałának adományozott kamaraénekesi címet a bécsi Opera

Elmentem Zürichbe meghallgatni Szu-Csong szerepében. Fantasztikusnak találtam az előadást, velőtrázó drámaként jelent meg a színpadon A mosoly országa című darab, mindenféle „operettes” bájolgást mellőzve. Piotr rendkívül elegáns, a társadalmi és kulturális különbségeket hitelesen bemutató figurát formált meg. A hölgynézők készíthetik a zsebkendőjüket, mert a Margitszigeten is énekli a Vágyom egy nő után… (Dein ist mein ganzes Herz) kezdetű áriát Lehár Ferenc sokrétű és – ahogy mondani szokták – operai igényű művéből.

Koncertünk első részében túlnyomóan Verdi- és Puccini-operarészleteket szólaltatunk meg, én Mimi áriáját a Bohéméletből, Tosca imáját, és duettet is tervezünk a Toscából. A második részben zömmel Lehár- és Kálmán Imre-melódiák szólnak, az utolsó számok témája pedig így vagy úgy a tánc – A My Fair Lady Elizájaként például azt éneklem, hogy Ma éjjel táncolnék… Piotr egyébként kitűnően keringőzik, amint azt a 2020-as bécsi Operabál publikuma láthatta is.

– Visszatérve a kényszerszünetre, hogyan töltötte az elmúlt hónapokat? 

– A karantén-időszakban sokat tervezgettem, hogy és mint lesz a jövő. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz ugyanolyan az élet, mint a pandémia előtt. Jó, hogy kaptunk egy kis pauzát, én vagy harminc év fáradtságát, stresszét aludtam végre ki. Sok időt töltöttem a kertemben, mintha nyaraltam volna. Jött a lányom, a fiam, lehettem anya, lehettem nő, lehettem szerelmes. A kis konyhakertem termését – a borsótól a paradicsomig – most aratom le. Nem tudtam főzni, ebbe is beletanultam. Persze nem leszek ezután sem konyhatündér, de örömömet leltem a „teremtésben”.

Teleaggattuk a kertemet színes lampionokkal, esténként mintha a Pillangókisasszony díszlete elevenedne meg ott.

Fellépőim is vannak: tegnap hajnalban a madarak csodálatos kórusára ébredtem, kiültem a teraszra és gyönyörködtem bennük. Szemben vérvörösen jött föl a Nap, megvártam a napfelkeltét is. Ezt korábban, amikor az aktuális fellépésre kellett pihennem, nem engedhettem meg magamnak. És mit ad Isten, aznap, a hajnali ébresztő ellenére is, pompásan szólt a hangom.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

- hirdetés -
X
X