Távolról kezdte és messzire jutott Simon Márton, aki sosem gondolta volna, hogy verseinek rajongói miféle határátlépésekre lesznek képesek.
A cikk eredetileg a Müpa Magazinban jelent meg.
– Többek között japán szakon is tanult: a szövegeiben ott van Japán?
– Amikor a Dalok a magasföldszintről készült, japán szakos egyete mista voltam, de ügyeltem rá, hogy ne szüremkedjen át a versekbe, hogy mit tanulok. A Polaroidoknál már erősen hatottak a haikuk: a rövidvers, a képcentrikus költészet, de a töredékesség vagy az az elrejtettség, amely a japán esztétikák sajátja, szintén ott van. A Rókák esküvőjének már a címe is a japán hagyományra utal, ahogy a kötet sok szövege is.
– Könyvei egy egész generációnak sokat jelentenek. Amikor írni kezdett, mi volt a líra státusza?
– Ijesztően hiányzott belőle a perspektíva: tizenkilenc éves koromban előfordult, hogy egy esten öten olvastunk fel a háromfős közönségnek. Hogy azt honnan vettem, hogy én költő leszek, nem tudnám megmondani. Szerettem olvasni, kamaszként írni kezdtem, ebből származtak bizonyos sikerélmények. Ha észszerűen gondolkodom, nem ezt választom, de
a fontos dolgokban nincs racionalitás.
– És jött egy léptékváltás: már nem hárman ültek a felolvasásain.
– Ez volt a slam poetry beindulása. Volt egy elég tehetséges fiatalokból álló kör, amelynek hirtelen látványosan lett közönsége, és volt egy könyvkiadó, amely elkezdte ezt komolyan venni. 2013-ban mutattuk be az új köteteinket a Corvin tetőn Pion Istvánnal és Sirokai Mátyással, ahová rengetegen jöttek el. Én akkor eléggé féltem, hogy mi lesz, ha megpróbálok kétmondatos verseket felolvasni ennek a tömegnek, de aztán kiderült, hogy ez is működik.
– Nem is akárhogy: a Polaroidokat magukra tetováltatják a rajongók, sőt utánozzák is őket.
– Szerettem volna írni egy jó könyvet, azt azonban nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Ez hihetetlenül jó érzés, bár szerintem
nekem nem tetoválásmintákat kell gyártanom, hanem életművet össze raknom.
– Az olvasó, a kritikus szeret skatulyázni. Van átjárás a vers és a slam poetry között?
– Az én fejemben a szövegek különböző projektekre fűződnek fel. Ha slamversenyen hangzik el valami, az más, mintha kötetbe kerül. Időnként hallom valakitől, hogy némelyik versem slames, vagy éppen fordítva. Erre csak hümmögni tudok, hogy szerintem meg nem…