Giorgio Caoduro a bel canto repertoár egyik legkeresettebb baritonjának számít. Hosszan sorolhatnánk a világ nagy operaházait és fesztiváljait, amelyeken visszatérő vendégként énekli Dandinit, Taddeót, Belcorét, Pinget, Enricót, de közeli ismeretséget ápol Rossini és Mozart Figarójával is. A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon A sevillai borbély címszerepében ismerheti meg őt a magyar közönség augusztus 7-én és 9-én, abban a karakterben, amely pályája egyik meghatározója, énekelte többek között a Scalában, Palermóban, a párizsi Nemzeti Operában, Toulouse-ban, Lausanne-ban, bemutatkozott vele Dallasban és Sydney-ben is.
– A jobb kezén három ujja is be van kötve. Ennyire veszélyes az operaénekesi pálya?
– Nem, nem munkahelyi balesetről van szó. Még a karantén alatt, otthon, famegmunkálás közben történt.
– Először találkozik a közönséggel a járványhelyzet feloldása óta?
– Koncertfellépéseim már voltak, de ez lesz az első teljes, igazi előadás, amelyben énekelhetek, és úgy érzem, újra élek, újra kapok levegőt. A karantén alatt elfoglaltam magam a családommal, a feleségemmel és a két gyermekemmel, természetesen minden nap gyakoroltam, de elveszett voltam, mint akinek a lába alól kihúzták a talajt.
– Budapesten Figaróként debütál. Amikor egy új helyszínre érkezik, mi az első dolog, amit megnéz, amit leellenőriz?
– Konkrét dolgot nem tudok mondani. Az ösztöneimre hagyatkozom, és azt figyelem, milyen érzetet kelt bennem a helyszín, milyen energiákat mozgósít. Itt, Budapesten az első pillanattól nagyon pozitív benyomások értek, nagyon nyitott kollégákkal találkoztam.
A sevillai borbélyban vannak bravúrszerepek, de alapvetően egy csapatmunkát igénylő operáról van szó, amit kizárólag jó hangulatban lehet jól próbálni és jól elénekelni. Az a kellemes, barátságos atmoszféra, amit megtapasztaltam, tökéletes alapot biztosít ehhez.
– Ha már az atmoszférát említi: mennyiben más a szabadtéri előadások és koncertek hangulata az operaházi és koncerttermi estékhez képest?
– A nyári csillagos ég alatt másképp áramlik az energia a színpad és a nézőtér között. A közönség szórakozni szeretne, jól érezni magát, és sokkal lazább, mint ősztől tavaszig, bármilyen fedett helyszínen. Ez a könnyedség és szabadság ránk is átragad, és hirtelen nem lesz élet-halál kérdése a teljesítmény. Felszabadultabbá válik a játék, valahogy nem erőlködik az ember a magas hangokért, de mégis a helyükön vannak.
– Figaro az ön repertoárjának leginkább meghatározó szerepe. Emlékszik az első találkozásra, arra, amikor először hallotta vagy látta az operát?
– Egészen kiskoromtól kezdve nagyon szerettem Figaro áriáját, de hogy pontosan mikor hallottam először… Hát ez a múlt ködébe vész, arra viszont nagyon jól emlékszem, hogy A sevillai borbély volt az első audiokazetta, amit 16 évesen, saját pénzemből megvettem. Egy 1968-as salzburgi produkció felvétele, amit Claudio Abbado vezényelt, és olyanok közreműködtek benne, mint a Figarót éneklő Hermann Prey, Almaviva Fernando Corena volt, Basilio pedig Paolo Montarsolo,és egy ausztrál mezzoszoprán, Malvina Major, akit előtte sosem hallottam. Később aztán egy videokazettáról megnéztem a Jean-Pierre Ponnelle rendezte előadást is.
– Figarót Hamupipőke Dandinije követi a fellépési listáján. Mitől otthonos ennyire az ön számára Rossini világa?
– Nem is tudom. Talán azért, mert elég egyetlen dologra figyelnünk: arra, hogy élvezzük az aznapi előadást. A Rossini-szerepek nagyon kényelmesek, kellemes ezeket énekelni, az előadásmódban pedig azon kívül, hogy jól érezzük magunkat, semmi másra nem kell ügyelni. Ezt a könnyedséget hamar átveszi a közönség, és a világ minden táján rendkívül hálás érte. Rossini törődött az énekesekkel, nem akarta, hogy megerőltető legyen nekünk, miközben azért nagyon rafináltan írt zenét. Egyszerűnek hallatszik, de egyáltalán nem könnyű a feladat, cserében viszont minden egyes hangjegye tele van élettel, energiával és eleganciával.
– Merre utazik Budapestről, milyen fellépések állnak ön előtt a nyáron?
– Liszt Requiemjét fogom énekelni és néhány szólókoncertem lesz. Hogy utána mi következik, mit tartogat az ősz, mi valósul meg a naptárba beírtakból… Csak reménykedem, hogy minél több.
– Az asztalosmunkát félreteszi?
– Nem teljesen, de az biztos, hogy sokkal óvatosabban fogok a fával dolgozni!