• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Intermezzo

„Vidnyánszky Attila karaktergyilkolásának margójára” – Rideg Zsófia reagál a Színművészetin történtekre

Szerző: Papageno2020. augusztus 20.
Facebook Twitter E-mail
Rideg Zsófia - forrás: Nemzeti Színház

Rideg Zsófia, a Nemzeti Színház dramaturgja is megszólal a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügye kapcsán. Sorait változtatás nélkül közöljük.

Vidnyánszky Attila karaktergyilkolásának margójára.

Miért ezzel a címmel? Mert ez folyik. Évek óta, kitartóan, módszeresen, egyik oldalról csúsztatásokkal, magyarul és idegen nyelven írott lejárató cikkekkel, egy-két alkalmas helyen és időben elejtett félinformációval, ravaszkodó interjúkkal, másik oldalról konformizmussal, hozzá nem értéssel vagy egyszerűen csak hanyagsággal. Persze magam sem szívesen merítkezem meg a sárban, amit e mélyen az Ember (lásd: Ecce Homo) alatti kor úgynevezett kommunikációja termel mázsa számra, de talán, ha lemegyünk a sár legaljáig, arannyá változtatjuk. Mert mindannyian szeretjük a napsütést, és minden ember szíve legmélyén ott van a Pilátus által kérdezett Igazság, és csak-csak jobban szeretünk békében és szeretetben élni, mint sarat dobálni egymásra.

Több mint másfél évtizede dolgozom Vidnyánszky Attila mellett, van tehát alapom a megszólalásra, és ha eddig nem tettem, azért volt, mert úgy gondoltam, hogy a választ más szinten kell megadni. Most is így gondolom, hogy a sárdobálásra az egyetlen lehetséges válasz a minőség és az egyszerű, tiszta élet, de mára elért egy olyan mélypontra a közbeszéd, amit már nem lehet szó nélkül hagyni. E levéllel azokhoz az Emberekhez fordulok mindkét (nemlétező vagy legalábbis nem-kellene-hogy-létező) oldalon, akik tudják, hogy egy hiteles alkotó ritka kincs, amit óvni kellene, nem szétmorzsolni: állítsák le a karaktergyilkoló gépezetet, és ne engedjék, hogy Németh Antal, Tímár József, Latinovits Zoltán (és sajnos hosszú a lista, és még milyen hosszú lenne, ha más művészeti területről is idéznék), ne engedjék, hogy az ő sorsukra jusson Vidnyánszky Attila is.

Hál’Istennek szép számmal van tehetség ebben az országban mindkét (nemlétező vagy legalábbis nem-kellene-hogy-létező) oldalon valamennyi művészeti ágban, de nincs kétség afelől, hogy ő egészen kivételes alkotóegyénisége a magyar színházi életnek. Ahhoz persze, hogy az alkotóról képet kaphassanak, először is be kellene jönniük a színházunkba előadásokat nézni. De sajnos ezt sokan – épp e jól működő karaktergyilkoló gépezet miatt – nem teszik. Hiszen az a kép, amit Vidnyánszkyról festenek, e mostani felgyorsult világunkban, könnyen ellenőrzés nélkül ül be a fejekbe. A fiatalok méltán teret kívánnak maguknak, de közben nem veszik észre, hogy a hangadók, akik mögé beállnak, talán éppen ők azok, akik elveszik előlük a teret, majd szép lassan a nyelvet, az országot is…

Én kezdetektől az alkotó embert láttam megnyilvánulni Vidnyánszky Attila kultúrpolitikai működésében is. Mivel számos általa vezetett próbafolyamatban vettem részt, amelynek során megnyíltak a szívek, az övében egy kérlelhetetlen vágyódást láttam felfelé, a szép, a nemes, a fényes felé. Ezért dolgoztam és dolgozom az ő színházában most is.

Együttműködésünk egy közös ars poetica-ra épült, mely elutasította a mocskot zúdító, a tudatfelettiről mit sem sejtő, folytonosan a tudatalattiban vájkáló „művészetet”, amely az embert, mint legutolsót, legalacsonyabbat, teljes lefokozottságában ábrázolja. A művészetet általában véve, és ily módon a színházat is a gyógyítás, a Tengelybe visszahelyeződés, a felemelkedés eszközeként látjuk. Az előadások létrehozása mellett rendkívül fontosnak tartottuk, hogy általában véve tágítsuk a színházi gondolkodást a dialógust előtérbe helyező fesztiválok szervezésével (JEL Fesztivál, Deszka Fesztivál, Madách Nemzetközi Színházi Találkozó (MITEM), rendszeres kiadványokkal (Szcenárium, Nemzeti Magazin, Nemzeti Kiskönyvtár), oktatói tevékenységgel (elsősorban Kaposvár Művészeti Kar és Károli Gáspár Református Egyetem).

Vidnyánszky Attila rendezői és igazgatói tevékenysége mellett szakmaiságra és a fentebb említett szellemiségre alapozva a magyar színházi élet jövőjét szolgáló törvény kidolgozásán fáradozott debreceni működése óta. Legyinthetett volna a jövő generációjára, a nemzet (jaj de avítt, jaj de csúnya szó) jövőbeni szellemi állapotára, de nem ezt tette. A debreceni hét év és a Nemzetis hat év során végig követhettem hányszor kezdeményezett párbeszédet (igen!), hányszor volt visszautasítva, hányszor húzták bele méltatlan szócséplésbe valódi dialógus helyett, hányszor hátráltak ki mögüle, hányszor forgatták ki a szavait, hamisították meg a szándékait. Most már talán kicsit sok.

Kérem tehát mindazokat, akik pontosan tudják, hogy egy művész alkotói kézjegye nem hazudik, jöjjenek, nézzék meg a Mesés férfiak szárnyakkal, a Bánk bán, a Halotti pompa, a Sára asszony, a János vitéz, Az ember tragédiája… rendezéseit Vidnyánszky Attilának. Ítéljék meg őt ezekből, ne pedig félinformációk alapján, és nyissanak egy szerető, a jövő művészgenerációját segítő értelmes párbeszéd felé, amely a Nemzeti jelenlegi vezetésével igenis lehetséges!

Végezetül kívánok mindannyiunknak Mohács helyett, békét, békét, békét. Ne a hatalom szeretete, hanem a szeretet hatalma vezesse munkánkat mindkét (nemlétező vagy legalábbis nem-kellene-hogy-létező) oldalon!

Budapest, 2020. 08. 19.

Rideg Zsófia

(Via Színház Online)

nemzeti színház vidnyánszky attila szfe színművészeti egyetem rideg zsófia
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésÍme, a Völgyhétvégék teljes programja
Következő bejegyzés Kották és hangfelvételek kiadása – Felhívás zeneszerzőknek

Ajánlott Bejegyzések

Intermezzo

Elhunyt Ábrahám Mariann

2023. január 31.2 perc olvasás
- forrás: Magyar Mozgókép Fesztivál
Intermezzo

Elindult a nevezés a 2023-as Magyar Mozgókép Fesztiválra

2023. január 31.2 perc olvasás
Intermezzo

Tudtad, hogy Mexikóban létezik egy Márai Sándor Könyvesbolt?

2023. január 31.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Promóció

Felelős hitelességgel – Homonnay Zsolt a Mária főhadnagy rendezéséről

Mentorok - forrás: Déryné Program Színház mindenkinek

„Meglepő volt, milyen sokan akarnak drámát írni Magyarországon!”

Szent István Filharmonikusokat Záborszky Kálmán vezényli - forrás: Szent István Filharmonikusok Promóció

Petőfi, Kacsóh Pongrác és Lajtha László előtt tiszteleg a Szent István Filharmonikusok koncertje

Keller András - fotó: Emmer László Promóció

Hallgassunk Schubertet! – Tematikus nappal kezdi az évet a Concerto Budapest

Promóció

Sok hűhó semmiért – A BDZ-műhely újabb összművészeti produkciója

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.