Papageno Radio
- hirdetés -
Intermezzo „Ezt a pályát nem lehet alázat nélkül csinálni” – 91 éves Olsavszky...

„Ezt a pályát nem lehet alázat nélkül csinálni” – 91 éves Olsavszky Éva

Papageno Fanfár
Iratkozzon fel hírlevelünkre és hetente elküldjük Önnek a világ legfontosabb kulturális híreit!

1929. szeptember 18-án született Olsavszky Éva színművész, a Katona József Színház tagja. Három színházban játszotta Jeanne d’Arcot és Az ember tragédiája Éváját, férjével, az öt éve elhunyt Kun Vilmossal pedig 67 bemutatóban léptek együtt színpadra.

- hirdetés -

„Nem, dehogyis vágyom én a hangos sikerre; egy jó szó, egy simogatás boldoggá tesz, ezt a pályát aztán igazán nem lehet alázat nélkül csinálni” — nyilatkozta egy alkalommal a  színésznő, aki 1947-ben kezdte pályáját a Jókai Színházban, dolgozott az Állami Bányász Színházban, a Honvéd Színházban, Néphadsereg Színházában, a győri Kisfaludy Színházban, a szolnoki Szigligeti Színházban, a debreceni Csokonai Színházban, a kaposvári Csiky Gergely Színházban, ahol két etapban összesen 13 évig volt tag. 1980-ban szerződött a Nemzeti Színházhoz, ahonnan két év múlva, alapítóként csatlakozott a Katona csapatához.

„A semmiből indultam kislánykoromban; kis magánszínházaknál kezdtem a karban, folytattam egy-két mondatos szerepekkel.

Gyerekkoromban ismertem meg a tapsot.

Nem, dehogy, nem voltam gyermekszínész. De apám birkózó volt Czája és Donnert cirkuszában; Franz Orlovsky, a cseh Herkules — így hirdették a plakátok. Nem volt cseh, és nem volt Orlovsky — de a reklám ezt követelte meg. Nem volt szabad a cirkuszban magyarul beszélni vele, szinte anyámnak se, nekem se. Apám legyőzött mindenkit, kivéve Czáját, aki nemzeti színű dresszben, nagy ováció mellett, mindig földre kényszerítette a cseh Herkulest — a publikum tombolt, Czája ott állt, mint Toldi Miklós, s apám kicsit szomorúan, mint cseh bajnok. Ma már tudom, hogy ez valamiféle fogás volt, hiszem, hogy apám még a nagy Czáját is legyőzte volna…” — idézte fel gyerekkorát, a pálya kezdete előtti időket egy 1977-es interjúban.

Tragikus sorsú nem-annyira-naiva szerepek sorát játszotta, Szent Johannát, A tanítónő Flóráját, az Ármány és szerelem Lujzáját, volt Arkagyina, Kurázsi mama, Puck és Hyppolita, a Csárdáskirálynő Cecíliája és Nádas Péter Takarításában Klára. Klasszikusan szép beszédű, elképesztően modern színésznő, aki — írta róla a kritikus egy portréban —

„nem beletörődéssel, hanem újat teremteni akarással” alakította a nagy drámai hősnők után a mellék- és a kisebb szerepeket is.

Utolsó bemutatója a Bodó Viktor rendezte Anamnesis volt. Ebben (is) házaspárt játszottak Kun Vilmossal, Olsavszky Éva volt a beteg, akit az otthoni teljesen hétköznapi dolgokkal tapasztalatlansága nehezen boldoguló férj meglátogatott. Az ő groteszkségében is szívteli jelenetük volt az előadás legemlékezetesebbike.

Két alkalommal kapta meg a Jászai Mari-díjat, elismerték Kossuth-díjjal, A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és Tisztikeresztjével.

Promóció

- hirdetés -

Olvassa és hallgassa a Papagenót mobilon is!

X
X