1900 márciusában született és 1957. október 3-án hunyt el Szabó Lőrinc költő, a magyar líra egyik legellentmondásosabb személyisége.
Egész életében a pontosságra és rendre törekedett és a „legapróbb részletekre is kényesen ügyelő újságszerkesztő volt, aki még a verseit is négyzetrácsos füzetbe szerette írni.” Érdekes, hogy pedáns stílusába azonban az is belefért, hogy „bár nem tudott úszni, a Balaton egész életének meghatározó helyszíne volt”, írja róla évfordulós cikkében a veol.hu. Persze, ő dolgozni, alkotni járt a magyar tenger partjára.
„Szabó Lőrinc már a húszas-harmincas években gyakran látogatott Balatonföldvárra, egyik támogatójának és barátjának, Graf Ferencnek a villájába, aztán a II. világháború után a Siófokon, Fonyódon és Balatonbogláron látták többször vendégül a költőt. Az északi-parti települések közül Ábrahámhegyen – Bernáth Aurél képzőművész villájában –, és Balatonfüreden alkotott sokat a költő, mégis, ha ki kell emelnünk egy balatoni helyszínt, amely a legmeghatározóbb Szabó Lőrinc életének utolsó időszakában, mindenképpen Tihanyt kell megemlítenünk. Itt készült A huszonhatodik év című kötet szonettjeinek jelentős része, számos műfordítás és a Tücsökzene befejező darabja is” – olvasható.
(Via veol.hu)
