• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Intermezzo Kiállítás

„Sírkövekből álló múzeum” – a Salgótarjáni utcai zsidó temető

Szerző: Papp Tímea2020. november 1.
Facebook Twitter E-mail
A Salgótarjáni utcai zsidó temető

1874 és 1892 között a Salgótarjáni utcai zsidó volt a pesti zsidóság egyetlen működő temetője, amelyet Schweitzer József főrabbi nevezett „sírkövekből álló múzeum”-nak.

Nem véletlenül: a temető különleges időutazás abba az időszakba, amelyben a zsidóság asszimilációjának és az ország gazdasági és kulturális felfutásának intenzív időszaka volt.

A zsidóság első pesti temetői, a Váci úti és a Lehel utcai temetői beteltek, ezért 1872-ben Pest városa és az izraelita hitközség szerződés kötött arról, hogy a város a Kerepesi úti köztemető akkori határain belül eső területeket ad át zsidó temető kialakítására. Egy 6,5 hektáros terület leválasztásával jött létre

Magyarország egyik legkülönlegesebb sírkertje,

a budapesti Salgótarjáni utcai zsidó temető, amit az 1788-ban alapított, a pesti zsidóság temetkezési ügyeit intéző és karitatív feladatokat is ellátó chevra kadisa tartott fenn és kezelte. Bár a temető működtetése a neológ irányzatot követte, a neológ és ortodox irányzat valamennyi akkor elhunyt hívét ide temették.

1893-ra a Salgótarjáni utcai temetőben korábban külön sírhelyet vagy sírboltot szerzett, illetve újonnan szerző személyeken kívül a pesti városrész valamennyi zsidó vallású halottját már az 1892-ben megnyílt Kozma utcai temetőben helyezték örök nyugalomra. Ekkortól a Salgótarjáni utcai temető megszűnt a pesti zsidóság köztemetője lenni, és a 20. század első évtizedeire szinte teljesen megtelt. 1904-ben nagyszabású átalakítás kezdődött a temetőben, amit a chevra kadisa műszaki tanácsosa, Lajta Béla irányított. A zsidó és a magyar folklór elemeit egyesítő számos síremlék, illetve a régi helyébe épült, nemzeti romantikus stílusban készült fogadóépület is az ő munkája. 1908-ban adták át a kovácsoltvas kaput, illetve a szertartási épületet, amelyet egykor fehérmázas Zsolnay-cserepek borítottak.

Lajta egyedülálló módon összesen 45 síremléket tervezett, ide 14-et, köztük a Sváb családét, amelyen egy általa tervezett betűtípus első alkalmazása látható. A Salgótarjáni utcai temető síremlékei, Vidor Emilnek, Alpár Ignácnak, Fellner Sándornak és Quittner Zsigmondnak is köszönhetően

a korszak funerális művészetének és a magyar szecessziónak egyaránt jelentős alkotásai.

A II. világháborúban több bombatalálatot kapott a sírkert. A budapesti gettóban elhunytakat 1944. december 24-ig ide szállították. Az ostrom és a kemény fagyok miatt a temető használata lehetetlenné vált, csak 1945. január 29-én kezdődtek újra a temetések. A mintegy 2700 halott jelentős részét azonban nem tudták azonosítani.

A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
sdr
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető
A Salgótarjáni utcai zsidó temető

 

Az 1950-es évektől a temetőt már alig használták, pusztulása a 60-as években indult meg. A sírokat szinte teljesen benőtte a növényzet, a mauzóleumokat megrongálták és kifosztották, a szertartási épület kupolája pedig az 1980-as években omlott be. Az utolsó temetkezés az ezredfordulót követő években történt. 2002-ben a Salgótarjáni utcai temetőt műemlékké nyilvánították, 2016 óta folyamatos az állagmegóvás és a rekonstrukció.

12 ezren nyugszanak itt. A szertartásépületből kilépve az első síremlék, amit megpillantunk, Vázsonyi Vilmosé, aki ügyvédből lett politikus, az első zsidó kormánytag, aki volt – sírfelirata szerint – Nagymagyarország igazságügyi miniszteri, illetve a választójogi törvény reformjával megbízott tárca nélküli miniszter. Itt nyugszik a rabbiképző több tanára, Schossberger Simon Vilmos, az első zsidó vallású magyar nemes és a Pesti Izraelita Hitközség elnöke, akinek a mauzóleumát Wagner Sándor tervezte. Ide temették Weiss Manfréd gyáriparost, a Zwack család néhány tagját, Heltai Ferenc főpolgármestert, Kaufmann Dávid vallásfilozófust és Fényes Adolf festőművészt. A temető legnagyobb síremléke a Hatvany-Deutsch család klasszicista stílusban épült kriptája.

Ide temették Wahrmann Mórt, a magyar Országgyűlés első zsidó vallású tagját, a magyar gazdasági élet egyik kiemelkedő képviselőjét, aki 1872-ben Buda, Pest és Óbuda egyesítésének egyik képviselőházi indítványozója volt. Itt nyugszik Wodianer Fülöp könyvkiadó, aki világosi fegyverletétel után nyomdája felszerelését Aradon a Marosba süllyesztette, majd külföldre távozot, és 1855-ös hazatérése után Pesten indította újra nyomdáját. A bulváról a gazdasági napilapig sokféle újságot adott ki, és az ő kiadásában jelent meg a legtöbb iskolai tankönyv, népszerű ismeretterjesztő kiadvány.

Ide kapcsolódik:
Muzsikus lelkek

Klein Rudolf építészettörténész a magyar zsidóság „nemzeti sírkertjének” nevezte a Salgótarjáni utcai temetőt, ami rendkívüli kultúr- és művészettörténeti értéket képvisel, és szinte teljesen megőrizte az eredeti állapotát. Helyreállított és málló sírköveivel, a mindent befutó repkénnyel és borostyánnal különösen ősszel, egészen különleges hangulatot áraszt.

budapest emlékhelyek zsidó temető zsidó kultúra fiumei úti temető temetés halottak napja zsidóság salgótarjáni úti zsidó temető
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzés#SzárazNovember 1. – A király meztelen
Következő bejegyzés Az SZFE hallgatóiról írt dalt Bródy János

Ajánlott Bejegyzések

Bubnó Lőrinc, Somogyi Hedvig és Balázs Edgár
Intermezzo

Mint egy művészeti házibuliban – Interjú az ISON alapítóival

2023. február 8.8 perc olvasás
Az Astoria ma - forrás: danubiushotels.com
Kataliszt

A hírhedt Zrínyi kávéháztól az elegáns szállóig – Az Astoria története

2023. február 8.8 perc olvasás
Gustavo Dudamel
Intermezzo

Gustavo Dudamel lesz a New York-i Filharmonikusok új zeneigazgatója

2023. február 8.2 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Klukon Edit Promóció

Klukon Edit születésnapi koncertje az Altalena Zenei Közösség szervezésében

Promóció

Wagner inspirálta verspremier Grecsó Krisztiánnal

Gothár Péter - fotó: Kolibri Színház Promóció

Gothár Péter: „Kis drámák, amiken keresztül fel lehet készülni a nehezebbekre”

Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.