Tordai Teri Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész 1941. december 28-án született.
Tordai Gyula és Tarján Lili második gyermekeként született Debrecenben. A család a bombázások miatt Debrecenből Egerbe költözött, az anyai nagymamához. A Tordai lányokat az édesanyjuk egy Egerben élő kelet-német tánctanárnőhöz íratta be balettra az 1950-es évek elején, ugyanakkor Tordai Teri nem készült művészi pályára, hanem Tanítóképző Főiskolára járt. Az intézmény egyik szavalóversenyén részt vett Gáti József is, aki azt javasolta neki, hogy jelentkezzen a Színművészeti Főiskolára.
Itt 1960 és 1964 között folytatta tanulmányait, Pártos Géza tanítványaként. Osztálytársa volt többek között Szegedi Erika, Halász Judit, Béres Ilona és Polónyi Gyöngyi is. Utóbbi három kolléganőjével együtt már főiskolásként szerepet kapott a magyar filmgyártás doyenje, Keleti Márton Esős vasárnap (1962) című filmjében. A Fényes Szabolcs zenéjével aláfestett alkotás sikernek bizonyult, és országosan ismertté tette a pályakezdő fiatal színésznőket.
Keleti után a szakma másik jeles képviselője, Makk Károly ajánlott szerepeket számára: Az utolsó előtti ember (1963) című művében Tordai még csak kisebb szerepet alakított, de a Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) című nagy sikerű vígjátékban már nagyobb feladat jutott neki. A főiskola befejezése után folyamatosan filmezett.
1965-ben Magyarországon forgatták a Ferien mit Piroschka (Nyaralás Piroskával) című vígjátékot, melyben Tordai német férfipartnerei a később igen népszerűvé lett Dietmar Schönherr (Orion űrhajó) és az új évezred elején is a német nyelvterület egyik sztárjának számító Götz George voltak.
Várkonyi Zoltán kiugró sikert aratott Jókai-adaptációjában, az Egy magyar nábob filmváltozatában a művésznő a tragikus sorsú, szenvedélyes keleti táncosnő, Chataquela szerepét alakította. 1967-ben újabb külföldi produkció érkezett Magyarországra: az osztrák Franz Antel hazánkban kívánta elkészíteni a Susanne, die Wirtin von der Lahn című filmjét, és anyagi megfontolásokból a női főszerepre magyar színésznőt akart. A film nagy sikert aratott német nyelvterületen, az évek folyamán több folytatást készítettek hozzá.
Torday Teri Terry Torday néven Nyugat-Európában is népszerűvé vált, a Susanne-produkciók mellett más alkotásokba is meghívták. Mivel ezek a filmek akkoriban nem jutottak el Magyarországra, az a legenda terjedt el róluk, hogy nem csupán pikáns, hanem egyenesen pornográf alkotások, ám ezeknek a híreszteléseknek nem volt valóságalapja. Tordai német partnerei között megtalálhatjuk az egykor oly kedvelt Rex Gildo slágerénekest, a németek körében valaha igen népszerű színésznőt, Uschi Glast, továbbá Heinz Rühmannt, Horst Tappertet (Derrick) és Sascha Hehnt (A klinika).
A színésznő legmerészebb erotikus filmjének bennfentesek szerint az 1974-ben készült Der Liebesschüler számít, melynek főszerepét az Emmanuelle-filmekből ismert Sylvia Kristel játszotta. Tordai Teri évekkel későbbi interjúiban maga sem titkolta, hogy szakmai szempontból nem különösebben értékesek és jelentősek a külföldi filmjei, mégsem tartotta időpocsékolásnak az elkészítésükre fordított időt.
Megismerhette a magyartól sok mindenben eltérő nyugati filmkészítési stílust, nyelveket tanult, világot látott, egzisztenciális szempontból pedig a gázsija is sokat számított, hiszen sokszorosa volt a színházi jövedelmének.
A külföldi filmekkel párhuzamosan hazai alkotásokban is folyamatosan szerepeket vállalt. Különösen két tévéfilmben nyújtott emlékezetes alakítást: a Sarkadi Imre műve alapján készült A gyáva (1971) című produkcióban, melyben a címszereplőt formálta meg Kállai Ferenc és Huszti Péter oldalán; és a megtörtént bűnügyet feldolgozó Fejes Endre-műben, a Jó estét nyár, jó estét szerelem ma már klasszikusnak mondható, 1972-es tévés feldolgozásában, amelyben a tragikus sorsú Karácsony Nagy Zsuzsát keltette életre.
Keleti Márton Bob herceg (1973) című emlékezetes operettfilmje eredetileg szintén a televízió számára készült, de a mozikban is bemutatták: Tordai Teri Viktória hercegnőt alakította, akit a címszereplő feleségének szánnak. Testhezálló szerep volt a titokzatos Eileen St. Claire figurája Szerb Antal A Pendragon legenda című klasszikusának filmváltozatában. Az 1980-as években Mészáros Márta és Bacsó Péter is filmezni hívták, és később is rendszeresen felkérték őt kisebb szerepekre. Franz Antel sem feledkezett meg róla, aki az Ausztria náci megszállása idején játszódó Bockerer (1981) című drámájában adott neki szerepet. Felbukkant az Oscar-díjas Mephisto (1981) szereplői között is, és kitűnő alakítást nyújtott mint Katalin, a kémnő Zsurzs Éva minisorozatában, a Jókai műve alapján készült A névtelen várban.
Noha folyamatosan filmez, a ’80-as évektől kezdve egyre inkább a színpadokon kapott tehetségéhez méltó, sokoldalú szerepformálásra lehetőséget nyújtó feladatokat: kortárs és klasszikus, hazai és külföldi szerzők legkülönbözőbb műfajokat képviselő darabjaiban lépett fel az évek folyamán. Bár művészi pályája számtalan csalódással járt együtt, nem tartozik a panaszkodó és megkeseredett művészek közé, hitvallása szerint csak a szépre igyekszik emlékezni.
1976. június 18-án megszületett lánya, Horváth Lili, aki szintén a színészi pályát választotta: anya és lánya mind színpadon, mind filmen játszott már együtt.
Munkásságát számos díjjal ismerték el, 1985-ben Jászai Mari-díjat kapott, 2011-ben Aase-díjjal tüntették ki, 2012-ben érdemes, majd 2015-ben kiváló művész lett. A Kossuth-díjat 2018-ban vehette át.
(Via Wikipedia)