A korábbi évek gyakorlatától eltérve idén nem aukcióval zárja a téli szezont a Kieselbach Galéria, hanem egy különleges kiállítással. A klasszikus és modern képek a Kieselbach Galéria saját válogatási elveit tükrözik, míg az elmúlt néhány évtized képzőművészetét reprezentáló anyagot Pados Gábor, az acb Galéria tulajdonosa állította össze.
A tárlaton Munkácsy Mihálytól Bak Imréig klasszikus és kortárs festők művei szerepelnek, a gyűjtők közt pedig olyan nevek találhatók, mint Latabár Kálmán vagy Weiss Manfréd.
Az értékesítéssel egybekötött kiállítás kiemelkedő darabja Munkácsy Mihály legnagyobb, magántulajdonban lévő festménye, az Ecce Homo 1895 körül festett színvázlata. Munkácsy itt is a két világ, a nemes, magányos Istenfiú és a durva tömeg drámai szembenállását, a zseni és az átlagember feloldhatatlan ellentétét domborította ki. A képen drámai erővel érvényesül a festő stílusának expresszív ereje és lendülete, amely a bensőjében kavargó indulatokról is hiteles képet ad.
A mű máig ívelő története pontosan rekonstruálható. Az utolsó éveiben szanatóriumba került festő ingóságait, köztük az Ecce homót 1898-ban árverezték el Munkácsy fényűző párizsi palotájában. A képet Sonnenfeld Zsigmond bölcsészdoktor vásárolta meg, aki akkoriban a világhírű Hirsch Móric milliárdos iparmágnás párizsi székhelyű jótékonysági alapítványait irányította. Hazatelepülése után az Ecce homót pazar Thököly úti villájában helyezte el, majd 1918-ban eladta Schuler Gusztáv írószergyárosnak. Tőle a kép a húszas évek végén Tauszig Róberthez, a Phillips magyarországi cégvezetőjéhez került, aki 1958-ban úgy döntött, hogy apróhirdetés útján keres vevőt a festményre. Döntése hatalmas feltűnést keltett, az Ország-Világ című lap hosszú interjút is közölt vele. Ebből kiderül, hogy a hirdetésre jeletkező gyűjtőktől 55 ezer forintot kért a képért. Ez az összeg akkoriban, a műtárgyak mesterségesen alacsony árai között példátlanul magasnak számított, hiszen a havi átlagkereset kevesebb, mint 1500 forint volt, s a BÁV aukcióin a legdrágább képek is csak elvétve lépték át a 20 ezer forintos szintet. Nem véletlen tehát, hogy a mű következő tulajdonosa a korszak legjobban fizetett színésze, Latabár Kálmán lett, aki néhány évtized alatt tekintélyes Munkácsy-kollekciót állított össze otthonában. A festmény árnövekedése jól mutatja, hogy a minőségi művészet vásárlása milyen hatékony befektetési forma. Munkácsy képének ára ma 290 millió forint, vagyis több mint 5272 szerese az 1958-as 55 ezer forintnak.
Bihari Sándor első jelentős festménye, A cilinderpróba több mint kilenc évtizedes lappangás után bukkant fel. Alkotója ezzel a művel hívta fel magára először a hazai közönség figyelmét, s indult el azon az úton, amelyen haladva hamarosan a magyar népéletkép-festés legnépszerűbb mestere lett. Képeit a születési- és pénzarisztokrácia egyaránt előszeretettel vásárolta, sőt több alkotását maga Ferenc József császár szerezte meg gyűjteménye számára. Leghíresebb művei, mint a Bíró előtt, a Falu rossza és a Vasárnap délután, örökre beégtek a magyar vizuális emlékezetbe – újságok, könyvek és tankönyvek illusztrációiként máig ezek határozzák meg azt a képet, amely bennünk él a századfordulót megelőző évtizedek idilli világáról, a falusi és kisvárosi Magyarországáról.
Aba-Novák Vilmos számos alkalommal kiállított és reprodukált főműve, a Cefalu 90 éve egyetlen család tulajdonában volt. Évtizedenként alig egy-két olyan alkotás bukkan fel a hazai műtárgypiacon, amelynek a kvalitása, az életműben és az egész magyar festészetben elfoglalt kiemelkedő helye a most bemutatott festményéhez mérhető. Az 1930-ban festett Cefalu grandiózus betetőzése Aba-Novák itáliai vedutákat ábrázoló sorozatának, de egyben egész pályafutásának is egyik vitathatatlan csúcspontja. Tekintélyes méretű, igéző hatású, múzeumi rangú főmű, amely magába sűríti a festő jellegzetes stílusának és virtuóz technikai tudásának valamennyi erényét.
Ízelítő a kiállítás további műtárgyaiból:
