Papageno Radio
- hirdetés -
Színház Kihirdették az idei Aase-díjasokat

Kihirdették az idei Aase-díjasokat

2020-ban Horváth Margit, Szabó Éva, Kuna Károly és Spilák Lajos kapják a Gobbi Hilda által alapított elismerést. A díjátadóra a járványhelyzet miatt később kerül sor.

- hirdetés -

Gobbi Hilda 1987-ben végrendeletében közérdekű célra tett kötelezettségvállalásával hozta létre az Aase-díjat az „emlékezetes percek, pillanatok, szavak, mozdulatok főszereplői”-nek, az epizodistáknak, azzal a meghagyással, hogy évente két színészt és két színésznőt díjazhat a neves művészekből álló kuratórium.

- hirdetés -

Maga Gobbi Hilda ezt írta a díjról:

„Sajátossága a színészi munkának, hogy a főszereplő több felvonáson keresztül vonja magára a figyelmet. Az epizodistáknak csak néhány perce, pillanata van; tömörít, mint az író, amikor epigrammát alkot”.

A díjak átadására évek óta hagyományosan a Bajor Gizi Színészmúzeumban került sor, ahol minden a magyar színjátszás nagy alakjaira és elsősorban Gobbi Hildára emlékeztet. Gobbi Hildára, akinek a kezdeményezésére megalakult az intézmény, aki szinte teljesen egyedül intézte el a múzeum létrejöttét, és hozatta rendbe Bajor Gizi villáját, hogy méltó helyen és módon emlékezhessünk az egyébként oly múlandó műfaj nagyságaira.

Ide kapcsolódik:
Aki, mozgalmat indított az új Nemzeti Színház felépítésére – Gobbi Hildára emlékezünk

Idén a pandémiás helyzetre való tekintettel az ünnepélyes díjátadó elmarad. A kuratórium tagjai – Egri Márta, Ráckevei Anna, Udvaros Dorottya, Gáspár Tibor és Márton András – által kiválasztott művészek később kapják meg az elismerést.

Az Aase-díj 2020. évi díjazottjai:

Horváth Margit, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színművésze

Horváth Margit pályáját szülővárosában, Békéscsabán kezdte, 1983-ban. Egy ideig a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt, 1999-ben szerződött a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz, melynek azóta is oszlopos tagja. pályafutásának több, mint harmincöt éve alatt a világirodalom számtalan klasszikus zenés és prózai főszerepét eljátszotta. Szerepeit mindig a rá jellemző igényességgel és érzékenységgel építi föl, elmélyülten, aprólékos műgonddal, nagy fegyelemmel és alázattal dolgozik. Épp olyan kimagaslót alkotott a Kabaré, a Hello, Dolly főszerepeiben, Az üvegcipő Adéljaként, Márai Kalandjában, a Száz év magány komoly szakmai kihívást jelentő Ursulájának megformálásakor, mint a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Kígyójaként. Horváth Margit munkamorálja, szakmai igényessége szerint valóban nincs kis szerep, vagy nagy szerep: minden egyes alakítása élmény számba megy, sajátos, egyedi ízekkel és kifinomult bájjal gazdagítja az adott szerepet. Egyetlen jelenetbe is képes egy teljes sorsot sűríteni, ívet bejárni, mégoly rövid színpadi jelenléte is emlékezetes marad a néző számára, személyes varázsa, egyedisége, mesterségbeli tudása révén.

Kiváló énekesi adottságokkal rendelkezik, az operett- és musicalirodalom jelentős szerepeit a Csárdáskirálynő Szilviájától a Grease Sandyjéig, a Nebáncsvirág Denise de Flavignyétől az Evita címszerepéig, a Csókos asszony Rica Macájától a Hello, Dolly! címszerepéig játszotta el számtalan zenés produkcióban. Prózai darabokban is otthonosan mozog. Humorát is számtalan vígjátékban bizonyította, de a Kalandban, A szuzai menyegzőben, a Száz év magányban, a Peer Gyntben vagy Karády-monodrámájában nyújtott hiteles alakításai mutatják, hogy az évek alatt komoly drámai színésznővé érett.

Horváth Margit Békéscsabán nívódíjat, Zalaegerszegen közönségdíjat, Nyíregyházán Lipót-díjat és nívódíjat kapott. 2020-ban a 9-től 5-ig című musicalben nyújtott alakításáért a zenés színház kategóriában bekerült a Kult50-be, az ötven legjelentősebb kulturális hazai alkotó és szereplő listájára, amelyet a Fidelio művészeti és kulturális magazin állít össze.

A Peer Gyntben vagy a Karády-monodrámájában nyújtott hiteles alakításai mutatják, hogy az évek alatt komoly drámai színésznővé érett, s méltón kapta meg a Gobbi Hilda alapította Aase-díjat.

Szabó Éva, a Centrál Színház színművésze

Szabó Éva példamutató alázattal dolgozik, és még egy kis szerepben is képes maradandóan emlékezetes alakítást nyújtani. Műveltsége hatalmas, a színházművészet iránti elköteleződése páratlan. Összetéveszthetetlen orgánuma, önironikus humora, mély emberábrázolási képessége miatt méltán örvend népszerűségnek a közönség körében, kedves, meleg, empatikus személyisége révén minden kollégájával megtalálja a hangot.

Szabó Éva 1943-ban született Székesfehérváron. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Simon Zsuzsa osztályában. Pályáját a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte, ezt követték a debreceni Csokonai Színházban, a Békés Megyei Jókai Színházban és a kecskeméti Katona József Színházban töltött évadok. 1972-től negyvenkét éven át játszott a József Attila Színházban, 2014-től a Centrál Színház társulatának tagja, de az utóbbi években fellépett vendégként Orlai Produkciós Iroda és a Pinceszínház előadásaiban is.

1983-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, ugyanebben az évben a Film- és tévékritikusok díját is megkapta. A József Attila Színház örökös tagja.

Szabó Éva sokoldalú és sok műfajú színésznő: az elmúlt ötvenöt évben közel százötven darabban játszott. Filmes életműve jelentős, jelentősebb munkái: Ezek a fiatalok, Angi Vera, Megáll az idő, Kettévált mennyezet, Jób lázadása, A Napló-filmek (Napló gyermekeimnek, Napló szerelmeimnek, Napló apámnak, anyámnak), Redl ezredes, Roncsfilm. Jó néhány tévéfilmben és tévéjátékban is közreműködött, hangjának köszönhetően pedig Magyarország egyik szinkronlegendája.

Kuna Károly, a székesfehérvári Vörösmarty Színház színművésze

A 18 éves, kamasz forma Kuna Károlyt egy egész ország ismerte meg 1975-ben, amikor a Magyar Televízió bemutatta a Déry Tibor regényéből készült tévésorozatot, a Feleletet. Azután 1980-ban Simon Zsuzsa osztályában elvégezte a színművészeti főiskolát. Pályája eddigi négy évtizedét vidéki színházakban töltötte. Győr, Miskolc, Kaposvár, Veszprém, Székesfehérvár voltak állomásai. A fehérvári Vörösmarty Színház társulatához immár egyhuzamban 8 éve tartozik. Amikor a fehérváriak egy előadásuk televíziós közvetítési tiszteletdíjából létrehozták a Vörösmarty-gyűrű díjat, hogy titkos szavazással kiválasszák maguk közül az évad legjobb színészét, akkor ezt az elismerést elsőre, az alapítás évében rögtön Kuna Károly kapta.

Számos rendezőnek lett fontos színésze vidéki városokban és fővárosi független színházakban. Balázs Zoltánnál Fülöp király, Zsótér Sándornál Woyzeck, Egérke (!) a Macskajátékban és III. Richárd (ha nem is Shakespeare-ben), Telihay Péternél Kurázsi mamának Eilif fia és Ferdinand az Amalfiban, Galambos Péternél Puck és Angelo, Koltai M. Gábornál Szerebrjakov és Robespierre. (Utóbbi alakításáért – a Stúdió K A Danton-ügy előadásában – díjazta őt a Fővárosi Önkormányzat 2010-ben.) Újabb fehérvári korszakában egyebek közt a Horváth Csabával való találkozásának örülhettünk. A koreográfus-rendező színházában igazi főnyereménynek bizonyult a fizikailag is jól kondicionált, érett, energikus, markáns férfiszínész.

Kuna Károly számos nagyobb és kisebb szerepet megformált. A Robert Wilson-féle meghatározás szerint olyan típusú színész, aki azért lép színpadra, mert ott esténként dolga van önmagával. A jelenlétéből ez sugárzik. Minden este feltűnő a koncentrációja, az intenzitása, a színpadi személyiségének ereje és sűrűsége. Így aztán voltaképp mindegy is, hogy Kuna Károlyra nagy szerepet bíztak épp vagy kicsit. Nem döntő szempont az sem, hogy órákig van a színpadon, vagy csak tíz percig. Az az egy biztos, hogy ha ott van, akkor rabul ejt: muszáj rá figyelni, őt nézni, őt hallgatni.

Spilák Lajos a Stúdió K színművésze

Spilák Lajos valamikor az 1990-es évek végén tűnt fel Szőke Szabolcs mellett, a Hólyagcirkusz Társulatban. Könnyű volt megjegyezni őt, a hosszú hajú, lófarkas zenészt, aki bármin játszik; pengeti, üti, fújja, nyikorgatja, húzza, nyúzza – minden megszólal a keze alatt. Közben ez a szótlan férfi mindig a színpadi eseményeken tartotta a szemét: szenvtelenül és kicsit szomorúan. Persze akik jobban figyeltek, már 1981-ben felfedezhették őt, amikor a Fodor Tamás rendezte Leonce és Lénában Szőke Szabolccsal párban játszottak utcaseprőt.

Jó ideig volt „excentrikus zenebohóc” (Az utolsó pacc), „Hangicsáló” (Csipkerózsika), „A zenék szférája” (Rettentő görög vitéz), vagy „Zajmester” (Csődcsicsergő, amiért is 2005-ben elnyerte a legjobb férfialakítás díját a Szegedi Alternatív Színházi Szemlén.) Ám egyszer csak „megszólalt”, vagyis prózai szerepeket kezdett kapni a Stúdió K Színházban. Talán A zöld kakadu volt az első jelentős alakítása. „Girnyó, köztörvényes szerepében Spilák Lajos valamennyi partnerét felülmúlva kerül legközelebb a darab és az előadás centrumához” – írta róla Tarján Tamás. Aztán a komponálás, a zenei közreműködés és zenei felügyelet mellett jöttek a mind fontosabb drámai feladatok: például a Ványa bácsi Tyeleginje Koltai M. Gábornál, vagy a szájharmonikás Helmer-báb Jeles András Babaházában, vagy Lipót császár az Európa, Európában, vagy a vállalkozó figurája a Szürke galamb című Tar Sándor-adaptációban.

Mire a lófarka megőszült, Spilák Lajos a Stúdió K jelentős férfiszínészévé lett. Ennek adja tanúbizonyságát legutóbbi munkája is, Seneca megformálása a Hegymegi Máté rendezte Nero-bemutatóban.

De ha csak egyet lehetne most kiemelni Spilák Lajos szereplései közül, akkor az mindenképpen a Határaink című, Simányi Zsuzsanna rendezte dokumentumszerű előadás lenne. Abban halkan, tárgyszerűen előadott egy monológot arról, hogy négy gyereke ment négy világtáj felé. Abból megérthettük: annál többet színésztől talán nem is kaphatunk, mint amikor a legőszintébben és a legteljesebben saját magát adja a színpadon.

Promóció

- hirdetés -
- hirdetés -

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.