Koltai Róbert Jászai Mari-díjas színművész, filmrendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1943. december 16-án született Budapesten.
Édesapja sportvezető volt, tőle örökölte a futball iránti rajongást, de versek, az irodalom szeretetét is. Gyermekkora nagy részét Dunaújvárosban töltötte, s már iskolai éveiben megmutatkozott színjátszó tehetsége, igaz, ekkor még elsősorban tanárparódiáival aratott nagy sikert társai körében.
Érettségi után a Színművészeti Főiskolára felvételizett, de már az első rostán kihullott. Ez a kudarc némileg kedvét szegte, s hátat fordítva a művészeteknek, két évig kereskedelemtechnikai tanulmányokat folytatott, ám hamar rájött, nem ez az ő világa. Ismét felvételizett a Színművészetire, ezúttal sikerrel, 1964 és 1968 között a Főiskola hallgatója volt.
Első nagy sikerét a vizsgaelőadáson, Harold Pinter A gondnok című darabjában aratta. A diploma megszerzése után a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, s itt játszott – hosszabb-rövidebb kitérőkkel – egészen 1993-ig.
Művészi pályafutásának fontos állomása volt a Kaposváron töltött idő, hiszen olyan neves rendezőkkel dolgozott együtt mint Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Ascher Tamás, s olyan színésztársai voltak mint Jordán Tamás, Lázár Kati, Lukáts Andor, Csákányi Eszter, Máté Gábor, Pogány Judit.
1970-ben Pécsre szerződött, majd két év múlva visszatért Kaposvárra. Innen 1978-ban ment el ismét, ezúttal a budapesti Nemzeti Színház társulatának tagja lett. Két év után ismét egy hosszabb kaposvári időszak következett, s 1993-ban végleg eljött a színháztól, s a veszprémi Petőfi Sándor Színházhoz szerződött.
Komoly és kevésbé komoly, sőt könnyed darabokban egyaránt sikerrel szerepelt, sajátos humora a kabaré műfajában is jól érvényesült. Emlékezetes alakítást nyújtott Shylock (Shakespeare: A velencei kalmár), Jourdain (Moliere: Az úrhatnám polgár), Estragon (Beckett: Godot-ra várva), Szellemfi (Szigligeti: Liliomfi), Polgármester (Gogol: A revizor), Podszekálnyikov (Erdman: Az öngyilkos), Szorin (Csehov: Sirály), Villy Loman (Miller: Az ügynök halála), George Pigden (Cooney: A miniszter félrelép), Francois (Veber: Balfácánt vacsorára), Vonó Ignác (Fejes Endre művében) és az őrnagy (Hervé: Nebátsvirág) szerepében.
2003 októberében az Operett színpadán is kamatoztatta sokoldalú tehetségét, vendégként eljátszotta Sir Basil szerepét a klasszikus Lehár-operettben, a Luxemburg grófjában.
Országos ismertségéhez hozzájárultak filmszerepei is. Már fiatal kaposvári színész korában kapott feladatokat, azóta olyan alkotásokban szerepelt, mint a Pókfoci, a Csók, Anyu, a Gyermekrablás a Palánk Utcában, a Szívzűr, a Panelkapcsolat, az Indul a bakterház, a Csapd le csacsi!, a Hyppolit (a harmincas évek sikeres komédiájának új változata). Filmrendezőként is sikeres, dráma és a humor elegyeit vegyítő filmjeiben ő maga is szerepel, és legtöbbször olyasmit mesél el, ami vele vagy hozzá közel álló emberekkel történt.
1992-ben debütált filmrendezőként, ekkor készült el a mind itthon, mind külföldön igen nagy sikert aratott Sose halunk meg című filmje, melyet 1994-ben a legjobb külföldi filmnek járó Oscar-díjért is neveztek.
1997-ben ismét rendezőként mutatkozott be, ezúttal a József Attila Színházban nagy sikerrel játszott A miniszter félrelép című darabból készített filmet, melynek producere Andy Vajna volt. 1998-ban Vámos Miklós Ámbár tanár úr című novellájából készítette el azonos című filmjét, majd ezt követte a régi nagy sikerfilm, a Hyppolit felújítása, mai környezetben való rendezése.
2001-ben jelentkezett a Csocsó, avagy éljen május elseje című filmmel, melyben saját sztálinvárosi gyermekkorából idéz mozzanatokat szatirikus-ironikus köntösben. A méltán népszerű színész-rendező 2002 szeptemberében újabb feladatot kapott, a József Attila Színház művészeti igazgatója lett, később vendégszínészként dolgozott a színháznál.
Pályafutását 1976-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1985-ben érdemes művész lett, többször elnyerte a filmkritikusok díját, 1988-ban a Színházi Fesztiválon a legjobb színészi alakítás díját ítélték neki, 1987-ben SZOT-díjat, 1997-ben Déri János-díjat, 1998-ban Karinthy-gyűrűt, 2005-ben Aranycsirke díjat kapott. Sokoldalú művészi munkásságáért 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át. Hetvenötödik születésnapjára jelent meg humorral, öniróniával megírt könyve, a Sose halok meg? – Az első 75.
2022 augusztusában megkapta a Bujtor István Filmfesztivál Életműdíját.
(Via Szinhaz.org)