Életének 87. évében, február 11-én elhunyt Itamár Jáoz-Keszt magyarországi születésű izraeli költő, a magyar költészet egyik legnagyobb idegen nyelvű antológiájának fordítója.

Itamár Jáoz-Keszt 1934-ben született Szarvason, Keszt Péter néven. Családjával 1944-ben Bergen-Belsenbe deportálták. 1951-ben kivándorolt Izraelbe, ahol irodalmat, bibliatudományt és hébert tanult a Tel Aviv-i Egyetemen, majd az Eked kiadót vezette és az azonos című folyóiratot szerkesztette. Költészetén kívül számos prózakötetet, köztük egy önéletrajzi ihletésű trilógiát adott közre.

Számos kisebb publikáció (köztük egy Radnóti-válogatás, majd A magyarországi zsidó költészet antológiája) után kezdett hozzá a Cvi Haplaot (Csodaszarvas) antológiához, amely Jáoz-Keszt által válogatott, fordított, az Ekednél megjelentetett kétnyelvű (magyar-héber) gyűjteménye a magyar költészetnek Balassi Bálinttól Nemes Nagy Ágnesig.

„Ilyen teljességű válogatás nemigen látott másutt napvilágot a magyar költészetből. Anyanyelve, bár érzelmileg eltávolodott Magyarországról, visszakívánkozott a feledésből, és ő a lehető legkreatívabb módon igyekezett használni tudását. Ha már magyarul írni nem tudott, és nem akart, választott nyelvére ültette át a magyar költészet színe-javát. Kölcsey Himnusza héberül is a megszólalásig követi a magyar hangsúlyt, s a héberbe átszivárgó magyar kifejezések a felejtésre való képtelenség jelképei” – méltatja fordítói életművét Szántó T. Gábor, a Szombat című folyóirat főszerkesztője.

Itamár Jáoz-Keszt a magyar irodalomhoz, azon belül is a költészethez kötődött, és sok pályatársat tudhatott barátai között, mint Székely Magdát és Mezei Andrást, Gergely Ágnest vagy Turczi Istvánt. Fordításainak keletkezése idején, az 1980-as és ’90-es években gyakran járt haza Magyarországra, verseskötetei is megjelentek, kitüntetéssel is elismerték munkáját. 2012-ben a 20. századi magyar költők újhéber nyelvű fordításaiért elnyerte a Magyar PEN Club által alapított Janus Pannonius műfordítói díjat.