Mégsem lesz Londonnak új koncertterme – és lehet, hogy ez nem is baj

Centre for Music London - forrás: Diller Scofidio & Renfro
Centre for Music London - forrás: Diller Scofidio & Renfro

Lassan mindenki kihátrált a brit fővárosba tervezett Centre for Music elnevezésű modern koncertterem mögül, amelynek koporsójába a Brexit és a koronavírus ütötte be az utolsó szegeket. A The Guardian szerzője szerint azonban már a felvetéssel is alapvető gondok voltak. 

Február 23-án jelentették be, hogy lefújják a klasszikus zene Tate Modern-jének becézett, nagyszabású koncertterem megvalósítását. A Centre for Music-ban egy 1900 fős nagyterem mellett egy kamaraterem is helyet kapott volna.

Négy éve az angolok abban reménykedtek, hogy a hamburgi Elbphilharmonie-t övező hatalmas érdeklődés és az, hogy berliniek ex-karmestere, Sir Simon Rattle 2017 szeptemberétől visszatér Londonba, segít tető alá hozni végre egy, a kulturális fővároshoz méltó koncerttermet. Az 1940-es években elkészült Royal Festival Hallnak és a 60-70-es években épült Barbican Hallnak ugyanis olyan alapvető hiányosságai vannak, melyek miatt nem érhetnek a világ vezető koncerttermeinek nyomába.

A tervek szerint az épület a Museum of London jelenlegi helyén állt volna, ahogy arról korábbi cikkünkben beszámoltunk. A költségeket már a kezdetekkor is 278 millió fontra becsülték. A City of London Corporation 2,5 millió fontot biztosított a projekt üzleti terveinek kidolgozására, amit stílszerűen az Elphi megnyitásának napján jelentettek be. Sir Simon Rattle pedig abban reménykedett, hogy ezzel a helyszínnel a Londoni Szimfonikusok új, állandó otthonra találnak – állítása szerint ugyanis repertoárjuk csupán ötöde fér csak be a Barbican-be.

A héten azonban bejelentették: lefújják a koncertterem építését. Martin Kettle, a The Guardian szerzője a hír kapcsán számba vette az érveket – pro és kontra -, így kicsit más megvilágításba helyezve az épület ügyét.

Center for Music London - forrás: Diller Scofidio & Renfro
Center for Music London – forrás: Diller Scofidio & Renfro

„Nehéz ezt a kezdeményezést nem egy elitista projektnek értékelni, mely csak távoli kapcsolatban van a szélesebb közönség igényeivel” – vélekedik a szerző. A költségek, a helyszín, az ügy fontossága, illetve az, hogy mire használnák az elkészült épületet, mind olyan kényes kérdések, melyeket mélyen áthatott a politika. A jelen helyzetben, amikor a társadalmat erős megszorítások sújtják, ez még szembetűnőbb. Különösen igaz ez egy londoni projekt esetében, amit a főváros finanszírozna – az a főváros, amely Európa leggazdagabb városa.

London eközben egy sokat szidott része is Angliának, ahol egyre nagyobbak az egyenlőtlenségek. Emellett pedig viszonylag kevés ember él itt életvitelszerűen vagy jár el itt szórakozni esténként, hogy igénybe is vegyen egy épülő koncerttermet. Az utóbbi időben ráadásul a közszolgáltatások színvonala hanyatlik, az állami szektort pedig a megszorítások véreztetik ki. A szakadék a vagyonos London és az elhanyagolt régiók között egyre mélyül, így ez az egész projekt a kezdetektől nagyonis kérdéses volt.

Ide kapcsolódik:
Simon Rattle: „A művészeti életnek biztosan árt a Brexit”

„Ehhez jött a Brexit. A liberális elitet még komolyabb támadások érték. Ezt a projektet pedig – a művészi értéke mellett – nehéz volt bármi másnak látni, mint a liberális elit ügyének” – enged bepillanást az angol művészetpolitikába Kettle. Theresa May kormánya visszavonta a Cameron-érában beígért 5 millió fontos támogatást. A Brexit következtében a projekt szószólói is kihátráltak. Rattle például 2021 januárjában visszatér Németországba, ahol nemcsak a zene fontosságáról osztják a véleményét, hanem arról is, hogy a Brexit – teljes tévedés.

A fentiek után már csak hab a tortán a covid19, amely lehetetlenné tette a koncerteket, így a zenekarok online rendezvényekkel próbálják életben tartani magukat – már amelyiknek sikerül -, hatalmas adósságokat halmoznak fel, reménykednek és kivárnak.

Összegezve: a Centre for Music időzítése meglehetősen szerencsétlen volt, így ez a terv is bekerül a meg nem valósult londoni kulturális értékek közé, mint a Nemzeti Operaház, melyet a Big Bennel szemben, a Parlament térre képzeltek el.