A kuratórium 2021-ben Rost Andrea operaénekesnek és Kovács Zoltán zeneszerző-fagottművésznek ítélte a Bartók–Pásztory-díjat, az átadóünnepséget a hagyománynak megfelelően Bartók születésnapján, de online tartották.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem minden évben Bartók Béla születésnapján, március 25-én hozza nyilvánosságra annak a két művésznek – egy hangszeres zenész és egy komponista – nevét, aki kiérdemelte a Bartók–Pásztory-díjat. Az elismerést a zongoraművész-zeneszerző özvegye, Pásztory Ditta alapította végrendeletében, és 1984 óta minden esztendőben egy-egy kimagasló tevékenységet végző magyar anyanyelvű előadó és zeneszerző kaphatja meg.
A Bartók–Pásztory-díjat olyanoknak ítélik oda, akik munkásságukkal jelentősen hozzájárultak a hazai zenei élet fejlődéséhez, a bartóki szellemiség megőrzéséhez. Idén a járványhelyzet miatt zárt körben, fokozott egészségvédelmi intézkedések mellett zajlott az ünnepélyes ceremónia.
A Bartók–Pásztory-díjat odaítélő kuratórium elnöke a Zeneakadémia mindenkori rektora, jelenleg Dr. Vigh Andrea, tagjai pedig az intézmény oktatói: Fekete Gyula Erkel- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, tanszékvezető egyetemi tanár, nemzetközi és tudományos rektorhelyettes, Dr. Kutnyánszky Csaba karvezető, tanszékvezető egyetemi tanár, oktatási rektorhelyettes, Onczay Csaba Kossuth-díjas gordonkaművész, professor emeritus, Medveczky Ádám Kossuth-díjas karmester, címzetes egyetemi tanár, Hőna Gusztáv Liszt-díjas harsonaművész, professor emeritus, valamint Dráfi Kálmán Liszt-díjas zongoraművész, egyetemi tanár.
Rost Andreáról szóló méltatásában Medveczky Ádám így idézi fel az operaénekes zeneakadémiai felvételijét: „megjelent egy kedves fiatal hölgy, megállt a színpadon, és kinyitott egy könyvet. Természetesen rögtön sejtettük, hogy Norina áriáját fogja énekelni, hiszen az kezdődik egy romantikus regény felolvasásával. Ahogy dalra nyitotta ajkait, elfelejtkeztünk könyvről, mindenről. Elmerültem hangjának színében, kifejezésének gazdagságában.” Mint hozzáteszi, Rost Andrea pályafutása viharos gyorsasággal ívelt fölfelé, hiszen még növendékként debütált Gounod Júliájaként, ám sűrű foglalkoztatottsága ellenére lelkiismeretesen, felkészülten látogatta a szerepgyakorlat órákat, és nem felmondta a leckét, hanem előadta. „Szakmai tökéletesség és költészet, ezek sikerének alappillérei. A bel canto nála anyanyelvként szerepel, de koncertjein bebizonyította, hogy minden zenei stílusban képes nagyszerűt produkálni. Gyönyörűen énekel dalokat, és megigéző kedvességgel olykor operettet” – hangsúlyozza Medveczky Ádám.
Kovács Zoltánról Fekete Gyula írt laudációt, amelyben rámutat: akadémiai székfoglalóját a komponista „Beszéld el nekem a múltat, s megismerem belőle a jövőt!” – ókori legenda egy XXI. századi programzenében címmel tartotta meg 2015-ben, és a választott idézet egyben hitvallása is, hiszen egész életművét áthatja e konfuciusi gondolat.
Műveinek hosszú sora a szóló művektől a kamarazenén át a versenyművekig, szimfóniákig, oratorikus kompozíciókig terjed – olvasható a méltatásban. Hangszere, a fagott természetesen több kompozíciójában is kiemelt szerepet kap. Legutóbbi művei közül kiemelkedik többek között a Missa Pannonica című oratóriuma, valamint a Három tánc és a Taorminai képek című szimfonikus alkotásai.
Fekete Gyula szerint a díjazott ars poeticája egy korábbi interjújából is kiderül, amelyben azt mondja: fagottművészként Mozarton, Puccinin, Verdin éli mindennapjait, és e komponistákhoz kötődik zeneszerzőként is. „A veretes, klasszikus, megkérdőjelezhetetlen mesterségbeli tudást érezzük és tapasztaljuk. Azt a fajta tudást, amelyet a mi Zeneakadémiánk tradicionálisan és meggyőződéssel képvisel; azt, amit korábbi mestereinktől mi mindannyian itt tanultunk, és amit mi is próbálunk – a jelen tanáraiként – átadni a következő generációnak” – hangsúlyozza a laudáció.
Rost Andrea
A Zeneakadémián Bende Zsolt növendékeként végzett. Még diákként a Magyar Állami Operaház ösztöndíjának köszönhetően elénekelte Júlia szerepét Gounod Rómeó és Júlia című operájában, Gulyás Dénes rendezésében, majd első helyezést ért el Európa egyik legrangosabb megmérettetésén, a Mirjam Helin Nemzetközi Énekversenyen. Diplomája megszerzése után nem sokkal, 1991-ben a Bécsi Állami Opera magánénekese lett, pár évvel később pedig a Milánói Scalában is debütált Riccardo Muti meghívására, nemzetközi sikert aratva.
Immár harminc éve tartó pályafutása során fellépett többek közt a párizsi Opéra Bastille, a Salzburgi Ünnepi Játékok, a londoni Royal Opera House, Los Angeles, Washington és Chicago operaházai, a New York-i Metropolitan, a madridi Teatro Real színpadán, dolgozott Solti György, Nicolaus Harnoncourt, Claudio Abbado karmesterekkel, valamint partnere volt például Plácido Domingo, José Carreras, Leo Nucci, Renato Bruson, Roberto Alagna is. Koncert- és dalénekesként is vendégeskedett a világ minden jelentős termében, így a londoni Wigmore Hall, a zürichi Tonhalle, vagy a bécsi Musikverein ugyanúgy helyszíne volt koncertjeinek, mint a Los Angeles-i Hollywood Bowl vagy a tokiói Suntory Hall. Számos lemez felvételen működött közre, nemrégiben pedig több hangoskönyvhöz kölcsönözte beszédhangját. Kitüntetései között van a Kossuth-díj, a Magyar Érdemrend középkeresztje és a Prima Primissima díj.
Kovács Zoltán
1969-ben született Budapesten. Hétéves korától zongorázni tanult, 13 évesen fagottozni kezdett. Tanulmányait a Bartók Konzervatóriumban folytatta, ahol zeneszerzést Kocsár Miklósnál, fagottot ifj. Hara Lászlónál tanult, majd 1987-ben a Zeneakadémia övendéke lett, zeneszerzés-tanára Petrovics Emil, fagott-oktatója pedig Fülemile Tibor és Janota Gábor volt. 1990-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, a következő évben próbajátékkal elnyerte a Magyar Állami Operaház Zenekarának I. fagottos posztját.
Zeneszerzés diplomáját 1993-ban vehette át – ez alkalommal mutatták be Hegedűversenyét, 1994-től 1996-ig a Zeneakadémián tanított hangszerelést és partitúraolvasást. 2005 és 2007 között egykori zeneszerzéstanszak-társa, Hamar Zsolt meghívására a Pannon Filharmonikusok betanító karmestereként is dolgozott. Kovács Zoltán 2013 óta a Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti Tagozatának rendes tagja. Munkásságát 2007-ben Artisjus, 2008-ban Istvánffy Benedek-, 2009-ben Erkel Ferenc-díjjal ismerték el.
