Szagolj bele a festményekbe! – Illatos kiállítás nyílik Hollandiában

Abraham Mignon 1670-es Csendélet virágokkal és gyümölcsökkel
Abraham Mignon 1670-es Csendélet virágokkal és gyümölcsökkel

Amint végre kinyitja kapuit a hágai Mauritshuis végre képletesen és valóságosan is beleszagolhatunk a holland festészet legjavába. A lány gyöngy fülbevalóval című képet is őrző múzeum ugyanis Szagolj bele a művészetbe: Eltűnő illatok színekben kifejezve címmel rendez különleges kiállítást. A több érzékszervet is bevonó tárlaton az egyes festményekhez társított illatok teszik élőbbé az élményt. 

A tárlaton a frissen mosott ruha illata Pieter de Hooch képén, vagy a nyári és téli parfümöktől illatozó 17. századi ékszerek, a pomanderek, sőt, az amszterdami csatornák odőrjét is érezheti a látogató Jan van der Heyden városi látképéről.

Az illatok köré épített tárlat foglalkozik a szagok szerepével a 17. századi festészetben, a múlt illataival, a szagoknak a történetekben játszott szerepével, az műalkotásokon megidézett illatokkal és az érzékszervek bevonásával.

A képeknél elhelyezett szerkezetek a festményhez illő illatot árasztják - forrás: Mauritshuis sajtóanyag
A képeknél elhelyezett szerkezetek a festményhez illő illatot árasztják – forrás: Mauritshuis sajtóanyag

Emellett valóban illatosítják a kiállítást (természetesen koronavírus-biztosan, cseppmentesen). Illatadagolók szolgáltatják majd a festményekhez illő kellemes vagy bűzös szag-hátteret. Ezek olyan anyagot permeteznek, mely a maszk mögött is érezhető és lábbal működtethető.

Egy fuvallatnyi túlérett gyümölcs

Milyen lehetett a 17. századi szagok világa? Milyen szagokat éreztél, amikor kiléptél a házból? Milyen volt a viszony a szagok, az egészség és a személyi higénia között? Az illatok és a vallás között? Milyen aromák érkeztek a Holland Köztársaságba a távoli országokból? A kiállítás 50 festményt, rajzok és tárgyat vonultat fel. A vizuális művészet képes a látható világnál többet is megidézni. Az illatmemóriánk különösen érzékeny.

Abraham Mignon 1670-es Csendélet virágokkal és gyümölcsökkel
Abraham Mignon 1670-es Csendélet virágokkal és gyümölcsökkel

Abraham Mignon 1670-es Csendélet virágokkal és gyümölcsökkel című képén látszik, hogy már a festő is játszott az illatokkal, annyira kínálja magát ez a téma a kép láttán. Egy egész halomnyi virág túlérett gyümölcsökkel körítve. Az, hogy utóbbiak mennyire édesen illatozhatnak, a hangyák és egyéb lakmározó rovarok hada sugallja.

Frissen mosott ruhák

Egész más illatokat idéz Pieter de Hooch szobabelsőt ábrázoló képe, amelyen két nő pakol vászonnemű egy nyitott szekrény előtt.

Pieter de Hooch: Szobabelső vászonneműsszekrény előtt álló asszonyokkal, 1663 - Rijks Múzeum
Pieter de Hooch: Szobabelső vászonneműsszekrény előtt álló asszonyokkal, 1663 – Rijks Múzeum

A holland háziasszonyuk ugyanis Európaszerte híresek voltak a makulátlanul tiszta háztartásukról a 17. században. (Pieter de Hooch, Interior with Women in front of a Linen Cupboard, 1663).

A fűszerek aromája

A 17. században egyre több különleges aroma és íz érkezett Hollandiába és vált elérhetővé a polgárok számára: egzotikus fűszerek, dohány, kávé, tea, különleges gyümölcsök és zöldségek Afrikából, Ázsiából és a két Amerikából. Ezeknek a keleti egzotikumoknak az illata kapcsolódik Willem van Mieris fűszerüzletről készült 1717-es képéhez.

Willem van Mieris fűszerüzletről készült 1717-es képé
Willem van Mieris fűszerüzletről készült 1717-es képé

A Holland Kelet-indiai Társaság Ázsiából és a Közel-keletről borsot, szegfűszeget, fahéjat és szerecsendiót hozott az országba. Hogy ezeknek az ínyencségeknek milyen kizsákmányolás és erőszak volt az ára, arról a boltokba betérő vásárlóknak nem sok fogalmuk lehetett. Az Amerikából érkező dohány rágása és elszívása valóságos őrületté vált, sőt, a művészet tárgyává. Adriaen Brouwer 1630-as képén az elégedetten pipázó alakok tekintete zavaros, mintha részeg lenne.

Adriaen Brouwer 1630-as képén az elégedetten pipázó alakok tekintete zavaros, mintha részeg lenne.
Adriaen Brouwer 1630-as képén az elégedetten pipázó alakok tekintete zavaros, mintha részeg lenne.

A lótrágya bűze

A 17. században azonban nemcsak kellemes, hanem meglehetősen bűzös szagok is terjengtek Hollandiában. Nem létezett vezetékes víz, csatornázás, dezodor, mosógép vagy fogkrém. A városon kívül mészégetőkemencék és akasztófák álltak, a városokon belül pedig olyan facsaró szagú iparágakat űztek, mint a bálnaolaj-finomítók vagy a bőrművesek. De ezeket mind elnyomta a csatornák szaga, a helyiek ugyanis bármit és mindent beledobáltak. Jan van der Heyden városi látképével kaphatunk ízelítőt milyen lehetett a város szagtérképe akkortájt.

Jan van der Heyden: Amszterdam látképe
Jan van der Heyden: Amszterdam látképe

Olyan, mára hál’istennek idejétmúlt dolgok járultak hozzá, mint a hídnál, a csatornán egy apró fatákolmány, ami valójában egy nyilvános illemhely volt, melyben egyenesen a csatornába üríthettek a polgárok.

Illatos ékszerek

A fentiek alapján épp elég indok, hogy mindenkit és mindent: testet, ruhát, kiegészítőket és tárgyakat is. Akkoriban úgy gondolták, hogy a szagok okozzák a betegségeket, ezért a bűzök elnyomására betegségűző illatokkal védekeztek.

pomander
pomander

Elterjedtek voltak a pomandernek nevezett, medálionszerű, esetleg apró kalitkaszerű ékszerek, melyek belsejébe parfümmel átitatott anyagot vagy fűszereket lehetett helyezni. A kiállításon három ilyen, ezüstből készült ékszer is látható majd.

A kiállítás a Mauritshuis nyitásától 2021. augusztus 29-ig látogatható.