1929. április 1-jén született Milan Kundera, a kortárs cseh irodalom kiemelkedő alakja.
- hirdetés -
Apja zenetudós, zongorista, a Brnói Egyetem professzora volt. A fiatal Kundera is vonzódott a zenéhez, diákként jazzegyüttesben játszott, a prágai Károly Egyetemen pedig az irodalom, a filmművészet és az esztétika mellett zenetudományt is hallgatott. Két szemeszter után átiratkozott az Előadóművészeti Akadémia Filmművészeti Karára. Diplomáját 1952-ben szerezte meg, ezután az intézményben világirodalmat tanított és irodalmi folyóiratok szerkesztőségében dolgozott.
Irodalmi pályafutását költőként kezdte, nemzedékéből elsőként emelte fel a szavát az irodalmi sematizmus ellen, az ismertséget az ötvenes években megjelent három verseskötete hozta meg számára. Első elbeszélését 1958-ban írta Én, a búbánatos Isten címmel.
Kundera színműveket is írt, 1963-ban született Kulcstulajdonosok című drámáját Magyarországon is bemutatták, akárcsak a jóval későbbi, Denis Diderot emléke előtt tisztelgő Jakab és az ura című darabját. Az 1960-as évek első felében nagy sikert aratott három elbeszéléskötete (a Nevetséges szerelmek című ciklusa), melyekben paradox, groteszk, tragikomikus és tragikus szerelmi epizódokat ír le.
Az emberarcú szocializmus
Első regénye, az 1967-ben megjelent Tréfa (amelyből 1968-ban, a prágai tavasz idején film is készült) a személyi kultusz karikatúráját rajzolta meg. A csehszlovák kultúrpolitika vezetői hisztérikusan reagáltak: a szerzőt kizárták a pártból, egyetemi állását elvesztette, könyvét száműzték a boltok és könyvtárak polcairól.
„Nincs lehetőségünk ellenőrizni, melyik döntésünk jobb, mert összehasonlításra sincs módunk. Az ember mindent előszörre és felkészületlenül él át. Mint mikor a színész egyetlen próba nélkül játssza a darabot. De vajon mit ér az élet, ha az első próbája már az élet maga? Az élet ezért mindig olyan, mint a skicc” – írta A lét elviselhetetlen könnyűségében.
Az emberarcú szocializmus eszméjében hívő Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, ami miatt a Varsói Szerződés intervenciója után eltiltották a tanítástól és a tiltott írók listájára került. Következő regénye, Az élet máshol van már Franciaországban jelent meg 1973-ban, s elnyerte a Prix Medicis Etranger díjat. A mű tipikus kelet-közép-európai történet, főhősének élete és halála egy szerencsétlen sorsú, hazugságban felnövő nemzedék életét szimbolizálja.
Az egyre szorongatottabb helyzetbe került író 1975-ben emigrált, 1978-ig a rennes-i egyetem vendégprofesszoraként összehasonlító nyelvtudományt tanított, majd 1978-tól a párizsi Társadalomtudományi Főiskola tanára volt. Búcsúkeringő című regénye 1976-ban jelent meg, ezt három év múlva követte A nevetés és felejtés könyve című regénye. E műve miatt megfosztották csehszlovák állampolgárságától, a francia állampolgárságot 1981-ben vette fel. A Párizsban élő Milan Kundera végül 2019-ben, 90 évesen visszakapta cseh állampolgárságát. Az erről szóló hivatalos levelet az író párizsi lakásában adta át neki a cseh nagykövet.
A lét elviselhetetlen könnyűsége
1985-ben világsikert aratott A lét elviselhetetlen könnyűsége című regénye, melyből 1988-ban Philip Kaufman rendezett filmet. 1990-ben adták ki utolsó cseh nyelven írt regényét, a Halhatatlanságot, azóta franciául alkot (Lassúság – 1995, Azonosság – 1998, Nemtudás – 2000, A jelentéktelenség ünnepe – 2013).
Munkásságát 1985-ben Jeruzsálem-díjjal jutalmazták, melyet kétévente adományoznak olyan íróknak, akik az emberi szabadságról, társadalomról, politikáról és környezetről írnak. 1987-ben Nelly Sachs-, 1994-ben Csehországban Jaroslav Seifert-, 2000-ben Herder-díjat, 2001-ben Paul Morand-díjat kapott. 2009-ben életműve elismeréséül a Francia Akadémia Simone és Cino del Duca Alapítvány díjával tüntették ki, amelyet olyan kiemelkedő művészeknek vagy tudósoknak adományoznak, akiknek munkássága tükrözi a modern humanizmust.
(Via MTI)
