A MASZK Országos Színészegyesület április 16-i ülésén Illés Alexának, a Pécsi Nemzeti Színház művészének és Bodoky Márknak, a Miskolci Nemzeti Színház művészének ítélte a 2021. évi Soós Imre „pályakezdő” díjat.
A Soós Imre „Pályakezdő” díj annak a fiatal színművésznek adható, aki legfeljebb 5 éve kapott diplomát, illetve Színész I. minősítést, kiemelkedő művészi tevékenységet végez és még nem kapott állami művészeti díjat. A díjakat a beérkező javaslatokból a MASZK vezetősége, mint kuratórium ítéli oda.
Bodoky Márk 1992-ben született. A középiskola után előbb az ELTE magyar szakán tanult, majd 2012-2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetemen folytatta tanulmányait. Diplomázása óta a Miskolci Nemzeti Színház tagja. 2016-tól játszik a Miskolci Nemzeti Színházban, azóta a közönség az elmúlt években olyan emlékezetes előadásokban láthatta, mint a Bakkhánsnők, az Édes Anna, a Kivilágos kivirradtig vagy legutóbb a Feketeszárú cseresznye, és az Ördögök. A színpadi szerepek mellett filmekben is láthatta a közönség. Szerepelt az Aurora Borealis: Északi fény (2017), az Ízig-vérig (2019) és a Bátrak földje (2020) című mozikban.
„Ez az első szakmai elismerésem, ami díjban nyilvánul meg.
Nagyon jól esik, hogy rám gondoltak a Soós Imre-díj kapcsán, igazán megtisztelő” – nyilatkozta Bodoky. „Kiemelni egy előadást sem tudok, viszont azt elmondhatom, hogy a Feketeszárú cseresznye, a Ruy Blas, a Kivilágos kivirradtig és az Ördögök mind igazán közel állnak a szívemhez. Már nagyon várom, hogy újra színpadra állhasak és közönség előtt játszhassak, hiszen ez az, amit a legjobban szeretek és élvezek a szakmámban” – nyilatkozta a színművész.
Illés Alexa 1990-ben született Kecskeméten. A helyi Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett 2009-ben, majd a Pesti Magyar Színiakadémia tanulója lett (2009-2012). 2017-ben diplomázott a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem színművész szakán. 2017-2018 között a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 2018-tól a Pécsi Nemzeti Színház színésznője.
Legutóbbi interjújában úgy fogalmazott: „Számtalan lehetőségünk van, ahogy azt az elmúlt időszakban tapasztalhattuk, de a személyes emberi kapcsolatoknál nincs fontosabb. Normál helyzetben gyakran elkényelmesedünk és inkább a magányt, vagy az otthon kényelmét választjuk, ahelyett, hogy két lépést tennénk egy jó beszélgetésért, egy személyes élményért. Mérhetetlenül hiányzik a családom, a barátaim, a kollégáim. Az emberek közelsége, az élő szó, a közös nevetés, vagy egy sírástól elcsukló hang, egy-egy érintés, ölelés. Kellenek az ingerek, az élmények, a tapasztalatok.
Sokszor a nehéz pillanatokban az éltetett, hogy azon ábrándoztam, hogy mi lesz, ha végre újra „szabadok” leszünk.
Álmaimban úgy képzeltem, mint egy nagy utcabált, örömünnepet, sok nevetéssel és öleléssel, a szabadság édes érzésével.”
(via Színház.online)
