Az OFF-Biennále nemzetközi, független, alulról szerveződő, állami támogatások nélkül működő kortárs művészeti esemény. Erőss Nikolett-tel, a kurátori csapat egyik tagjával beszélgettünk a kezdeményezésről, melynek keretében harmadik alkalommal nyitnak meg különleges tárlatok Budapest galériáiban és rejtett zugaiban.

– Az első biennálén a csatlakozó projekteket anyagilag és szervezésileg is önállóan kellett megvalósítani a jelentkezőknek, a másodiknál ez változott, idén pedig meghatározó az OFF produceri tevékenysége.

– Úgy láttuk, hogy a korábban nyújtott segítség már nem elég, így idén már produkciós műhellyé alakultunk át. Ezt azt is jelenti, hogy a korábbi években megszokott 50-60 alkotócsapat helyett

mindössze tizennégy vesz részt, a munkáik viszont összetettebbek, ambiciózusabbak.

Szakmailag és anyagilag egyaránt segítjük őket, többüket a biennále után is. Hosszabb távon is szeretnénk együtt dolgozni egyes alkotókkal, folytatni a megkezdett munkát: ezzel is eltávolodni a fesztiválszerű működéstől. Ennek része az is, hogy az OFF-Biennále meghívást kapott a documentára, Európa legmeghatározóbb, ötévenként megrendezésre kerülő képzőművészeti eseményére.

PAD, Hétköznapi hiánycikkek – forrás: OFF Biennále

– A harmadik OFF a Levegőt! hívószó köré szerveződött…

– …az első két alkalomtól eltérően azonban ez nem egy előre megszabott kerettéma, hanem a projektek ismeretében kialakított legkisebb közös többszörös volt. Nagyon sokféle aktualitással és gazdag metaforikus tartalommal rendelkező cím ez. Egyszerre fogalmazza meg

a szabadság utáni vágyat, a klímaválság miatt a bolygónkért érzett aggodalmat és a felszólítást is: magunk és környezetünk számára egyaránt,

hogy vizsgáljuk meg, hogyan tudjuk megnyitni ezt a közös teret, beengedni a friss levegőt…

– Újdonságnak számít egy múzeum részvétele is?

– Éppen beszélgetésünk idején érkezett Péli Tamás Születés című hatalmas pannója a Budapesti Történeti Múzeumba (BTM). Ez egy sok szempontból különleges, a roma kortárs művészet számos kérdését tematizáló projekt az OFF történetében. Most először dolgozunk partnerként együtt ilyen nagy intézménnyel. A projekt célja, hogy széles láthatóságot biztosítsunk a képnek, ami a BTM-hez hasonló nagy intézmény tud generálni. Fontos az is, hogy a BTM nem képzőművészeti múzeum, ez is a kép szélesebb értelmezését teszi lehetővé.

– Hogyan kapcsolódott be a pannó az OFF-Biennáléba?

– Péli Tamás roma-magyar festőművész festménye 1983-ban készült a tiszadobi Andrássy-kastélyban működő gyermekotthon ebédlőjébe. A hatalmas, 41 négyzetméter összterületű pannó a romák eredetét és a magyar történelembe, társadalomba történő integrálódását ábrázolja. Mozgalmas, eleven, sokszereplős, gazdag allegorikus tartalommal rendelkező munka.

A gyermekotthonban az eredet kérdése duplán fontos azoknál a gyerekeknél, akiknél nemcsak a roma identitás megélése jelenthet nehézséget, de a családi kötelék is hiányzik.

Központi kérdés az, hogy ki hova tartozik, hova illeszkedhet be.

Péli Tamás: Születés, 1983 – Péli Sára Jóvoltából – OFF Biennále

Mint sok más hasonló épületet, a tiszadobi Andrássy-kastélyt is átalakították, ezt rendezvényhelyszínné. A felújításkor kikerült a festmény az étkezőből és átszállították a nyíregyházi Jósa András Múzeumba. Itt jó múzeumi körülmények között tárolták, de a láthatósága megszűnt. A roma identitás szempontjából kulcsfontosságú mű 2007 óta becsomagolva állt.

Szász Anna, György Eszter és Szűcs Teri az antropológia – irodalomtörténet vonalról kapcsolódtak be hozzánk. Programjuk célja, hogy ezt az ismeretlen, de fontos műalkotás nagyobb nyilvánosságot kapjon, mutassuk be és induljon el róla egy társadalmi diskurzust. Ez is egy alulról jövő kezdeményezés.

– Mit lehet tudni az alkotóról?

– Péli Tamás központi egyénisége volt a roma művészetnek, értelmiségieknek. Különleges személyiség, rendkívül kevés cigány festő tudott olyan nemzetközi pályaívet befutni, mint ő.

A Holland Királyi Akadémián tanult festeni, tehát egyáltalán nem autodidakta művészről beszélünk.

Az akadémián szerzett tudást és szemléletet hozta haza. A roma és a magyar társadalom együvé tartozását újrafogalmazó festmény alkotási folyamatát sok, a korszakban meghatározó roma értelmiségi kísérte figyelemmel. Abszolút közösségi esemény volt a kép készülte. Most a kiállítása is egy közösségi projekt, sokan dolgoznak rajta, közösen alakítják. Az egyik fontos kérdés, hogy mi legyen a művel a kiállítás után? Hova lehet elhelyezni – nem csupán fizikailag. Ez egy széleskörű vitát követő döntés lehet, ide szándékszik elvezetni a kiállítás.

– Ennek a műnek ad most helyet a Budapesti Történeti Múzeum?

– A BTM partnerként beleállt a projektbe, valószínűleg szeptember végéig lesz megtekinthető a BTM Barokk csarnokában. Ez a fedett udvar egy nagyon reprezentatív hely. Kaszás Tamás készített hozzá értő installációs környezetet, mellyel egy kicsi színpadra is emeli ezt a művet. Lesz egy különleges fotópont, ahova a látogató felmászhat, hogy a hatalmas pannót lefényképezze, hogy a láthatóságát még inkább hangsúlyozzuk. Aki ennek a műnek a közelébe kerül, azt magával ragadja a mű erős kisugárzása.

Oláh Norbert: A cigány művész szorongása, 2021 installációs terv a művész jóvoltából – OFF Biennále

– Több roma alkotó munkája is megtalálható az OFF-on?

– Roma MoMA néven fut az a projektcsoport, melyhez több kiállítás és esemény is tartozik. A Péli-kép mellett ilyen Oláh Norbert installációja is a Tavaszmező utcában, ahol a roma identitáshoz kapcsolódó kulcsszavakkal vésett téglákból épít falat a Roma Parlament egykori épülete előtt. Itt lesz látható május 16-án a Független Színház előadása is.

A Kesztyűgyárban a tavaly elhunyt Oláh Mara roma kortárs művész képei láthatóak egy Pócsik Andrea által megálmodott kiállításban.

A képek ihletésére kreatívírás workshopot tartottak roma lányoknak, asszonyoknak, hogy mindenki megtalálja azt a formát, ami a saját élettörténetét elbeszélhetővé teszi.

Erre épülve felolvasószínházi eseményt rendezünk. Mara képei nagyon intenzívek és narratívak: az alkotásokon a saját élettörténetét, megélt konfliktusait meséli el, sokszor feliratokkal kiegészítve: konfliktusos, őszinte alkotások ezek erős társadalomkritikai hanggal, karcos líraisággal.

Oláh Mara (Omara): Velencei Biennálé, 2010- A KuglerArt Szalon Galéria jóvoltából – OFF Biennále

Ez a projektcsoport arra keresi a választ, hogy milyen lenne ma egy roma kortárs művészeti múzeum. Nem kőépületekben, hanem szellemi konstrukcióban, projektekben gondolkodunk.

– A kreatív vagy terápiás írást nem csak ennél a projektnél használták fel az alkotók.

– A Hírdalcsokor egy hosszútávú együttműködés, a lengyel képzőművész, Alicja Rogalska, a Bécsben élő magyar kurátor, Erdődi Katalin és Annus Réka népdalénekes közös kezdeményezése. Azzal keresték meg a Kartali Asszonykórust (Galgavölgy), hogy

élesszék fel együtt a népdaloknak egy ma már kevésbé emlékezetes funkcióját, nevezetesen azt, hogy ezek hírvivők, információközlők.

Erre utal a cím is. Meghívták az asszonyokat, hogy a saját repertoárjukból válasszanak ki dalokat, amelyhez új szöveget írnak saját tapasztalataikat, életkörülményeiket, a település történetét dolgozva fel – női szempontból.

Hírdalcsokor, 2020, video still (video: Horváth Árpád)

A médiatér szűkülésével, a sajtószabadság veszélybe kerülésével egyre csökkennek azok a fórumok, ahol az ilyen tartalmak megjelenhetnek és egyre nő a szerepe a közösségi médiának, az alternatív csatornáknak. Ők a népdalt ilyen alternatív csatornának javasolják.

Közösen készültek a népdalátírások, szövegükben benne van a szocialista múlt,

a posztszocialista félmúlt, az átmenet, a település alvóvárossá válása, az asszonyok láthatatlan és ilyen módon kevésbé értékelt munkája: a család, az otthonteremtés, és -fenntartás. Két filmet forgattak, az egyik maga a dalcsokor, ami egy videoklip, a másik pedig a dokumentációs háttér. Ezekből látható egy kiállítás a Vitkovics Mihály utca 3 szám alatt. Május végén eljön a Kartali Asszonykórus és a Varsányi Szirénekkel közösen énekelnek a záróhétvégén, ha a járvány engedi.

Hírdalcsokor, 2020, video still (video: Hevesi Nándor)

– Van kifejezetten a járványra reagáló projekt?

– A járványra kevésbé, de a járvány miatt megváltozott nézői szokásokra reflektáló igen. A Hűvösvölgyben lesz egy kirándulással egybeköthető projekt. Egy picike épület, egy egyszemélyes meditációs házikó, amelyet az AUW nevű építészpáros készít. Itt eltölthetünk egy kis időt a természettel való megváltozott viszonyunkon gondolkozva.

A tér felső részében méhcsaládok laknak, dolgoznak majd. Egymás közelében leszünk, de egymást nem zavarva,

viszont a jelenlét mindkét félben erősen tudatosodik. Ez kicsit később, május elején fog megnyílni, mert annyira hideg volt a tavasz, hogy késett a méhrajzás – így van ez, ha az ember a természettel dolgozik együtt, nem csak tervezni, alkalmazkodni is kell.

Au műhely_ architecture uncomfortable workshop: Egyedüllét méhekkel (látványterv), 2021, A művészek jóvoltából

A Kis Olvasztótégely egy sétára hív, felidézve az 1848-48-es szabadságharc idejének egyik elfeledett utópiáját, a tihanyi félszigeten megvalósítandó multietnikus autonóm államot. A séta hanganyagát mindenki letöltheti, így a saját helyszín és időpontválasztásának megfelelően élvezheti.

További információért kattints ide.

Az interjút készítette Borbély Zsuzsa