Bartók Béla jogutódja, Vásárhelyi Gábor nem először hívja fel a figyelmet a Bartók Emlékházban uralkodó azon állapotokra, melyek véleménye szerint veszélyeztetik a zeneszerző tárgyi hagyatékának épségét. Legújabb levele kapcsán megkerestük a Bartók Emlékház igazgatóját, aki írásban juttatta el álláspontját szerkesztőségünkhöz. A két írást egymás alatt, változtatás nélkül közöljük.

Vásárhelyi Gábor 2021. április 23-án kelt levelében a következőket fogalmazta meg:

„Bartók Béla születése 140. évfordulója, 2021. március 25. után néhány nappal a Bartók Béla Emlékházban uralkodó tarthatatlan körülmények miatt kénytelen voltam úgy dönteni, hogy Bartók Béla hagyatékának, bútorainak és személyes tárgyainak védelme érdekében, azokat a letétből visszaveszem, az Emlékházból elszállítom és egy megfelelő raktárban helyezem el.

• Az előzményekről és az okokról: 1932-1940-ig élt itt Bartók Béla a családjával, a házat bérelték, nem volt tulajdonukban. 1940. október 12-én Bartók Béla és Pásztory Ditta innen indultak el hosszú amerikai utazásukra, mely végül, Bartók Béla sajnálatos halála miatt, az utolsó utazásnak bizonyult. Ifjabb Bartók Bélára bízták a Csalán úti lakás bérletének hazatértükig történő fenntartását. Ez azonban a háborús viszonyok között 1941-ben lehetetlenné vált, így ifjabb Béla a bútorokat és személyes tárgyakat egy raktárban helyeztette el.
• 1981-ben, a Fővárosi Tanács kezdeményezésére a Csalán úti villából Bartók Béla Emlékházat alakítottak ki. Keresztapám, ifjabb Bartók Béla ezt jelentős összeggel támogatta (akkori értéken 2 millió forinttal). Azt remélte, hogy a tárgyak és bútorok végre visszakerülhetnek ide, és a nagyközönség láthatja azokat. Sajnos nem egészen így történt, az anyagi támogatás ellenére, csak egy szobát rendeztek be az eredetihez közeli állapotban, így a bútorok nagy részét továbbra is Keresztapámnak kellett őriznie.
• 1996-ban Bartók Péterrel közösen kezdeményeztük, hogy az addigra már életveszélyesé vált épületet saját költségen felújíttatjuk és a méltatlan állapotban lévő kiállítási megújítjuk és kibővítjük. A Fővárosi Önkormányzat huzakodott dönteni, így Bartók Péter egy idő után visszalépett az ajánlattól, én azonban egyedül is vállaltam annak elvégzését és kifizetését is. A döntés csak 8 év múlva, 2004-ben született meg, én kivártam (bár talán – így utólag nézve – nem kellett volna).
• 2005. áprilisától 2006. március 25-ig (Bartók Béla 125 éves születési évfordulójára) belsőépítész, iparművész feleségemmel, Virághalmy Ágnessel közösen az egész épületet rekonstruáltattuk a Fővárosi Önkormányzatnak tett adományként (a felújításkor kiderült, hogy az egész tetőszerkezetet már szinte semmi nem tartotta a gerendák korhadása miatt, a keleti főfal ázása miatt állékonysága a nullával volt egyenlő, kézzel be lehetett nyúlni a téglafalba, az épületen belül falon kívüli, életveszélyes villanyvezetékek voltak stb.). A rekonstrukciót 2005. szeptember 26-ra, Bartók Béla halálának 60. évfordulójára elkészítettük és a fővárosnak adományként átadtuk (csak ennek értéke mintegy 120 millió forint volt). Ezt követően készítettük el a belső tereket feleségem tervei alapján és rendeztük be az egész épületet kitöltő kiállítást. A kiállításhoz Bartók Béla – hajdan is e házban volt – bútorait és személyes tárgyait ingyenesen letétben helyeztem el itt.
• A problémák sorát egy molytámadás nyitotta. Egy TV-s forgatásra mentem fel a Bartók Béla Emlékházba, amikor én kellett felfedezzem, hogy szinte nem is lehetett felvételeket készíteni, annyi moly repkedett a bútorok, szőttesek és szőnyegek között. A szőnyegeket el kellett szállítsuk restaurátorhoz, akkora lyukakat rágott rajta a moly. Az egyik szőnyeg alá, jókora halom sár volt beseperve. A restaurálást mi végeztettük el, mi fizettük, és a szőnyegeket azóta sem mertük visszavinni, a moly Bartók Béla Bösendorfer zongoráját is megtámadta, annak filcezetét megrágva, ezt is restauráltathattuk újfent.
• 2016-ban szintén én fedeztem fel, hogy az ereszcsatornák, melyeket az eltelt 10 év alatt egyszer sem takarítottak, olyan mértékben elkoszolódtak, hogy egy-egy eső alkalmával, a csatornán átbukó víz, áztatta a falakat. A feltáskásodott vakolat a mai napig úgy van.
• Az elmúlt egy évben nekem kellett felfedeznem, hogy a bútorok feletti födémet a padlástéri radiátor csövekből kifolyó víz áztatja. Az állítólagos javítás után ismét nekem kellett felfedeznem, hogy a radiátorcsőből a kifolyó víz még mindig áztatja a födémet. Szintén nekem kellett felfedeznem, hogy a megfelelő értékre szabályozott páratartalmat biztosító párologtatókban lepedékes, mocskos víz van, majd azt is nekem kellett felfedeznem, hogy a kiállítótérben a falakon, a bútorok és szőttesek mellett, több helyen penész jelent meg, és a párologtatók fedele is penészes volt. Végül nekem kellett bemérnem a falak nedvességtartalmát (néhol 90% felett), csináltatnom mikológiai vizsgálatot a penészről, mi jártunk utána a speciális festéknek, a festőnek és a penész elleni speciális szereknek, stb.

A fent jelzett problémák már régen a tárgyak biztonságát veszélyeztetik. Ha időről időre nem jártam volna a Bartók Béla Emlékházban ellenőrizni a letét környezetét, a tárgyakat már régen visszafordíthatatlan károsodás érte volna. Tekintve, hogy az elmúlt majd fél évben a problémákról kizárólag írásban váltottunk szót a ház vezetőjével, és e levelezést minden alkalommal a fenntartó Fővárosi Önkormányzat illetékes Fő-osztályvezetőjének is megküldtem, így a fent felsoroltakat megcáfolhatatlan tényeknek tekinthetjük. Mivel a fenntartó még csak válaszra sem méltatott a leveleim kapcsán, így további megoldás, vagy érdemi változás nem volt várható.

Az én feladatom elsősorban a hagyaték tárgyainak védelme, célom ugyan e tárgyakat a tisztelt érdeklődőknek bemutatni, azonban, amennyiben ez a tárgyak épségének veszélyeztetésével jár, akkor az az állapot fenntarthatatlan. Így a letét tárgyait, ideiglenesen visszavettem és Bartók Béla bútorai és tárgyai, immár másodszor is egy biztonságos raktárba kerültek. Csak remélni tudom, hogy lesz majd olyan vezetése e háznak a jövőben valamikor, akik érdemesek arra, hogy ilyen kincseket rájuk lehessen bízni.”

Megkeresésünkre Farkas Zoltán zenetörténész, a Bartók Emlékház igazgatója az alábbiakat közölte:

„Vásárhelyi Gábor 2021 márciusában írt levelében értesítette a Budapesti Történeti Múzeumot és a Bartók Béla Emlékházat a letéti tárgyak visszavételéről. A letéti tárgyak átadás-átvétele öt napon keresztül, március 29-31-én, majd április 12-én és 15-én történt meg. Habár a levél „ideiglenes visszavétel”-ről beszélt, a folyamat során a jogörökös nemcsak az általa veszélyeztetettnek vélt Bartók-tárgyakat, de az épületbe beépített installációkat, stúdiófelszerelést is elvitte. Indokai szerint a Bartók Béla Emlékház és a fenntartó Fővárosi Önkormányzat hanyagul kezelte az épületet, emiatt a letéti tárgyak veszélyben forogtak. A valós indokok feltárásához azonban messzebbre kell visszatekintenünk.

Vásárhelyi Gábor összefoglalója is sejtetni engedi azokat a feszültségeket, frusztrációkat, ahogyan Bartók örökösei megélték a mindenkori fenntartóval, először a Fővárosi Tanáccsal, majd a Fővárosi Önkormányzattal való együttműködést. Ez a sértettség az évek során csak halmozódott, és folyamatosan megterhelte az Emlékház fenntartója és vezetése, valamint a jogörökös kapcsolatát.

A 2005/2006-ban történt felújítás és bővítés során az Emlékház, Bartók Béla utolsó budapesti lakása valóban elérte a Bartók-korabelit megközelítő állapotot, és az épület a jogörökös feleségének, Virághalmy Ágnes belsőépítésznek kreatív ötleteivel is gazdagodott. A jogörökös költségén végzett felújítás és egy megkérdőjelezhető szakmaisággal megkötött letéti szerződés azonban konzerválta a feszült viszonyt a mindenkori igazgató, a fenntartó és a Vásárhelyi-házaspár között. Az említett „molytámadás” a 2002 és 2014 között működött igazgató hivatali idejére esett. Közvetlen elődöm a jogörökösökkel való konfrontáció miatt mondott le pozíciójáról három és fél év után, másfél évvel igazgatói ciklusa lejárta előtt.

Bár logikailag elképzelhető, mégsem tűnik valószínűnek, hogy minden korábbi vezető és fenntartó ennyire csapnivalóan rossz gazdája lett volna az Emlékháznak. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a jogörökös egyre fokozódó követeléseit a fenntartó nem tudta a jogörökös számára megfelelő tempóban teljesíteni.

Bár a jogutód a letéti tárgyak visszavételét veszélyeztetettségükkel indokolja, a döntés mögött számos más tényező is meghúzódik. 2019 októberében hadüzenetnek beillő levelet kaptam Vásárhelyi Gábortól. A levél nyugtázta, hogy eltérő a véleményünk az Emlékház jelenével és jövőjével kapcsolatban. A jogörökös kifogásolta az intézmény új arculatát, honlapját, a kommunikációban használt „Bartók Emlékház”-ra rövidült elnevezését. Sérelmezte, hogy az Emlékház kérdőívvel szólítja meg látogatóit, és számos múzeumhoz hasonlóan, önkénteseket toborzott a tárlatvezetés feladatára. Kifogásolta az Emlékház koncertprogramját is, kevesellve a Bartók-művek arányát, és határozottan ellenállt minden olyan felvetésnek, amely a zenehallgatás lehetőségével egészítette volna ki a múzeumlátogatást.

2019 novemberében a Zenetudományi Intézet által szervezett szakmai fórumon foglaltam össze Magángyűjtemény közintézményben – A Bartók Béla Emlékház címen az intézmény sajátos jogi státuszából adódó nehézségeket és a kiállítás lehetséges fejlesztésének távlatait. Az előadásra természetesen a jogörököst is meghívtam, majd eljuttattam neki a referátum kéziratát. Mivel a tanulmány kritikai megjegyzéseket is tartalmazott az Emlékház anyagának bemutatási módjáról, nyilván a jogörökös nemtetszésével találkozott. A Letéti szerződés egyik pontja a kiállítás megváltoztatásának jogát egyoldalúan a Letevőnek adja.

Mindebből világosan látszik az a saját kompetenciáin gyakran átlépő, a zsarolástól sem visszariadó magatartás, amely Bartók Béla magyarországi jogörökösének tevékenységét általában jellemzi. Prominens zenetörténészek, rendezők, operaigazgatók, koreográfusok, zeneműkiadással foglalkozó szakemberek és zenészek egész sora tudna beszámolni erről.

A jelen helyzetről:

2021 januárjában valóban apró penészfoltok jelentek meg a Bartók Emlékház 2. emeleti emlékszobáiban, Bartók dolgozószobájának sarkában, a másik helyiség fűtőtestjeink fülkéiben és egy falvédő mögött. A bútorok és textíliák eltávolítása a jogörökös jóvoltából azonnal megtörtént. A penésztelenítést és a kifestést a jogörökös bizalmát élvező festő végezte el, természetesen az intézmény költségén. Az okok feltárására Vásárhelyi úr saját szakértőket kért fel, illetve maga is méréseket végzett. Az Emlékház ugyancsak szakértőket hívott. A Budapesti Műszaki Egyetem épületszerkezettel és szigeteléssel foglalkozó szakmérnökének véleménye szerint a penészesedéshez hozzájárult a múzeum pandémia alatti kötelező zárva tartása, a szellőztetés teljes tilalma és a páratartalom magasan tartása, amely a jogörökös kifejezett követelésére történt. A penészesedés okainak hosszú távú megszüntetését, az ereszcsatorna javítását, (amelynek tisztítása egyébként legutóbb 2020 őszén megtörtént), a fenntartó az intézmény 2021-es felújítási tervében jóváhagyta. Vásárhelyi úr a letéti tárgyak védelmében levegőtisztító berendezést kölcsönzött a kiállítás számára. Az Emlékház márciusban beszerezte a legkorszerűbb levegőtisztító berendezést, amely nemcsak a penészspórák, hanem a COVID-19 vírus elpusztítására is alkalmas. Mindez azonban már nem tántorította el a jogörököst a letét eltávolításától.

2019 októberében kelt levelében Vásárhelyi Gábor azt írta: „a Bartók Béla Emlékház összes belső tere a ház belsőépítészének zsűrizett iparművészeti alkotása, így kiemelt védelmet élvez”. Sajnálatos, hogy ennek ellenére, a letéti tárgyak visszavétele során a jogörökös nem kímélte a lépcsőház installációját vagy a koncertterem gobelinjét sem.

Az Emlékház élete a szomorú események ellenére sem áll meg.  Kérjük, hogy a Bartók Béla életművét és az intézmény sorsát szívén viselő művész-társadalom és közönség a Bartók Béla Emlékház tevékenysége alapján alkosson véleményt.”