A Zeneakadémia egykori oktatója 86 évesen távozott.
Balassa Sándor első intenzív zenei tanulmányait a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte karvezető előkészítő szakos hallgatóként, majd 1960-tól 1965-ig Szervánszky Endre zeneszerzés növendéke volt a Zeneakadémián.
Már zeneakadémiai hallgatóként a Magyar Rádió alkalmazásába lépett, ahol mintegy két évtizeden át zenei rendező volt. 1981 és 1995 között a Zeneakadémián hangszerelést tanított a zeneszerző növendékeknek.
Első zeneszerzői sikerét 1969-es Rekviem Kassák Lajosért című művével érte el, majd ezt követően operáival (Az ajtón kívül, A harmadik bolygó, Karl és Anna) hívta fel magára a figyelmet. Zeneszerzői alkotásai a zenekari, kamarazenei és vokális területeken hasonló jelentőségű eredményekről tanúskodnak: számos művét komoly külföldi elismerés fogadta, sőt gyakran megtisztelő megrendelések eredményeként készültek kompozíciói. Tabulae című, kamaraegyüttesre készült művét az ORF felkérésére írta, zenekari darabjai közül a Glarusi éneket a Koussevitzky Alapítvány, a Hívások és kiáltásokat a Boston Symphony Orchestra, az Egy álmodozó naplóját a E. S. Coolidge Alapítvány, a Három fantáziát pedig a BBC Philharmonic Orchestra, Manchester megrendelésének köszönhetően komponálta.
Zeneszerzői munkásságának elismerését számos kitüntetése jelzi: 1972-ben Erkel Ferenc-díjat, 1978-ban Érdemes Művész kitüntetést, 1983-ban Kossuth-díjat, 1988-ban és 1998-ban Bartók Béla–Pásztory Ditta-díjat, 1989-ben a Kiváló Művész kitüntetést, 2012-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét vehette át, 2014-ben a Nemzet Művésze kitüntető címet adományozták neki.