• Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Kategóriák
  • #ZENE
  • #SZÍNHÁZ
  • #TÁNC
  • #FOLK
  • #KIÁLLÍTÁS
  • #KÖNYV
  • #FILM
  • #GYEREK
  • Papageno Rádió
Blogok
  • Altalena
  • A magyar fuvolázás története
  • Animo
  • Arcus Temporum
  • ARTE blog
  • art:képző
  • art quarter budapest
  • A zeneművészet Junior Primái
  • Az irodalom – terápia
  • Bach Mindenkinek Fesztivál
  • Backstage
  • Barokk sarok
  • Bartók Tavasz
  • Bartók Világverseny
  • Berlini kalandozások
  • Beszélő képek
  • Brüsszeli Csipke
  • Budaörsi Latinovits Színház
  • Caruso
  • Cziffra Fesztivál
  • Debrecen
  • Debreceni Ünnepi Játékok
  • Egy hályogkovács emlékei
  • Erdély blog
  • Érdi Tamás története
  • Esterházy
  • eSzínház
  • Etno magazin
  • Eyes and Ears on Budapest
  • Fészek Művészklub
  • Fesztivál Akadémia
  • Film – művészet
  • Fischer Ádám története
  • FOCUS on You
  • Giargiana
  • Goethe ráér
  • Gramofon
  • Hagyományok Háza
  • Hallomások
  • Hangszercsodák
  • Haydneum
  • Himnusz-történetek
  • ICMA blog
  • Így írunk mi
  • Jazztörténetek
  • JM blog
  • kamara.hu
  • Kaposfest
  • Kataliszt
  • Képzőművészeti Aktuál
  • Kisvárdai Fesztivál
  • Klassz a pARTon!
  • Kodály Verseny
  • Kórusblog
  • Könyv-papír-olló
  • Könyvsarok
  • Kreatív Európa történetek
  • Kultúr-linzer
  • Kultúrpanda
  • KultúRecept
  • Liszt Ünnep
  • Madridi mozaikok
  • Magyar Zene Háza
  • Marton Éva Énekverseny
  • Mesélő lakosztályok
  • Minden, ami opera, minden, ami Szeged
  • Minden nap színház
  • Mindent Kocsisról
  • MNM Tudástár
  • Mozart Planet
  • Múlt századi csillagok
  • Múzeum+
  • MuzsikAlkohol
  • Müpa magazin
  • Művészetek Völgye
  • m. v.
  • Nagyváradi történetek
  • Operaház
  • Orgonablog
  • Orientale Lumen
  • Oroszlánkörmök
  • Orosz Zenei Fesztivál
  • Pagony
  • Papageno Klasszik
  • Parlando
  • PerfActionist
  • PeterPress
  • PH-érték
  • Purcell – Orfeo
  • Régi Zenei Napok
  • Rost Andrea
  • Ruttkai és kora
  • Senki többet?
  • Sisi gödöllői kastélya
  • StageHive
  • Steinway
  • Szentendre
  • Színikritikusok Díja
  • Színház mindenkinek
  • Színtézis
  • Szokolay
  • Szomorú vasárnap
  • Táncmesék
  • Te csak hallgass!
  • Trafó
  • Utolsó Óra
  • Várfok Galéria
  • Városmajori Szabadtéri Színpad
  • Wagner úr
  • Zenélő bábok
  • Zeneoktatás
  • Zeneszó
  • ZÖLD+KULT
  • Zsámbéki Nyári Színház
  • Ў – A szabadság blogja
Facebook Instagram Vimeo YouTube
  • Blogok
  • Intermezzo
  • Közvetítések
  • Magazin
  • Rádió
  • Papageno Klasszik
  • English
Facebook Instagram Vimeo YouTube
Papageno
Papageno
Színház Intermezzo

Székely Kriszta: „A demokratikus állam nem azért van, hogy elfedje a valóságot”

Szerző: Papageno2021. június 17.
Facebook Twitter E-mail
Székely Kriszta - fotó: Horváth Judit / Katona József Színház
Székely Kriszta - fotó: Horváth Judit / Katona József Színház

Székely Kriszta, a Katona József Színház rendezője is felszólalt június 14-én a pedofília büntetését szigorító törvényjavaslat ellen, mely egyúttal lehetővé teszi a szexuális orientációt alapján történő megbélyegzést és korlátozza a homoszexualitás bemutatását a médiában, valamint a művészeti alkotásokban.

Székely Kriszta beszédét a Katona József Színház tette közzé. Az intézményt jelezte, hogy kiállnak az elfogadás, az egyenlőség és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett.

Székely Kriszta beszédét teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük:

„Felnőni nem könnyű, és ezen belül is különösen nehéz időszak a gyermekkort a felnőttséggel összekötő serdülőkor. Nehéz megbarátkoznunk a testünkkel, ami hirtelen a kiforratlan identitásunk intenzív része lesz. Váratlan tempóban növekednek különböző testrészeink, míg a többi alig akar hozzá nőni.  Hülyén nézünk ki, aztán kicsit jobban, aztán megint nagyon hülyén, de teljesen biztosan nem úgy, mint Angelina Jolie, vagy Brad Pitt, vagy Püski Klári az osztályból, akibe mindenki szerelmes volt.

Tízévesen egy fiú teledobálta a hajamat bogánccsal (le is kellett vágni), mert ugye a fiúk és a lányok gyűlölik egymást, olyan mélyről jövő kegyetlenséggel és megvetéssel, ami szinte felfoghatatlan. Felnőttként persze nevetünk rajta, akkor az ember fél és szorong. Felsőben pedig ugyanez a fiú gyönyörűséges szerelmesleveleket írt, olyan tiszta naiv költészettel, hogy a mai napig őrzöm őket. Ez idő tájt indult be a teljes őrület. Menő és nem menő emberek, kezelhetetlen hormonális és mentális amplitúdók, csillapíthatatlan élet-étvágy. Folyamatos megfelelés és készültség, hogy valahogy az ember fennmaradjon a pubertás áramló, zavaros tengerén.

Ide kapcsolódik:
Molnár Piroska: „Számomra elfogadhatatlan a megkülönböztetés”

Hálásan kapcsolódtunk rá minden olyan pedagógusra, aki hozzánk szólt, aki a mi szemünkön keresztül magyarázta a világot. Azt a világot, ami körülöttünk van. A valóságot. A sokszínű, többpólusú világot.

Volt pár ilyen, a többinek a nevére sem emlékszem, nemhogy arra, amiről beszélt. A kilencvenes évek második felében megkönnyítette volna az életünket, ha azon az egyetlen árva osztályfőnöki órán, ami az úgynevezett szexuális felvilágosításnak volt szentelve, és amin rettegve és mindennél jobban vágyva gondoltunk arra a napra, amikor ez a szex dolog majd megtörténik velünk, ott elmondta volna valaki, hogy nem, hogy heteró van és homoszexuális van, hanem hogy a szexualitás gyönyörű, színes és személyre szabott sajátunk és egész életünkben velünk van fejlődik, változik.

Nagyszerű lett volna, ha a felvilágosító egyén, ahelyett, hogy férfi és női nemiszervekről készített satnya mágneses grafikákat tologat egymás felé, inkább kurzust tart arról, hogy két ember között a szex kölcsönös bizalmon, elfogadáson, összekapcsolódáson, kommunikáción, figyelmen alapszik. Hogy az ember gyönyörű, természetes lény és van, ki férfiakat és van, ki nőket talál vonzónak, nemétől függetlenül, és van ki mindkettőt.

Mert mi mind megszülettünk ide és meg is fogunk halni. Ti is és Én is, és e két pont között a boldogságot keressük. Semmi sem hangzott el ezen a felvilágosító órán például arról, hogy hogyan védjem meg magam középkorú, nős, fehér férfiak szexuális zaklatásaitól, pedig meg kell mondjam, kizárólag ezzel találkoztam, de ezzel sokat és közelről. Egyetlen leszbikus nő sem próbálta meg kihasználni fiatal koromból adódó kiszolgáltatottságomat. Ezek az ötven körüli, kedves, jól szituált, nős férfiak igen.

A demokratikus állam azért van, hogy megkönnyítse az utunkat és nem azért, hogy elfedje a valóságot, félrevezessen, egyszóval, hogy kibasszon velünk.

A homoszexualitás, transzneműség vagy bármiféle a heterótól eltérő identitás összemosása a pedofíliával súlyos és a társadalomra veszélyes hazugság.

A fiataloktól megvonni annak lehetőségét, hogy tanuljanak a világról és ezen keresztül elfogadják magukat, hogy elfogadják társaikat, a szülőktől megvonni annak lehetőségét, hogy biztonságban tudják gyerekeiket, önkényes és alpári kezdeményezés.

Meleg serdülőként nem nagyon volt kapaszkodóm, kivel beszélnem, kiben bíznom, szorongtam. Hordoztam egy titkot és közben igyekeztem minél inkább olyan lenni, mint Püski Klári, a fent említett legmenőbb lány az osztályból. Aztán egy nyáron a tv-ben a Dallast néztem, ahol Lüszi és az új szerelme szomorúan ültek az ágy két oldalán. Biztos van itt olyan, aki emlékszik Lüszire, de aki nem, annak elmondom, hogy Lüszi egy fiatal, csinos női tagja volt a Ewing családnak, egyik főszereplője a sorozatok ősanyjának. A világ a Dallast nézte a kilencvenes években. Szóval ott ültek szomorúan és Lüszi megkérdezte a fiút, hogy mi a baj? Erre a fiú azt mondta, hogy nem fog menni, mert homoszexuális vagyok. Lüszi a döbbenet után odaült a fiú mellé, megölelte és azt mondta: semmi baj. Azonnal megkérdeztem a rám vigyázó felnőtteket, hogy mi az a homoszexuális. Azt mondták, hogy amikor az ember a saját neméhez vonzódik. Ma is emlékszem arra az érzésre ahogy a mellkasomban felszakadt a szorongás. Hogy annak, ami vagyok, van neve? Tehát vagyok. Lázasan ízlelgettem a szót. Homoszexuális. Jó, hát nem a legszebb szó, de legalább van. És Lüszi azt mondta, nem lesz semmi baj.”

színház székely kriszta homoszexualitás törvény
Megosztás. Facebook Twitter LinkedIn E-mail
Előző bejegyzésMolnár Piroska: „Számomra elfogadhatatlan a megkülönböztetés”
Következő bejegyzés EMC members bid farewell to long-standing EMC President Ian Smith

Ajánlott Bejegyzések

Carlo Goldoni - forrás: Wikipédia
Intermezzo

Az olasz vígjáték atyja – Carlo Goldoni művészete 

2023. február 6.3 perc olvasás
Zuzana Marková - fotó: Joan Tomás
Müpa magazin

Online elérhető Bellini Alvajárója a Müpa Home műsorán

2023. február 6.2 perc olvasás
A Vihar című előadás Alessandra Serra rendezésében
Intermezzo

Görög, indiai, grúz vagy éppen kínai társulatok is érkeznek az idei MITEM-re

2023. február 6.9 perc olvasás

A hozzászólások le vannak zárva.

Promóció
Gothár Péter - fotó: Kolibri Színház Promóció

Gothár Péter: „Kis drámák, amiken keresztül fel lehet készülni a nehezebbekre”

Dénes Viktor - forrás: Budapesti Operettszínház Promóció

A berobbanástól a sűrített jelenlétig – Beszélgetés Dénes Viktorral

Szent Péter esernyője Színház mindenkinek

Túl a 200 000. nézőn – Folytatódik a Színház mindenkinek misszió

Vass András - fotó: Gyarmati Csaba Zene

Vass András: „A Teremtés zenei anyaga zseniális, sőt tökéletes”

Promóció

Kocsis-Holper Zoltán: „A kortárs zene rólunk szól”

Az almafa virága - forrás: Vertigo Promóció

Tiltott szerelem Budapesten – Érkezik Az almafa virága a mozikba

Hírlevél

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

Magazin lelőhelyek

Kattintson a térképre!

  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat
Menu
  • Impresszum
  • Médiaajánlat / ÁSZF
  • Adatvédelem
  • Szerkesztőségi alapelvek
  • About Us
  • Kapcsolat

Member of

Hírlevél feliratkozás

0001
0001
SB_LOGO_2022-1
SB_SEAL_cmyk_2022-1

A nyomtatott Papageno magazin megjelenését támogatja:

© 2022, Papageno Consulting Kft. Minden jog fenntartva.

Type above and press Enter to search. Press Esc to cancel.