Papageno Radio
Intermezzo Radnóti Miklóst idézve üzent a pápa budapesti látogatásán

Radnóti Miklóst idézve üzent a pápa budapesti látogatásán

Radnóti Miklóst és a költő Bori noteszéban írt sorait idézte Ferenc pápa kijelentette, segíteni kell, hogy kortársaink „elfogadják és szeressék egymást (..), a világ csak akkor fog nekünk hinni, ha a béke gyökereivé és az egység csíráivá válunk”.

A Budapest két partját összekötő Lánchídhoz hasonlította a keresztény és a zsidó közösségek kapcsolatát Ferenc pápa, aki egységet szorgalmazott az antiszemitizmus ellen a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa és a zsidó közösségek képviselőivel tartott találkozón.

A pápa Szépművészeti Múzeum Márványcsarnokában felolvasott beszédének magyar nyelvű változatát a magyarkurir.hu tette közzé. Ebben a katolikus egyház vezetője Radnóti Miklós és Rainer Maria Rilke sorait is idézte.

Részlet Ferenc pápa beszédéből:

“Vannak a múltban szenvedések, sötét árnyak, értetlenségek, üldözések, ám ha eljutunk a gyökerekig, azt látjuk, hogy a közös szellemi kincsünk sokkal nagyobb ezeknél.

Erre alapozva építhetünk együtt egy másféle jövőt. Megindultan gondolok számos olyan személyre, akik Isten barátai voltak és az ő fényét sugározták a világ sötét éjszakájában. Sokuk közül hadd idézzem fel itt Radnóti Miklósnak, a nagy költőnek az alakját, akinek ragyogó pályáját kettétörte az elvakult gyűlölet, amellyel őt zsidó származása miatt eleinte tanítani nem engedték, majd elragadták a családjától.

Munkaszolgálatos táborba zárva, az emberiség e legsötétebb és legaljasabb szakadékában, tovább írta költeményeit egészen haláláig. A Bori notesz az egyetlen olyan versgyűjteménye, amely túlélte a Soát. Arról tanúskodik számunkra, mekkora erővel hitt a szeretet melegében, egy fagyos lágerben élve, és hogy a hite fénye képes volt bevilágítani a gyűlölet sötétjét.

A költő, akinek lelkét láncra verve fojtogatták, egy magasabb rendű szabadságban találta meg a bátorságot, hogy leírja:

„…fogoly vagyok. Mindent, amit remélek fölmértem…” (Levél a hitveshez)

És feltett egy olyan kérdést, amely hozzánk is elér:

„Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?” (Első ecloga)

A mi hangunknak, kedves testvérek, azt a szót kell visszhangoznia, amelyet az ég adott nekünk, a remény és a béke visszhangjává kell lennie. Ha nem is hallgatnak ránk, vagy félreértenek, soha ne cáfoljuk meg tetteinkkel azt a kinyilatkoztatást, amelynek tanúi vagyunk.

Végül, a munkaszolgálatos tábor sivár magányában, amikor ráébredt már, hogy élete véget ér, Radnóti ezt írta:

„Gyökér vagyok magam is most… Virág voltam, gyökér lettem” (Gyökér)

Mi is arra kaptunk meghívást, hogy gyökérré váljunk. Gyakran a gyümölcsöket keressük, az eredményeket, a sikereket. Ám Ő, aki Szavát ugyanúgy gyümölcsözővé teszi a földön, mint ahogy az eső szelídségével kikelti a csírát a földből (vö. Iz 55,10), emlékeztet rá, hogy hitünk útja csak magokat jelent, olyan magokat, amelyekből gyökér lesz a föld alatt, mely táplálja az emlékezést és a jövendő hajt ki belőle. Ezt várja tőlünk atyáink Istene, mivel – ahogyan egy másik költő írta – „Isten máshol vár, ott vár mindennek a mélyén. Odalenn. Ott, ahol a gyökerek vannak” (R. M. Rilke: Wladimir, a felhők festője)

Csak akkor jutunk fel a magasba, ha a gyökereink a mélyben vannak.”

Promóció

Ne maradjon le semmiről!

Hírlevelünkben minden csütörtökön megkapja a legfontosabb kulturális híreket és a következő hét legjobb programjait.

A feliratkozással elfogadom a Papageno Consulting Kft. adatvédelmi tájékoztatóját!