Venczel Vera október 22-én, 75 éves korában hunyt el. A Jászai Mari-díjas színművészről Sándor Erzsi újságíró emlékezett meg közösségi oldalán.
- hirdetés -
„De miért a galambok?
Verában nem volt semmi hrabali, hacsak nem a szépsége, amit a cseh író nem ismerhetett. Ha ismerte volna erre a pici testre, érzékeny lélekre, sugárzó tekintetre, örökké parázsló cigarettára szabja valamennyi női figuráját, de nem csak ő, bárki, aki ismerhette volna, de nem ismerte. Akik ismerték azok a nézők voltak, akik még tegnap is végignézték vele valamelyik adón az Egri csillagokat.
A nézőknek ő örökké Cecey Éva marad, a magyar historikus vágy titokzatos tárgya. Az volt akkor is, amikor a Vígszínház vezetésének éppen csak egy név volt, a társulati névsorban. Jó, hogy odatartozik, de nincs vele dolga. Ha meg akarták volna tudni milyen színész Venczel Vera, belehallgattak volna a külföldi turnék tapsába. Ott senki sem tudta róla, hogy ő Vicuska, ott csak azért szerették a nézők, amit aznap este kaptak tőle. Sokat. De a vezetés nem foglalkozott ilyesmikkel, a hierchia kikezdhetetlen volt és Venczel Veránál alig akadt apróbb lény a színházban.
Olyan kicsi volt, hogy a feje felett osztogatták a Kossuth-díjakat, és csak a múlt héten rohantak jóvá tenni a végzetes késésüket valami MMA-díjjal, de csoda lett volna, ha el is jut hozzá. Az a hatalmas erő, ami abban az aprócska testben lakott, idáig bírta.
Pedig bírta. A mellőzöttséget, az elmulasztott szerepeket. Nem sértődött meg, nem növesztette a fájdalmat magában, hanem előre ment. Feladatokat, rendezőket, más színházakat keresett magának. A Vígben meg tette a dolgát. Amikor elütötte egy díszletház a színpadon, akkor is. Hónapokig tartott a felépülése és a kollégáira inkább számíthatott, mint a színháza vezetésére. Barátai voltak a kollégái, azt a keveset, amit látni engedett magából a színpadon túl, nekik mutatta meg. A kollégái is mindig számíthattak őrá. Miatta nem maradt el előadás. Amíg csak lehetett a színpadon állt, holott egyre fogyott a levegője. Nem körülötte, belőle.
Ki érti hogyan fertőzhette meg egy galamb? Miért számoltak le éppen ezzel a szentléleknyi fénnyel, ami Verában világított?”
