Fekete fény címmel a reklámfotográfia egyik megteremtőjének tartott Margaret Watkins változatos életművéből nyílt kiállítás október 12-én a Mai Manó Házban a Fotóhónap2021 keretében.
A madridi diCHromA Fotómúzeum egyik fontos kezdeményezése a fotográfia történetének jelentős, mégis elfeledett női alkotóit újrafelfedezni – mondta el a spanyol intézmény vezetője és a kiállítás társkutárota, Anne Morin. Ebbe a sorozatba illeszkedik Margaret Watkins is, aki a fotográfia 20. századi forradalmának egyik első alakja volt. A kiállítás művészetének és karrierjének legfényesebb, 1914 és 1930 közötti szakaszára fókuszál, öt nagy fejezet köré rendezve az életművet.
A tárlat címe Victor Hugo utolsó szavaira reflektál. “Ez az a fekete fény, amely Margaret Watkins szinte minden képén tapintható” – árulta el a francia kurátor.
Margaret Watkins 1884-ben született a kanadai Hamiltonban, egy helyi üzletember és skót felesége gyermekeként. Már korán megmutatkozott, hogy jó érzéke van a rajzoláshoz és a kézművességhez, tizenöt évesen már édesapja áruházában árulta munkáit. Zongorázott, és egy helyi metodista templom kórusában is énekelt – a zene a későbbiekben fotográfiai munkásságára is hatással volt. A fotográfiával 1908-ban utópista, vidéki kollektívákban kezdett el megismerkedni.
1913-ban Bostonba költözött, ahol egy fotóstúdióban dolgozott kisegítőként. A fotózás mellett verseket írt, Mendelssohnt és Wagnert énekelt egy kórusban. Később a New York-i fotográfus, Alice Boughton mellett kapott állást, és az amerikai fotószecesszióból jól ismert Clarence H. White New York-i és maine-i tanfolyamaira kezdett járni. A maine-i nyári iskola – ahol később maga is tanított – megerősítette elköteleződését a fotográfia iránt.
Sikeres reklámfotósként tevékenykedett, akinek ügyfelei között ott volt a Macy’s, a J. Walter Thompson és a Fairfax Media.
Egyike volt az első olyan női fotográfusoknak, akik reklámügynökségeknek is dolgoztak, de készített tájképeket, portrékat, aktokat és csendéleteket is. A reklám területén is alkotó művészfotográfusok egyikeként a hétköznapi tárgyakról készített felvételei a közízlés új normáit alapozták meg.
A korban szokatlan módon nem házasodott meg, hanem fotográfusi pályára lépett. Fotóasszisztensként dolgozott, majd a kor egyik legelismertebb fotográfusa, Clarence White iskolájában tanult Bostonban és New Yorkban.
A fiatal alkotó az ekkor még uralkodó piktorialista irányzathoz csatlakozott, amely a festészet látásmódját igyekezett visszaadni a fényképezés eszközeivel. Ez a festői ábrázolás jól megmutatkozik korai portréfotográfusi munkásságában is, fontos azonban, hogy Margaret Watkins a fizikai láttatáson túl igyekezett a belső tulajdonságokat is megmutatni portréin – hangsúlyozta Anne Morin.
Margaret Watkins rövidesen a reklámfotózás felé fordult, korát megelőző modernitással megújítva a műfajt. Akkoriban ugyanis még az volt a megszokott, hogy a reklámfotó csupán a szöveget illusztrálja, de ő képes volt arra, hogy képei önálló életre keljenek – emelte ki a kurátor.
Watkins karrierjének csúcsa az 1919 és 1925 közötti időszak, amikor a legnagyobb New York-i fotóügynökségeknek dolgozott, miközben már tanított is Clarence White iskolájában.
Pályafutásában az jelentett nagy törést, hogy 1928-ban családi okokból Glasgow-ba kellett költöznie, innen kereste fel Franciaországot, Oroszországot és Németországot az utcai fotográfia felé fordulva, elsősorban üzleteket és kirakatokat fotózott. Pályája késői szakaszában kollázsokkal kísérletezett, ezekből kiindulva azonban nem sikerült textiltervezővé válnia, és elfeledve halt meg Glasgow-ban 1969-ben. Vagyona nagy részét zenei alapítványokra hagyta.
Életműve egy több mint kétezer képet tartalmazó ládában maradt fenn, Margaret Watkins igazi újrafelfedezése és rehabilitációja azonban csak az utóbbi években indult meg
– mondta el a 2022. január 16-ig látogatható kiállítás francia kurátora.
Halála előtt Watkins egy lezárt dobozban adta át munkáit Joseph Mulhollandnek, aki szomszédja és végrendeletének végrehajtója volt, meghagyva, hogy azt csak halála után nyissák ki. A doboz tartalma később egy sor egyéni kiállításon volt látható Nagy-Britanniában és Észak-Amerikában.
A most induló Fotóhónap országszerte 35 kiállítást és számos kísérőeseményt kínál az érdeklődőknek november végéig. A fesztivál fő kiállításán a budapesti Mai Manó Házban egy olyan fotográfus 120 fényképe látható, akinek életműve több fotográfiai műfajt és stílust is felölel, sokáig mégis alig volt ismert – mondta el Baki Péter, a Mai Manó Ház igazgatója, a tárlat egyik kurátora.
