A londoni Nemzeti Galéria Peter Paul Rubens-festménye régóta viták tárgya volt szakmai körökben. Most egy számítógépes vizsgálat igazolta, hogy a kétkedőknek volt igazuk. A kép története már eddig is kalandos volt, kérdés, hogy honnan származik a hamisítvány.
A londoni Nemzeti Galériában látható Peter Paul Rubens: Sámson és Delila című festmény 91 százalékos bizonyossággal állítható, hogy nem a holland mester munkája. Egy számítógépes program 148 más festménnyel vetette össze a képet, amelyek egészen biztosan Rubens-től származnak. Az algoritmus többek közt az ecsetvonásokat és a művek más aspektusait vizsgálta és hasonlította össze a Nemzeti Galériában őrzött képével.
„Több alkalommal is megismételtük a vizsgálatot, hogy biztosak legyünk a dologban és az eredmény mindig ugyanaz volt. Minden folt, minden részlet 90 százaléknál is biztosabban hamisnak bizonyult” – nyilatkozta a Guardiannak Carina Popovici kutató.
A Sámson és Delila hitelességét már korábban is többen vitatták mióta 1980-ban 2,5 millió fontért megvásárolta a múzeum. Akkoriban ez volt a harmadik legmagasabb áron elkelt festmény a New York Times szerint. A festményről azonban lelógtak Sámson lábujjai, amelyek a 17. századi másolatokon még látszottak: Jacob Matham metszetén és ifj. Frans Francken festményén, amely az eredeti tulajdonos otthonában kiállítva ábrázolta a művet. Ezek alapján többen úgy vélték, hogy a londoni Nemzeti Galériában látható kép csupán az elveszett eredeti egy másolata. A kétkedő hangok felerősödtek 2005-ben, a múzeum Rubens: A Master in the Making kiállítása kapcsán, ahol eredet művek és másolatok is helyet kaptak.
„Amikor 1987-ben először láttam a Nemzeti Galériában a Sámson és Delilát, rögtön úgy véltem, hogy ez nem lehet Rubens munkája. Arra tippeltem, hogy egy másolat, méghozzá egy 20. századi másolat lehet.” – árulta el Euphrosyne Doxiadis művész és kutató a Spiegel Internationalnak a kiállítás idején. Doxiadis 1992-ben kétségeit írásban el is küldte a múzeumnak.)
A Sámson és Delila-szkeptikusok a festmény minősége mellett a stílusát és a színskálát is kifogásolták. Utóbbi kapcsán a múzeum illetékesei azt állítják, a kép Rubens egy kísérletező időszakából származik. Ennek a periódusnak a legismertebb festménye A kereszt felállítása (1609) hasonló stílusjegyeket hordoz.
Ennél is súlyosabb állítás, hogy a kép a 20. századból származik. Rubens 1609-ben festette a képet egy antwerpeni tisztviselő, Nicolaas Rockox megbízásából, miután visszatért Olaszországból. A kép Rockox 1640-ben bekövetkezett halála után eltűnt.
Amikor 1929-ben ismét felbukkant Párizsban, eleinte Gerrit van Honthorstnak tulajdonították a művet. Majd Ludwig Burchard Rubens-szakértő kiállított egy hitelességet igazoló bizonyítványt a festményről. 1960-ban, Burchard halálakor azonban kiderült, hogy a szakértő pénzért állított ki hamisan igazolásokat. Eddig 60, általa vizsgált képről derült ki, hogy valójában nem Rubens munkája.
A festményhez kapcsolódó kétségek ellenére a londoni Nemzeti Galéria továbbra is a gyűjteményének 30 legkiemelkedőbb darabja között tartja számon a képet.
„A galéria mindig nyitott az új módszerekre” – nyilatkozta a múzeum a Guardiannal. „Megvárjuk a teljes kutatási eredény nyilvánosságra kerülését, hogy valamennyi bizonyítékot meg tudjunk vizsgálni. Amíg ez nem következik be nem tudunk érdemben nyilatkozni az ügyről.”
(via news.artnet.com)
