Legendás karmestere halálának évfordulójáról a Nemzeti Filharmonikus Zenekar olyan hangversennyel emlékezik meg november 6-án a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében, melynek minden darabja utalás a muzsikus számára fontos életművekre és Kocsis Zoltán tevékenységeire.
A nyitó- és zárószám, miközben arra emlékeztet, hogy Kocsis nagy Liszt- és Bartók-előadó volt, hangszerelői termésének gyöngyszeme. Rachmaninov és Debussy is a zongoraművész–dirigens szíve csücske volt; az orosz mester III. zongoraversenyét az a Borisz Berezovszkij tolmácsolja, aki többször muzsikált együtt magyar pályatársával.
„Személyesen ismertem őt, találkoztunk párszor, és az maradt meg bennem vele kapcsolatban, hogy olyan volt, mint a tűz. Kitörő energiát sugárzott magából, még séta közben is inkább szaladt. Nem kérdés, hogy a zenéhez való rendkívüli hozzáállása és hatalmas tudása milyen nagy hatással volt rám is. Ezért is igen különleges számomra ez a koncert, hiszen részt vehetek egy olyan nagyszerű művész életművének felidézésében, mint amilyen Kocsis” – emlékezik vissza Borisz Berezovszkij világjáró orosz zongoravirtuóz, aki többek közt kivételes állóképességéről híres.
Liszt Ünnepi indulója frappáns kezdés, hiszen az energikus mű nyitánynak is beillik, és megemlékezésre – az 1849-es Goethe-centenáriumra – született. Rachmaninov Kocsis pályájának egyik tájékozódási pontja volt: emlékezetesen tolmácsolta a zeneszerző–pianista zongoraversenyeit. Ezek közül az 1909-ben komponált 3.-at gyakran emlegetik úgy, mint a zongorairodalom egyik legnagyobb hangszeres igényű darabját.
A kifinomult színvilágú, pasztellárnyalatokban gazdag Három noktürn ismét egy meghatározó vonzalmat idéz: Debussy zenéjét, mely a harmadik, Szirének tételben megszólaló női kar jóvoltából arra is alkalmat ad, hogy a koncerten ne csak a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, de a Nemzeti Énekkar is tiszteleghessen Kocsis Zoltán emléke előtt. A műsort záró Bartók-Scherzo a fiatalkori Négy zongoradarab utolsó tételéből változott át Kocsis hangszerelői műhelyében zenekari kompozícióvá.
A hangversenyt Kovács János, a magyar karmesterek egyik legkiválóbbja vezényli, akit Kocsis Zoltán is nagyra becsült.
