Egyenletes hegedűpizzicatók zakatolnak gyors tempóban, belép a dob, egyszerre világossá válik, hogy aszimmetrikus metrumban, hétnyolcadban vagyunk.
Érkezik a zongora, popszámoktól sem idegen harmóniákkal gazdagítja a zenei anyagot, a ritmikai szövet egyre összetettebbé válik, a hegedűs kezébe veszi a vonóját, és kelet-európai ihletésű, szabálytalan tagolású, bartókos dallamot kezd játszani, a zene sodrása nem áll le, az energia folyamatosan növekszik. E meglehetősen sűrű eseménysor az osztrák hegedűs, Johannes Dickbauer Vaccination frenzy című számának első másfél percében zajlik le, és a különböző ihletforrásból származó ötletek és zenei gondolatok káprázatos gazdagságban követik egymást az azt követő kilenc percben is.
Nem könnyű eldönteni, hogy mit is hallunk.
Jazzt? A zongora-bőgő-ütőhangszerek triója által alkotott együttes (Sebastian Schneider, Andreas Waelti, András Dés) hangzása a lemez jó részében valóban felidézi a jazz világát, ahogy a zongorán megszólaló harmóniamenetek, vagy a bőgőszólók gesztusrendszere is. Dickbauer hegedűjátéka azonban éppúgy különös színt kölcsönöz a zenének, mint a kompozíciók felépítése és zenei eszköztára. Klasszikus zene volna tehát? Nyilván nem, illetve az is.
Végső soron Dickbauer maga is a klasszikus hagyomány felől érkezve talált rá saját, hasonlíthatatlan zenei világára, először a nyolc zenészből álló Dickbauer Collective-ben, majd a mostani lemezt jegyző kamaraformációban, a JD Hive-ban. És ha nem klasszikus zenéről van szó, akkor talán világzene volna? Amennyiben képesek lennénk definiálni a fogalmat, akkor talán: világzene abban az értelemben, ahogy Goethe használta a világirodalom kifejezést. Johannes Dickbauer zenéje nemcsak a nemzeti korlátokon emelkedik felül, hanem a műfaji határokon is. E tekintetben nagyon is 21. századi az album, mert alighanem vége a műfajok korának: hivatkozunk még rájuk, de értelmük már nincsen.
A legkreatívabb alkotók számára a műfajok már csak olyanok, mint útszéli jelzőoszlopok, jelzik, hogy merre nem érdemes menni.
Dickbauer nem műfajokban gondolkozik, hanem témákban, és még csak nem is elsősorban zenei, hanem társadalmi témákban. A lemez hat száma közül három személyes élményeket fordít át a zenébe (a Dystonian distractions például azt a drámai élményt, ahogy egy kézbetegség után Dickbauer visszatérhetett a számára az életet magát jelentő zenéléshez), három azonban tágabbra nyitja a perspektívát. A Race for 1.5 folyamatosan változó zenei tájéképe a klímaváltozásra reflektál: a 2015-ben aláírt párizsi egyezményre, amelyben a világ vezetői vállalták, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést lehetőleg 1.5 Celsius fok alatt tartják. A Lost Caravan drámai fordulatokban gazdag utazózenéje azoknak a Mexikóból az Egyesült Államokba tartó menekülteknek állít emléket, akik Donald Trump kormányzata miatt váltak földönfutókká. A Vaccination frenzy pedig 2020 legmeghatározóbb globális eseményét, a pandémiát örökíti meg.
Ami Dickbauer elsődleges zenei inspirációit illeti, a kompozíciók hosszúsága és részletes kidolgozottsága Pat Metheny hatását mutatja, Brad Mehldau adja a mintát a harmóniai és ritmikai szabadsághoz, Jacob Collier a műfaji határátlépésekhez és a sokszínűséghez, ha pedig a hegedűsök hatását kell számba venni (az éneklő legatókat, a dús hangot, a virtuóz vonókezelést), akkor nem is annyira konkrét művészeket érdemes sorolni, hanem azt a spektrumot, amely a 20. század legendás orosz hegedűsétől David Ojsztrahtól, napjaink egyik legeredetibb hegedűművészéig, Pekka Kuusistóig terjed. És a számok dallamépítkezésében, polifóniájában, szerkezeti felépítésében ott vannak persze a klasszikus hatások is, Bachtól Schuberten át Stravinskyig és Bartókig. Johannes Dickbauer 2020 nyarán a legmagasabb elismerést gyűjtötte be a lengyelországi Seifert Jazzhegedű Versenyen, és az együttes anyagáról szuperlatívuszokban nyilatkozott a szaksajtó. Az All About Jazz szakportál Dickbauer „kifinomult, mégis közérthető” kompozícióiról beszélt, a London Jazz News pedig „ECM-szintű klasszikus kamarajazzként” írta le az együttes játékát.
S hogy miért „kaptár” a neve a zenekarnak? Dickbauer maga is foglalkozik méhészettel (a Seifert-verseny döntőjében való részvételét majdnem meghiúsította egy kellemetlen csípés), vagyis pontosan tudja, hogy egy kaptárban mi történik.
A méhek közösségét éppúgy a tervezettség és a spontaneitás egyensúlya tartja életben, mint a JD Hive zenéjét:
bár a zeneszerző és a zenekarvezető Johannes Dickbauer, a négy muzsikus valójában teljesen egyenrangú félként vesz részt a közösség működésében. Közhelyszerű volna a JD Hive zenéjét a mézhez hasonlítani, és talán félre is vinne ez a metafora zenéjük természetét illetően. De mégis, van valami rokonsága a kettőnek: e négy muzsikus együttműködéséből ugyanis valami végtelenül egészséges, gyógyító hatású hangzó készítmény születik. Kockázatok és mellékhatások nélkül.
Vaccine Frenzy – J.D.HIVE
Johannes Dickbauer – violin
Sebastian Schneider – piano
Andraes Waelti – bass
Andras Dés – percussionRecorded and filmed live at Sägewerk Schlierbach, Austria
Written by Johannes Dickbauer
www.johannesdickbauer.com/jdhiveDirected by Severin Koller
Filmed by Severin Koller & Otmar Dickbauer
Recorded by Johannes Schmutzer
Lighting by Patrick Pichlmair & Otmar Dickbauer
Mixed and masterd by Christoph Burgstaller