Január 1-től szabadon felhasználhatóvá válnak a hetven éve, vagyis 1951-ben elhunyt szerzők művei. Köztük vannak a Balaton festőjeként ismert Egry József művei, a szerializmus megalkotójaként számon tartott zeneszerző, Arnold Schönberg szerzeményei és az első Nobel-díjas amerikai író, Sinclair Lewis történetei.
A szerzői jogi védettség ez év utolsó napján minden olyan alkotás esetében megszűnik, melynek utolsó élő szerzője 1951-ben hunyt el. Ez azt jelenti, hogy most már mindenkinek joga van a korábban védett szellemi termékek – zenék, filmek, könyvek – felhasználására, újrapublikálására – közölte az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület az MTI-vel.
Mint írták, a szellemi tulajdonjogok sajátossága, hogy – a fizikai tulajdontól eltérően – csak bizonyos ideig nyújtanak oltalmat a szerzőknek, feltalálóknak, jogtulajdonosoknak. A szerzői jog az Európai Unió szinte valamennyi államában – így Magyarországon is – megszületésüktől fogva védi a műveket a szerző halálától számított hetven évig. Ebben az időben csak a szerző vagy örököse engedélyével lehet nyilvánosan felhasználni a verseket, regényeket, zeneműveket, fotó-, film- és képzőművészeti, valamint építészeti alkotásokat.
A védelmi idő elsősorban azért ilyen hosszú, hogy a szerző házastársa, gyermekei, unokái számára hagyatékot jelenthessenek az alkotások. Az ezekből készült feldolgozások, átdolgozások, műfordítások azonban továbbra is mindaddig jogi oltalom alatt állnak, amíg az ezeket készítő szerzők halálától nem telik el a hetven év.
A zenei művek esetében a szerzőn kívül a hangfelvétel tulajdonosának és az előadóinak is vannak jogai, így egy lejárt szerzői jogvédelemmel rendelkező zenemű felhasználásánál ellenőrizni kell az előadó és a hangfelvétel előállítójának a jogait is.
Bár a szerzői jogi védelem idővel lejár, átdolgozás esetén sem állíthatja azt az átdolgozó, hogy ő írta az eredeti alkotást. A feldolgozás útján létrejött új alkotás védelme viszont automatikusan „újraindul”.
A közkincsbe kerülő művek engedélykérés és jogdíjfizetés nélkül, tehát gyakorlatilag szabadon használhatók fel – feltéve, hogy az eredeti mű minden társszerzője, illetve a fordítója is legalább hetven éve elhunyt. Így külön engedélykérés nélkül nyomtathatók Egry József festményei képeslapokra, pólókra, és feldolgozhatók, újraértelmezhetők Schönberg zenéit.
A hetvenéves védelmi idő szabálya igaz akkor is, ha egy műnek az Egyesült Államokban csak később telik le szerzői jogi védettsége:
az EU-n kívüli származású művek esetében az európai egységes védelmi időt kell figyelembe venni. A származási hely hosszabb védelme itt nem érvényesül, így 2022-től már szabadon filmre vihetők Sinclair Lewis történetei.
Egry József (1883-1951): festőművész, expresszionista és konstruktív stílusokból kiindulva fejlesztette ki sajátos szemléletmódját. Autodidakta módon kezdett festeni, később Párizsban tanult, onnan került a Képzőművészeti Főiskolára. Az első világháború idején a badacsonytomaji hadi kórházba került, ekkor szeretett bele a Balaton világába. Az 1920-as években kezdett a fény erejével foglalkozni ehhez olaj-pasztell vegyes technikát fejlesztett ki. Több alkalommal járt gyógykezelésen Olaszországban, híres festményei (pl. Taormina (1930), Nervi (1938)) őrzi ennek emlékét. 1948-ban Kossuth-díjat kapott. A badacsonytomaji temetőben nyugszik, egykori otthonában később emlékmúzeum nyílt. Néhány fontosabb műve: Szent Kristóf a Balatonnál (1927) Szent Kristóf a faluban (1927), Önarckép napsütésben (1927), Szivárvány (1930).
Arnold Schönberg (1874-1951): osztrák zeneszerző és tanár, a dodekafónia és a szerializmus technikájának megalkotója. Tehetsége korán kibontakozott, első zenedarabjait 9 éves kora körül írta. 1899-ben írta meg Verklärte Nacht (Megdicsőült éj) című vonósszextettjét, amely az egyik legnépszerűbb szerzeménye. Az 1900-as évek legelején Berlinbe költözött, ahol Richard Strauss zeneszerző segítette tanári álláshoz és ösztöndíjhoz. Később Bécsbe visszatérve Gustav Mahler támogatását élvezte. Ekkor készült a d-moll vonósnégyes, amely mérföldkő a szerző pályáján. Az első világháború után talált rá 12 hangból álló, dodekafón kompozíciós stílusra. Az 1920-as, 30-as években pályafutása csúcsára ért: ekkor születtek olyan művei, mint a 3. vonósnégyes (1921), a Von heute auf morgen (Máról holnapra; 1928–29), a Begleitungsmusik zu einer Lichtspielszene (Kísérőzene egy filmjelenethez; 1929–30), és tanárként is elismerték. Később a nácizmus elől az USA-ba emigrált, ahol a zeneszerzés mellett egyetemeken tanított. 1941-ben amerikai állampolgár lett.
Sinclair Lewis (1885-1951): regény-, novella- és drámaíró, az első amerikai irodalmi Nobel-díjas. 1903-tól a Yale egyetemre járt, itt az egyetemi lapban jelentek meg első írásai, később a folyóirat szerkesztője lett. Első kötete 1912-ben jelent meg, ezt követően sorra publikálta köteteit. Az igazi áttörést az 1920-ban kiadott Fő utca (Main Street) hozta, amelyből néhány év alatt kétmillió példányt értékesítettek. A 20-as években olyan köteti jelentek meg, mint a Babbit (Babbit, 1922), az Arrowsmith (1925), amelyért Pulizter-díjat kapott, ám ezt elvi megfontolásból visszautasította. Műveiben szellemes humorral és jól formált karakterekkel kritizálta az amerikai társadalmat és a kapitalista életmódot. 1930-ban kapott Nobel-díjat, az indoklásban külön kiemelték Babbit című regényét. Utolsó éveiben sokat betegeskedett, végül Olaszországban hunyt el. Legfontosabb műveinek jó része magyar fordításban is olvasható.
Néhány további alkotó, akinek művei januártól közkincsbe kerülnek: Almásy László utazó, Afrika-kutató, felfedező, pilóta; Egbert van Alstyne amerikai dalszerző, zongorista; Lloyd C. Douglas amerikai író, evangélikus lelkipásztor; André Gide irodalmi Nobel-díjas francia író, esszéista; Hóman Bálint politikus, történész, egyetemi tanár, számos történelmi könyv szerzője; Makkai Sándor erdélyi magyar író, pedagógus, református lelkész, az Erdélyi egyházkerület püspöke; Andrej Platonov szovjet orosz író, filozófus, dramaturg és költő; Sigmund Romberg (Rosenberg Zsigmond), magyar származású amerikai zeneszerző; Henry de Vere Stacpoole ír író, A kék lagúna című könyv szerzője; Ludwig Wittgenstein osztrák filozófus.
