Wilheim András Erkel-díjas zenetudós, zenekritikus, zongorista, karmester és zenei rendező 73 éves volt.
Wilheim András 1949-ben született Székesfehérváron. 1974-ben szerzett diplomát a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zenetudományi tanszakán. Ezt követően 1990-ig a Bartók Archívumban dolgozott. Szakterülete a 20. század zenéje: tanulmányai jelentek meg Bartókról, Satie-ról, Varése-ről, Webernről, Cage-ről. Az Editio Musica megbízásából gondozta Kurtág György műveinek megjelenés előtt álló katalógusát.
Az Új Zenei Stúdió tagjaként rendszeresen fellépett hangversenyeken, és több lemezfelvételen szerepelt szólistaként, illetve művészeti vezetőként. 1980 óta rendszeresen tartott előadásokat a szombathelyi Bartók Szemináriumon, majd 1995-ben meghívott előadója volt a Centre Acanthes avignoni zenei szemináriumnak.
Írásai különböző folyóiratokban és kötetekben jelentek meg. Kötetei: Mű és külvilág. Három írás Bartókról (1998); Esszék. Írások zenéről. Kortárs Kiadó, Budapest, (2010). Szerkesztőként: Anton Webern: Előadások, írások, levelek (1983); John Cage: A csend. Válogatott írások (1994); Beszélgetések Bartókkal. Interjúk, nyilatkozatok, 1911–1945. (2000); Péterfy Jenő zenekritikái (2002); Szabolcsi Bence válogatott írásai (2003). A kortárs zeneművészet területén végzett munkáiért 1979-ben Párizsban Kassák-díjat, 2005-ben pedig Erkel-díjat kapott.
(A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem helyeztünk el reklámot.)