Három, az 1920-as években készült Aba-Novák Vilmos festményt hagyott Szeged városára a közelmúltban elhunyt Bartók Mihály szegedi akadémikus, Széchenyi-díjas kémikus.
Az ajándékozási szerződést az örökösök és az önkormányzat képviseletében Botka László polgármester február 10-én írták alá. A politikus minden szegedi nevében megköszönte az ajándékot. Meghatónak és példamutatónak nevezte, hogy egy család úgy dönt, hogy ekkora értéket adományoz a városnak. Az alkotások becsült értéke 160 millió forint.
Aba-Novák Vilmosnak komoly kultusza van Szegeden, a Hősök Kapuját díszítő freskójával minden nap találkoznak a járókelők, emlékét civil szervezet, alapítvány őrzi – tette hozzá.
A festményeket műgyűjtő édesapja egy gyulai orvostól vásárolta az 1990-es évek elején – idézte fel ifj. Bartók Mihály. A képek közül a legkorábbit, a Kettős akt címűt 1921 körül készítette Aba-Novák Vilmos. A másik két alkotást tanulmányként festette az 1929-ben befejezett Trattoria Romana című műhöz, de mind a Borivók, mind az Okarinás címet viselő képen ábrázolt alak lényegesen nagyobb és hasonló kidolgozottságú, mint a végső változaton.
Fogas Ottó, a Móra Ferenc Múzeum igazgatója elmondta, a festményeket a február 11-én újranyitó Kultúrpalota dísztermében láthatja a közönség. Az örökösökkel egyeztetve keresik az alkotások végső helyét, elképzelhető, hogy egy állandó kamaratárlat keretében mutatják majd be azokat.
Aba-Novák Vilmos a modern magyar festészet, különösen a monumentális piktúra egyik eredeti alkotója volt. 1912-ben iratkozott be a Képzőművészeti Főiskolára, ösztöndíjasként Szolnokon Fényes Adolf mellett dolgozott, katonai szolgálata után Olgyai Viktornál grafikát tanult. Rendkívüli tehetség volt, összetéveszthetetlen, egyedi ábrázolásmód jellemezte. Kedvelt témája volt a vásár és a cirkuszok világa.
Különleges szemlélettel és technikával létrehozott képeivel nemzetközi hírnevet szerzett magának, de freskófestőként is számos egyházi és állami megbízást teljesített, köztük a szegedi Hősök Kapuja és a Dömötör-torony falfestményét is elkészítette. 1937-ben elnyerte a párizsi világkiállítás, majd 1940-ben a velencei biennálé nagydíját.