„A zene által visszanyerhetjük azt az életminőséget, amelyre szívünk mélyén mindannyian vágyunk” – olvasható a Pannon Filharmonikusok 2021/2022-es, Az élet sója elnevezésű évadának ismertetőjében, mely tematikájában és koncepcióját tekintve az elmúlt időszak élőzenét nélkülözni kényszerülő világára, valamint az újrainduló koncertélet felszabadító erejére reflektál. Az évadban olyan neves művészek lépnek fel a PFZ-vel, mint Balog József zongoraművész, akinek energikus játéka minden bizonnyal segít „az életünkön esett COVID-foltok elhalványítására”. A művészt a március 25-én a Müpában megrendezésre kerülő, Bogányi Tibor vezényletében elhangzó hangversenyéről és az élet értelméről kérdeztük.
– Már korábban is közreműködött a Pannon Filharmonikusok által szervezett hangversenyeken. Milyen tapasztalatai vannak a közös munkáról és mi a véleménye a PFZ a magyar klasszikus zenei életben elfoglalt szerepéről?
– Sok évvel ezelőtt a pécsi Liszt-verseny döntőjében játszottam először az együttessel, amikor Liszt Haláltáncának előadásával sikerült elnyernem az első díjat. Azóta a zenekar hatalmas fejlődésen ment keresztül, mind Horváth Zsolt és a menedzsment példaértékű irányítása, mind pedig a vezető karmesterek precíz és kitartó munkája eredményeként. Otthonuk, a Kodály Központ hozzájárul ahhoz, hogy a zenekar egyre jobb és jobb produkciókat hozzon létre – a koncertterem Magyarország egyik legjobb akusztikájú terme, stúdió munkájuk, közvetítéseik mostanra a legmagasabb minőséget képviselik. Így tehát nyilvánvaló, hogy nemcsak én, de azt hiszem, bármelyik szólista nagyon szívesen megy Pécsre játszani. A közös munka mindig inspiráló, mindegyik koncertünkre szívesen emlékszem vissza. A PFZ minden kétséget kizáróan a magyar zenei elit része és nagy öröm, hogy Budapesten, a Müpában is van bérletük, amelyben újra közösen szerepelünk.
– Hogyan készül a Szívvel-lélekkel elnevezésű, március 25-én tartandó közös koncertre?
– Brahms B-dúr zongoraversenyére kaptam felkérést, melyet nagy örömmel vállaltam. Brahms zenéje nagyon közel hozzám, de ezzel a művel most lépek először színpadra. A darab a zongorairodalom egyik hegycsúcsa, így rendkívül nagy várakozással és izgalommal kezdem a felkészülést. Bogányi Tibor lesz az est karmestere, akivel számtalanszor koncerteztünk már együtt. Azt hiszem, egy remek este elébe nézünk!
– Az utóbbi, az előadóművészet szempontjából különösen nehéz időszakban mivel tartotta életben a művészetét, honnan merített inspirációt és mire koncentrált leginkább?
– Hogy őszinte legyek, az én életemben nem sok minden változott. Természetesen voltak lemondások, de tulajdonképpen szinte végig gyakoroltam és koncerteztem ezt az időszakot is. Próbáltam pozitívan nézni a helyzetet, hozzászokni a közvetítésekhez és a kamerákhoz, ami, valljuk be, mindig egy kis pluszt stresszt jelent a művészek számára. A közönség nagyon hiányzott és semmi nem pótolja azt, amikor végre embereknek zenélhetek. Ezzel nyilván a közönség is így van, az élőben hallott zenét semmilyen közvetítés sem tudja pótolni.
– Reflektálva a PFZ aktuális évadának címére, az ön számára személyesen mi áll „az élet sója” kifejezés mögött? Ez egy folyamatos változásban lévő vagy esetleg állandó dolog az életében?
– Számomra az élet sója mindenekelőtt a családom és a zene, ezek olyan állandó értékek, amelyek sosem változnak. A zenében folyamatosan keresem az új kihívásokat és szerencsére mindig újabb és újabb feladatok találnak meg.
