A Kocsis Zoltán és Hauser Adrienne által létrehozott Kocsis–Hauser Alapítvány 2022-ben Kocsis Zoltán-díjat és zenei tehetség ösztöndíjat alapít a művész tiszteletére, szellemi örökségének megőrzésére, valamint az ifjú tehetségek gondozására. Hauser Adrienne zongoraművésszel az alapítvány fő célkitűzéseiről, a fiatal zenészgeneráció előtt álló kihívásokról és Kocsis Zoltán örökségéről is beszélgettünk.
– Mi volt a Kocsis-Hauser Alapítvány létrejöttének fő motivációja?
– 1989-ben, amikor létrehoztuk az Alapítványt, teljesen más helyzet volt Magyarországon. Akkoriban a megyében talán 2-3 alapítvány működött összesen. A fő cél az volt, hogy a kelet-magyarországi területeken megtaláljuk és felkaroljuk a tehetségeket.
– Ön személy szerint mit gondol, hogyan lehet legjobban segíteni ma Magyarországon egy fiatal muzsikusnak?
– Sokféleképpen lehet. Az anyagi támogatás csak egy változata a segítségnek. Az idősebb zenész generáció, a tanárok példamutatása a helyes zenei értékrendre szintén támpont lehet, de ennek ezerféle árnyalata van.
– Miért határoztak úgy, hogy ebben az évben Kocsis Zoltán-díjat és zenei tehetség ösztöndíjat is alapítanak?
– A díj egy gesztus értékű dolog, tiszteletadás, emlékezés, emlékeztetés az ő zenei tevékenységére. Valójában az én ötletem volt, hiszen az Alapítványban hosszú ideig ő volt az, aki díjakat adott át és inspirálta a fiatalokat, hogy kiműveljék tehetségüket, most pedig ő lesz az, akiről díjat nevezünk el.
– Kik jelentkezhetnek a díjakra, és hogyan zajlik az elbírálás?
– Zongora és Kamarazene kategóriában lehet magyar fiataloknak a világ bármely részéről jelentkezni 18–26 éves korig. Az ösztöndíj pedig egy bármilyen klasszikus zenei hangszeren játszó 14–18 év közötti muzsikusnak adható ki, és egyéves támogatást jelent. Videóanyaggal lehet jelentkezni, és ez alapján lesz döntés, viszont a zongora kategóriában élő fordulót is tartunk májusban a Zeneakadémián. A videóanyagokat a kuratórium tagjai bírálják el, és az élő meghallgatáson is ők döntenek.
– Milyen kihívásoknak kell napjainkban egy fiatal művésznek megfelelnie? Változtak-e ezek az elmúlt évtizedekben?
– Sok minden változott azóta. Ami most nehézség lehet, az a túl sok információ és választék a zeneművészet területén, itt magára marad mindenki, hogy helyesen szelektáljon, mert a rossz példaképválasztás tévútra vezet, ami csak később derül ki.
Viszont most mindenki találhat egy platformot, ahol megnyilatkozhat a tehetsége. Nekünk ez nem adatott meg.
– Hogyan tudná összefoglalni Kocsis Zoltán szellemiségét? Mi az, ami leginkább jellemzi örökségét?
– Ez nagyon nehéz, röviden és hosszan is. A teljességre és tökéletességre való törekvés a zeneművészetben, a tehetség kiművelése a legmagasabb szinten. A zene lényegére koncentrálás, a zenemű megfejtése, a zeneszerző szándékának tiszteletben tartása. Ezek mentén haladt.
– Rendszeresen koncertezik és mesterkurzusokat is tart. Mit gondol, mi a leginkább tanítható, átadható a diákoknak?
– Nagy felelősség az, hogy mit ad át az ember, én igyekszem a zene lényegére és a hangzó anyagra összpontosítani, ha tanítok. De nem könnyű, mert a zenei életben is nagy a nyomás arra, hogy ezt a lényeget más pótlékokkal helyettesítsék. Ami még fontos, hogy a tehetséget jó irányba tereljük és bátorítsuk őket abban, hogy találják meg a saját meggyőződésüket. Igazából én a tanulásban hiszek, és ezt teszem a mai napig.
