A Pannon Filharmonikusoktól elválaszthatatlan zongoraművész, Bogányi Gergely a koronavírus időszaka alatt is pozitív gondolatokkal tartotta életben művészetét, hiszen az élet sója számára a zenében rejlő szépség és harmónia keresése. Bogányi Gergellyel a Napfényes tavasz elnevezésű koncert kapcsán beszélgettünk, melyet a budapesti közönség május 6-án a Müpában, a pécsi pedig május 7-én a Kodály Központban hallgathat meg. A művész Brahms, valamint Robert és Clara Schumann műveit tolmácsolja a közönségnek.
– Milyen múltra tekint vissza a Pannon Filharmonikusokkal való együttműködése? Milyen pluszt jelent önnek, hogy az együtteshez családi szálak is kötik?
– Évtizedes hagyománya van az együttműködésünknek, a Pannon Filharmonikusok dinamikus fejlődését évek óta közelről figyelhetem, illetve tapasztalom. A családi vonal nem jelent automatikusan előnyt, de ebben az esetben nagyon is az. Zeneileg teljesen egy nyelvet beszélünk Tiborral, ráadásul korban is közel vagyunk egymáshoz, ez is segíti a közös hullámhossz kialakulását. Nagyon szeretem Tibor nagyvonalúságát, lényeglátását. Óriási érték az, amikor valaki a fontos dolgokat valóban fontosnak kezeli, ami természetesen azt is jelenti, hogy a lényegtelen ügyekkel nem foglalkozik. Mindezt elsősorban zenei szempontból értem.
– Melyik volt eddigi legemlékezetesebb közös koncertje Bogányi Tiborral?
– Az a helyzet, hogy nagyon sok ilyen volt, szinte csak ilyen. Amikor a színpadon emlékezetes dolog történik, megszületik valami felemelő, valami igazán értékes. Sokatmondó, hogy akár évtizedes távlatból is emlékeznek emberek egy-egy koncertélményre, sokszor részletesebben és érzelmileg lényegesen gazdagabban, mint esetleg egy jó sztorira.
– A PFZ 2021/2022-es évada „az élet sójára” fókuszál, ami különösen nagy értelmet nyer az elmúlt időszak fényében, amikor is megtapasztalhattuk, hogy milyen sótlanná is válhatnak a mindennapjaink például az élő zene hiánya miatt. A járvány okozta speciális körülmények hogyan csapódtak le önben? Mi az, amit az élet sójának hív és inspirálni tudta önt ez idő alatt?
– Kedvelem ezt a kérdést, már rögtön amiatt is, hogy kvázi minden ételt mindig megsózok. Az egyik lelki só számomra az igazság keresése és megtalálása a zenében. Annak a felfedezése, hogy egy dallam hogyan, mikor kezd el élni, mikor adja a legszebb énjét, egy egyenletes ritmust miként tudok egyenletesen játszani úgy, hogy közben mégsem didaktikus vagy metronomikus, vagy hogy egy zenei egységet miként tudok egyben látni és úgy játszani, hogy amikor elkezdem, már a végét is látom, hogy egy zeneműben – aminek nincs specifikus címe vagy szövege – miként tudom a narratív tartalmat megjeleníteni.
– Mit javasolna a fiatalabb zenészeknek, mire koncentráljanak azokban az időkben, amikor a közönség közvetlen visszajelzése nem adatik meg? Ön szerint milyen hatással lehet egy pályakezdő életére az, ha nem tud motivációt és erőt meríteni a hallgatóság pozitív energiájából?
– Ne üljünk fordítva a lovon! Nem azért megyünk a színpadra, hogy a közönség inspiráljon minket és onnan erőt vagy energiát kapjunk, hanem éppen fordítva, nekünk kellene élményt adni a hallgatóságnak. A felkészülés minősége kulcskérdés. Olyan időszakokban, amikor lezárások vannak, több lehetőségünk van ezt körültekintőbben elvégezni. Úgy érzem, nekem tökéletesen még sosem sikerült, de igyekszem egyre figyelmesebben és sokoldalúbban irányítani ezt a folyamatot. A legjobb „szórakozás” egy zenész számára egyébként is a remekművekben való elmélyülés. Örülhetünk, mert mi naponta a legnagyobb és legszebb kompozíciókkal foglalkozhatok.
– Hogy készül a 2022 májusában megrendezésre kerülő, Napfényes tavasz fantázianévvel ellátott hangversenyére a PFZ szólistájaként? A koncertprogramból mely darab áll önhöz a legközelebb?
– Reméljük, valóban napfényes lesz nemcsak az idő, hanem a szituáció is körülöttünk. Robert Schumann zongoraversenye sokunk kedvencei közé tartozik, számomra igazi ünnep, amikor eljátszom.