Idén márciusban kapott Kossuth-díjat Ternovszky Béla, Pumukli megalkotója, aki a Pannónia Filmstúdió nagy korszakának olyan legendás alkotásaihoz adta a nevét, mint a Gusztáv-sorozat, a Kérem a következőt! vagy a Mézga család. A legendás rajzfilmrendezővel a Válasz Online beszélgetett.
– A Pannónia nagy magyar animációinak titka többek között az, hogy a színészek előre mondták fel a hangot. Miért volt fontos ez?
– Hap Magda vágó kolléganőm mondogatta mindig, hogy „színésszel kell dolgozni”, ami azt jelentette, hogy a legjobb színésszel, nem azzal, akit épp a büfében találunk. Ez nagyon sokat ad az animációs munkához. Nyugaton sokan nem előhangfelvételt, hanem utószinkront csinálnak: huszadrangú színészekkel felmondatják a szöveget, csak azért, hogy a szájmozgást meg lehessen csinálni, és aztán a képhez utólag adja a hangját a jó színész. A mi módszerünk sokkal jobb, mert a jó színész ad olyan inspirációt, amelyből az animátor tudja, milyen mimikát, milyen gesztusokat kell alkalmaznia. A színész fontos alkotótársa az animátornak, aki maga is jó, ha rendelkezik színészi vénával.
– Ez is volt tehát a Macskafogó titka?
– Az volt a titka, hogy kegyelmi állapotban született. Elképesztő volt az a három év, amit végigröhögtünk. Tökéletesen felhőtlen miliőben, saját örömünkre, lelkesedésből csináltuk, sem előtte, sem utána ennyire összehangolódott, egy húron pendülő banda nem volt. Összerántódtunk a János vitézre is, és lelkesen csináltuk, hiszen az volt az első egész estés animáció, de nem kovácsolódott úgy össze a csapat, mint erre. Egy külön faház is épült a kedvünkért a stúdió épülete mellett. Bár nem volt egyébként jellemző, amikor a Macskafogó moziba került, gyakran taps tört ki a film végén. Kíváncsi voltam a hatásra, így egyszer jegyet váltottam egy vetítésre és beültem a nézőtérre. Bár körülöttem senki sem tudhatta, hogy én csináltam, kifelé menet csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtől.