Ki ne ismerné a pöttyös könyvek, ifjúsági regények népszerű szerzőjét, aki vaskos és érzékletes korlenyomatokat hagyott az utókorra? Fehér Klára műveiből hiányoznak a patetikus hősök, a legendagyártó illúziók, a porcukorral hintett „valóságátiratok”. Jelen vannak a mindennapok, az apró örömök és bánatok, az életszerű diskurzusok.
„Mi az író dolga? Elmondani azt, ami őt magát is izgatja. Engem pedig semmi más nem izgat, csak az emberi méltóság tisztelete. Gyűlölöm a másik ember megalázását, a basáskodást, a hivatali hivatalommal való visszaélést, az emberi jogok sárbatiprását. (…) Ez ellen akarok írni, kiállni, tiltakozni.” – Élet és Irodalom, 1970/ 26. 16.
Korában a „pedagógiai optimizmus, örökifjú, diákos lelkesedés” tollforgatójának mondták. Stílusa nem vetődött elvont megfogalmazások mezsgyéjére, az elitista, a hídépítés helyett inkább árkokat indikáló magaskultúra táborát egyenesen elutasította. Újságíróként tevékenykedett, rengeteget utazott, párhuzamosan több műfajban írt.
Fehér Klára regényírói világa és publicisztikája rendkívül népszerűnek, könnyen befogadhatónak, ám korántsem súlytalannak bizonyult, sőt. Műveiben általában fajsúlyos témákkal dolgozott, amelyet remek humor és pozitív szellemiség árnyalt. Optimista, jó komikumú, szellős írói világa mögött olykor azonban szélsőséges és drasztikus magánéleti gesztusok húzódtak.
Különös kontraszt mutatkozik írásainak elemeltsége, magasabb nézőpontból alkotó, intergrált atmoszférája és olykor meglehetősen beszűkült látóterű, agresszív civil megnyilvánulásai között.
Fehér Klára születési évének pontos időpontja nem tisztázott. Egyes források 1919-et, 1921-et, ám legtöbb 1922-et jelöl. A május 21. egyedül a biztos. Édesapja a Tanácsköztársaság bukása után emigrált. A két háború között Fehér Klára a cseh területen élt családjával, súlyos nélkülözések és megaláztatások közepette, már korán munkába kellett állnia, gyárban dolgozott.
A második világháború után Budapesten járt egyetemre, hallgatói évei alatt a Szabad Nép munkatársa lett 1949-ig. A háború előtti „kegyelmes uras” rendszer ellen alakuló front elkötelezett hívévé vált, amely a szemet szemért elven mindenáron revansot akart venni az előző szisztéma és a háború borzalmaiért.
Rendkívül érzékenyítő, empatikus leleplező tudósításaival és riportjaival országos hírnévre tett szert.
Ezek az agitatív tevékénységébe is illeszkedő megnyilvánulásai eleinte dominánsan propagandisztikus hangnemet ütöttek meg. Pályája elején szélsőségesen radikális cikkei idővel finomodtak. Egyes források szerint 1947-ben olyannyira belefolyt politikai munkákba, hogy kihallgatóként vett részt az első koncepciós perben, ahol egyes állítások szerint a fizikai bántalmazástól sem riadt vissza.
Férjével, a szintén publicista, író Nemes Lászlóval a Szabad Nép szerkesztőségében ismerkedett meg 1948-ban. Ebben az időben jelentek meg erősen politikai irányultságú szépirodalmi művei. A Rajk-per idején társát elbocsátották a Szabad Néptől, s egyre kiábrándultabbak lettek mindketten a kegyetlen politikai eljárásoktól. Az 1956-os forradalom leverését követően kiléptek a pártmunkásságból. Fehér Klára 1957-től a Magyar Nemzet szerzője lett, tárcákat írt egészen 1979-ig. 1979-1996 között szabadfoglalkozású író volt.
Számos mára már kultikussá vált (ifjúsági) regénye, színdarabja, filmforgatókönyve született az 1957-es irányváltást követően.
Prózája, publicisztikája egyaránt finomodott, letisztult, méltó hangnemet talált. A mai köztudatban leginkább a ’60-as ’70-es években készült alkotásairól ismert, a kádári konszolidáció tipikus élethelyzeteivel, hétköznapi alakjaival, légkörével.
Többek között az ő írói közreműködésével készült 1970-ben a Csak egy telefon című televíziós film Ruttkai Éva, Venczel Vera, Gábor Miklós és Paudits Béla főszereplésével. Legismertebb művei közé tartozik továbbá az utópisztikus árnyalatokkal gazdagított sci-fi műfajú Oxygénia és Földrengések szigete, az önéletrajzi ihletésű A tenger, és „coming of age” Bezzeg az én időmben. A hazai road movie-k „őskönyve” a Vakáció Magyarországon, amelyben páratlan humorral és fordulatokkal színezett önéletrajzi írások gyülekeznek.
Színházi munkái közé soroljuk az 1949-es Rosszcsontország bajban van című mesejátékot, a Belvárosi Színházban bemutatott Idézés bűnügybent, a Kiss Manyi és Psota Irén főszereplésével készült 1958-as Madách Színházas Nem vagyunk angyalokat, az Irodalmi Színpad 1965-ös Furcsa éjszakáját, Ádám Ottó rendezésében.
(források: Wikipédia, Arcanum, OSZMI)
