Szakácsi Sándor Jászai Mari-díjas színművész 1952. május 20-án született Budapesten és mindössze 54 évesen, 2007. március 7-én hunyt el hosszan tartó, súlyos betegség után.
- hirdetés -
Szakácsi Sándor 1952. május 20-án született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1974-ben végzett Várkonyi Zoltán osztályában, azután a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1975-től a Vígszínház, 1987-től a József Attila Színház tagja volt, majd 1989-től szabadúszóként dolgozott. A Nemzeti Színház, a mai Pesti Magyar Színház társulatának 1992-ben lett tagja.
Vendégművészként játszott a Rock Színház, a Szabad Tér Színház, az Új Színház, a Gyulai Várszínház, az Esztergomi Várszínház produkcióiban is. Utolsó színházi bemutatója 2006 decemberben volt a Pesti Magyar Színházban, Csengey Dénes A cella című művében Villon szerepét játszotta.
Fontosabb színpadi szerepei: Liliomfi (Liliomfi), Csongor (Csongor és Tünde), Szakhmáry Zoltán (Úri muri), Lysander (Szentivánéji álom), Hamlet (Hamlet), Kiprios Jézus (Sztárcsinálók), Che (Evita), Trigorin (Sirály), Biberach (Bánk bán), Don Quijote (La Mancha lovagja), Gorcsev Iván (Láthatatlan légió), De Sade márki (Marat/ Sade), Malvolio (Vízkereszt, vagy amit akartok).
Szerencsi Éva és Szakácsi Sándor a Néhány első szerelem története című tévéfilm forgatásán (rendezte Mamcserov Frigyes, 1974.) – forrás: Fortepan / Szalay Zoltán
Több filmben is játszott, láthatták a nézők egyebek mellett az Elveszett illúziók (1982), a Hatásvadászok (1982), az Eszkimó asszony fázik (1983), az István, a király (1984), a Redl ezredes (1984), a Képvadászok (1985), a Peer Gynt (1988), A hétfejű tündér (1997), valamint A Szent Lőrinc folyó lazacai (2002) című műben.
Szakácsi Sándor művészi tevékenységét 1985-ben Jászai Mari-díjjal, 1986-ban Hegedűs-gyűrűvel, 1992-ben Őze Lajos-díjjal, 2000-ben Ivánka Csaba-díjjal ismerték el. A Sík Ferenc Alapítvány különdíját 2002-ben, a Főnix-díjat 2003-ban kapta meg.
A szinkronszakma is állandóan foglalkoztatta. Pályája során ő volt a magyar szinkron „kősziklája”, csodákat művelt elegáns, férfiasan kellemes hangjával, amely a színészmesterség teljes spektrumát átölelte. A „szinkronkirálytól” több mint 500 felejthetetlen és zseniális szinkronalakítás maradt fenn az utókornak. Ő volt a magyar hangja többek közt több filmben is Jeremy Irons-nak (Die Hard 3, Mennyei királyság, Csodálatos Júlia), Kevin Costnernek, Richard Gere-nek vagy Robert Redfordnak. Az ő hangján szólalt meg a Dr House sorozat címszereplőja, ahogy az 1995-ös Büszkeség és balítélet Mr. Darcy-ja, Colin Firth is.
„Nagyon szeretek szinkronizálni. Fül-, nyelv-és ritmusérzék kérdése az egész. Nálam egyfajta adottság, hogy képes vagyok ugyanazt a a hatást visszaadni, mint amit a vásznon látok. Átélős színész vagyok, ugyanúgy sírok, nevetek, mint a színész, akit szinkronizálok” – mondta erről a típusú munkáról. „Megtanultam a hangommal bánni. Azt mondják rá, olyan, mint a napfény a dörzspapíron, van benne érdesség, de van benne melegség is.”
(via MTI, szakacsisandor.hu)
