Két varázslatos előadó, akik fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy megismertessék a világgal saját kultúrájukat: Alim Qasimov és Alireza Ghorbani június 23-án évszázadok tradícióit hozza el a Müpa színpadára, olyan formában, ami a mai, rohanó világ emberének is könnyen befogadható és lelket simogató.
Az azerbajdzsáni Alim Qasimov igazi élő legenda, és nem csak a világzenészek körében. A hagyományos azeri mugham kompozíciók ma élő első számú énekes-előadóját olyan zenészek sorolják kedvenceik közé, mint a rockzenész Jeff Buckley, akivel közös albumot is készített, vagy épp a mainstream ikonikus izlandi alakja, Björk. A The New York Times egyenesen az egyik legnagyobb ma élő énekesnek nevezte, aki „perzselő spontaneitásával szenvedélyt és áhítatot, elmélkedést és varázslatot kelt”.
Népszerűsége nem véletlen, hiszen az ókorba visszavezethető, rendkívül összetett művészeti forma, a mugham a Közel- és Távol-Kelet egyik legszélesebb körben elterjed műfaja, amelynek variánsai Európában is megtalálhatóak (például a nálunk is ismert makám). Alapjai az imádságokban és az altatódalokban gyökeredznek, így öröklődve anyáról gyermekre, generációról generációra, 2003-ban pedig az UNESCO is felvette a világ szellemi kulturális örökségeinek listájára. Bár Qasimov a klasszikus költemények, valamint hangszeres és énekes improvizációk jellemezte műfaj autentikus interpretációjában is páratlan, nem fél távolabb lépni a megszokottól, és új oldalról megközelíteni azt.
A mester most először ad koncertet Magyarországon, mégpedig nem is akármilyet: az iráni énekessel, Alireza Ghorbanival közösen lép majd a Bartók Béla Hangversenyterem színpadára. Ghorbani nem ismeretlen a hazai közönség számára, hiszen 2019-ben a telt házas Fesztivál Színházban mutatta be legszebb perzsa szerelmes verseket feldolgozó albumát. A különösen nehéznek tartott tasnif és radif énektechnika kiemelkedő mestere, aki annak ellenére, hogy művészetében a hagyományokból táplálkozik, mély tisztelettel és kíváncsisággal fordul a kortárs kultúra felé is.
Június 23-i közös fellépésükön is a múltba, a Mohamed próféta idejéből eredeztetett szúfizmus tanításaihoz és hagyományaihoz nyúlnak vissza. Mindketten a saját világuk felől közelítik meg, énekükkel egyesítve a perzsa (rûmî) és azeri (fuzûlî) költészetet. Teszik mindezt egyfelől olyan tradicionális hangszerek kíséretében, mint a moshtagh, a tar és a kamancheh, másfelől pedig olyan fiatal tehetséges magyar jazzmuzsikusok társaságában, mint az ütőhangszeres Dés András és az Archie Shepp zenekarában is nagybőgőző Szandai Mátyás.
