A szomorúság háromszöge című svéd vígjátéknak, Ruben Östlund rendezésének ítélte az Arany Pálmát május 28-án este a 75. Cannes-i Fesztiválon a Vincent Lindon francia színész által vezetett nemzetközi zsűri.
Az előző filmjével, a művészvilágon ironizáló A négyzet című tragikomédiával 2017-ben egyszer már fődíjat nyert svéd rendező ismét egy kortárs társadalmi szatírát forgatott, amelyben a nyugati fogyasztói társadalmat figurázza ki.
“Az egész zsűrit nagyon ledöbbentette ez a film” – indokolta Vincent Lindon a döntést, mielőtt átadta az Arany Pálmát. “Amikor elkezdtük ezt a filmet, egyetlen célunk volt: olyan filmet készíteni, amely érdekli a közönséget, és amely a provokáció által gondolkodtat el” – mondta Ruben Östlund a díj átvételekor.
A Triangle of Sadness (A szomorúság háromszöge) című két és félórás vígjáték helyszíne egy luxusjacht, amelyre meghívást kap az influenszer és manöken Yaya és barátja, a szintén manöken Carl. Együtt utaznak dúsgazdag emberekkel, köztük egy alkoholista orosz oligarchával és egy brit nyugdíjas házaspárral, akik taposóaknák és kézigránátok eladásából gazdagodtak meg, valamint az állandóan részeg, marxista amerikai kapitánnyal.
Egy hatalmas viharban a hajó felborul, és a katasztrófa túlélői egy görög szigeten kötnek ki, ahol az emberek közötti korábbi viszonyrendszerek az ellentétükbe fordulnak, s a tragikomédia ennek minden változatát kiaknázza: a szegények és gazdagok, a nők és férfiak, a fekete és fehér bőrűek közötti konfliktusokat. A gyengék pedig ugyanolyan kegyetlenekké és középszerűvé válnak a hatalom által, és ugyanúgy visszaélnek a megszerzett hatalmukkal, mint korábban az erősebbek.
A filmet szeptember 8-án mutatják be a magyar mozikban.
A zsűri a második legjelentősebb díjat, a Nagydíjat megosztva ítélte oda egy belga és egy francia filmnek. A belga alkotást a hivatalos program legfiatalabb rendezője, a 31 éves Lukas Dhont rendezte, aki négy évvel ezelőtt az Un certain regard (Egy bizonyos nézőpont) elnevezésű programban bemutatott Girl című filmjével elnyerte a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera-díjat. Legújabb filmje, a Close két 13 éves fiú életre-halálra szóló barátságának a története. A másik díjazott, a francia Claire Denis angolul forgatott Stars at Noon című Nicaraguában játszódó romantikus thrillere, amely Denis Johnson azonos című regénye alapján készült.
A legjobb rendezés díját a dél-koreai Pak Csan Voknak ítélte a zsűri Decision to leave című filmjéért. Az 58 éves rendező 2004 óta nemzetközileg ismert filmes, abban az évben az Old Boy című bosszúdrámával elnyerte a cannes-i fesztivál Nagydíját. Ezúttal egy kevésbé erőszakos, hitchcocki krimivel érkezett a fesztiválra. A Decision to Leave egy nyomozás története egy sziklafalról lezuhant gazdag férfi halála ügyében. A nyomozást végző rendőr (Pak Hae Il) a megölt férfi fiatal és eleinte közönyösnek tűnő kínai özvegyét (Tang Wei) gyanúsítja, s ezért megfigyelés alá helyezi. A rendőr és a nő között a nyomozást tejesen felborító vonzódás, majd manipulatív csábítási játék alakul ki. Az időnként nehezen követhető, bonyolult, de humorral teli történetet bravúros képsorok és rendezői újítások követik.
A fesztivál 75. évfordulójára létrehozott különdíjat a zsűri a kétszeres Arany Pálma-díjas belga Luc és Jean-Pierre Dardenne-nek ítélte oda Tori és Lokita című filmjéért, amely két, kísérő nélkül Európába érkezett guineai illegális bevándorló gyerek története.
A zsűri díját megosztva kapta Charlotte Vandermeersch és Felix van Groeningen belga rendezőpáros Nyolc hegy című filmje, amely az olasz Paolo Cognetti azonos című regényének feldolgozása, valamint a lengyel Jerzy Skolimowski IÁ című kíséreti filmje, amely Robert Bresson francia filmrendező 1966-ban forgatott Vétlen Balthazár című kultikus filmjének kortárs feldolgozása. A történet középpontjában egy cirkuszi szamár áll, akinek viszontagságai akkor kezdődnek, amikor állatvédők szervezetek nyomására a hatóságok elveszik az állatot idomár tulajdonosaitól, majd ő egyik gazdától a másikhoz kerül, eleinte Lengyelországban, később pedig Olaszországban.
A legjobb forgatókönyv díját a 2017-es A kairói eset rendezője, Tarik Saleh vehette át legújabb filmje, a Boy from Heaven történetéért. Az egyiptomi apától és svéd anyától Stockholmban született 50 éves filmes ismét egy politikai-vallási krimit forgatott, amely leleplezi Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi elnök rendszerének a vallással kapcsolatos visszaéléseit, és az iszlám többségi, szunnita világán belüli doktrínákba vezeti be a nézőt. A legfontosabb szunnita intézmény, a kairói Al-Azhar mecset imámjának kiválasztási folyamatán keresztül – amelybe a titkosszolgálatok az egyik diák beszervezésével beavatkoznak – belülről mutatja meg a film ezt a konfliktusokkal teli világot. A rendező nem forgathatott Egyiptomban, a film Törökországban készült.
A legjobb férfi alakítás díját a dél-koreai Kang-ho Song érdemelte ki Koreeda Hirokazu japán rendező Dél-Koreában forgatott Broker című filmjében nyújtott alakításáért. Zar Amir Ebrahimi, Párizsban élő iráni színésznő kapta a legjobb női alakítás díját Ali Abbasi iráni származású dán rendező Holy Spider című alkotásában nyújtott alakításért, amely Iránban játszódik, s egy sorozatgyilkosról nyomozó újságíróról szól egy iráni szent városban.
A fesztivál hivatalos és párhuzamos szekcióiba beválogatott elsőfilmek közül a legjobbnak járó Arany Kamera-díjat Riley Keough és Gina Gammell amerikai rendezők War Pony című filmje kapta, amelyet az Un certain regard (Egy bizony nézőpont) elnevezésű válogatásban mutattak be, míg különdíjjal jutalmazták az ugyanebben a szekcióban versenyző Plan 75 című alkotást, a japán Hajakava Csie rendezésében.
