Június 16-án Silvia Careddu olasz fuvolaművész lesz a Pannon Filharmonikusok vendége, aki Ibert versenyművét játssza majd. A művészt, aki a szólókarrier mellett a világ vezető zenekarait is megjárta élményeiről és magyarországi tapasztalatairól is kérdeztük.
– Hogyan találtak egymásra a Pannon Filharmonikusokkal?
– Szardínián születtem, az est karmestere, Gérard Korsten pedig korábban a sziget fővárosában, Cagliariban volt a Teatro Lirico zeneigazgatója. Sok éve ismerjük tehát egymást és nagyon jól tudunk együtt dolgozni. Tulajdonképpen neki köszönhetem, hogy júniusban a Pannon Filharmonikusokkal játszhatok, hiszen amikor kiderült, hogy a zenekar Ibert Fuvolaversenyét szeretné a programba, ő rögtön engem ajánlott.
– Játszott már korábban Magyarországon?
– Először 2003-ban léptem fel, akkor a Fesztiválzenekarral adtunk koncertet, azóta pedig számos együttessel dolgoztam együtt, legutóbb 2018-ban.
– Ahogy említette, Ibert versenyművét adja majd elő. Sokat játssza a darabot?
– Kevés olyan versenymű van, ami kifejezetten fuvolára íródott, Ibert alkotása pedig ezek közül is az egyik legtöbbet játszott. Egy technikailag nehéz, de nagyon inspiráló darab, amely a közönséget is rendre leveszi a lábáról. A fuvolás repertoár egy leggazdagabb alkotásáról van szó, mellyel a hangszer szinte összes oldalát meg lehet mutatni.
– A szólókarrier mellett rendszeresen játszik olyan zenekarokban mint a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, vagy a Bécsi Filharmonikusok. Van olyan élménye, amit sohasem feled?
– Erre nehéz válaszolni, mert sok jó tapasztalatom van. Számomra az a lefontosabb, hogy olyan karmester álljon a zenekar előtt, akivel teljes tud lenni az összhang. Nagyon szeretem például Daniel Barenboim vezényletével Mahler első és hetedik szimfóniáját játszani. Ő egy fantasztikus zenész, nagyon inspiráló a közös munka. Imádtam, amikor Bernard Haitink vezényelte Bruckner Hetedikjét bécsieknek és Fischer Ivánnal is öröm volt együtt dolgozni, amikor a berlini Konzerthausban vezényelt.
– Szólistaként meg szokta hallgatni mások játékát?
– Az ismerőseim és a barátaim koncertjein szeretek ott lenni, de ha egy darabot tanulok, akkor fontos, hogy ne befolyásoljanak egyéb előadások és csak magamra koncentráljak. A saját elképzeléseimet persze végül egyeztetnem kell a karmesterrel, de azért van a koncert előtti közös próba, hogy átjátsszuk ezeket a kérdéses pontokat.
– Beszélgetésünk idején éppen Finnországba tart, hogy mesterkurzus tartson. Hogyan tudja az előadóművészi munkát, a tanítást és a magánéletet összeegyeztetni?
– Néha magam sem tudom, hogyan működik, de azt hiszem, hogy a lényeg az, hogy örömömet leljem mindenben, amit csinálok. Nem utolsó sorban pedig olyan emberek vesznek körül, akik támogatnak, és akik elfogadják az életformámat. Jó szervezés kell hozzá és persze egy kis szerencse is. A koronavírus megmutatta, hogy előre kell nézni, és hogy az embereknek mennyire szükségük van egymásra. Az én éltem is valamennyire lelassult, de az új feladatok mindig megtalálnak, novembertől például Párizsban kezdem meg a zenekari munkát.
