1914. július 31-én született és 1983. január 27-én hunyt el Louis de Funes, a francia filmművészet egyik legnagyobb komikusa. A Saint Tropez-i csendőr, az Egy kis kiruccanás, a Jákob rabbi kalandjai és a Fantomas-filmek sztárja több mint 130 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt.
Régi sevillai nemesi család leszármazottjaként látta meg a napvilágot a Párizshoz közeli Courbevoie-ban Louis Germain David de Funes de Galarza néven. Különös érzéke volt a zenéhez, a rajzhoz és a mókázáshoz, a tanulás azonban kevésbé izgatta. Apja szűcsnek szánta, ő be is iratkozott a szakiskolába, de hamar eltanácsolták folytonos nyüzsgése miatt, így végül fényképészeti iskolát végzett.
Többféle foglalkozásba is belekóstolt, többek közt önkéntes tűzoltó is volt, 1936-ban kötötte első és rövid házasságát. A második világháború kitörésekor a Pigalle egyik bárjában zongorázott, itt ismerte meg a neves író, Guy de Maupassant unokahúgát, akit 1943-ban feleségül vett. Jeanne Augustine Barthélémy-vel (1914. február 1. – 2015. március 7.) negyven éven át, a férfi haláláig éltek boldog házasságban.
A visszaemlékezések szerint az asszonynak nagy szerepe volt abban, hogy Funes ilyen sikereket ért el. Segített neki a szerepei kiválasztásában, részt vett a plakátok tervezésében, férje vele egyeztetett az interjúk és a nyilvános szereplések előtt. Házasságukból két fiú született: Patrick Charles (1944), aki radiológusként dolgozott, illetve Olivier Pierre (1949), aki hat filmben szerepelt színészként édesapja mellett, majd pilóta lett az Air France-nál.
Nem ez volt azonban a komikus első házassága. Louis de Funès először 1936. április 27-én vezette oltár elé Germaine Louise Elodie Carroyer-t (1915 – 2011), akitől első fia, Daniel Charles Louis született 1937-ben.
Funes filmes pályája egy ajtónálló aprócska szerepével indult 1945-ben, ezt epizódszerepek követték. Az ötvenes évek elején már rengeteget dolgozott: délelőtt szinkronizált, délután forgatott, este színházban játszott. Első jelentősebb szerepét, a cinikus Jambier-t Autant-Lara 1956-os Átkelés Párizson című munkájában kapta. Partnerei a francia film ikonjai, Jean Gabin és Bourvil voltak, ám a három színész kapcsolata nem volt felhőtlen: Gabint bosszantotta Funes mókázása, és az is, hogy Bourvil nem osztozott vele e bosszúságban.
Funes később sem volt túl jó viszonyban partnereivel: Fernandel például egyszerűen átnézett rajta, Jean Marais nem éppen hízelgően nyilatkozott róla. Jó barátságot egyedül Bourvillal sikerült kialakítania, akivel olyan nagy sikerű filmekben játszott együtt, mint Az ügyefogyott és az Egy kis kiruccanás. Ez utóbbi
minden idők egyik legnagyobb francia kasszasikere is volt, több mint 17 milliós nézőszámot produkált.
Életében 1964 jelentett fordulópontot, amikor A Saint Tropez-i csendőr című vígjátékot forgatta. A komédia óriási sikert aratott, a filmből további öt rész is készült. A film hazáján kívül Magyarországon is hatalmas népszerűségnek örvend a mai napig nem utolsó sorban a szereplők nevét is átültető remek magyar szöveg és szinkron miatt, melyek több szállóigévé vált mondással is magajándékoztak minket.
Ismertségét tovább növelte a Fantomas-filmek Juve felügyelőjének szerepe, 1968-ban a francia közvélemény-kutatások szerint ő volt Franciaország legnépszerűbb színésze. A színháztól sem távolodott el, nagyon híres volt Claude Magnier Oscar című komédiája, amelynek főszerepét éveken keresztül játszotta. A hetvenes évek elejének legnagyobb filmes sikere volt a Jákob rabbi kalandjai című filmje, amelyet Golden Globe-díjra is jelöltek 1975-ben. A túl sok munka, a felfokozott élet miatt 1975-ben infarktust kapott, és hosszabb pihenőre kényszerült, amelyet Loire-menti kastélyában töltött, többnyire kertészkedéssel.
Felépülése után rögtön elfogadta Claude Zidi Szárnyát vagy combját című filmjének főszerepét, mert az addigiakhoz képest érzelmesebb és árnyaltabb figurát formálhatott meg. 1980-ban régi álma teljesült, amikor eljátszotta A fösvény című Moliére-darab főszerepét, a várt siker azonban elmaradt. Funes még egyszer visszatért hát a jól bevált csendőr figurához, és 1982-ben elkészült a sorozat utolsó darabja, A csendőr és a csendőrlányok. Nem sokkal később, 1983. január 27-én újabb infarktust kapott, az orvosok ekkor már nem tudtak segíteni rajta.
Művészetéért 1973-ban a francia Becsületrend lovagja lett, két alkalommal tiszteletbeli César-díjat is kapott, 1980-ban, illetve posztumusz 1993-ban. Funes több mint 130 filmben és 100 színdarabban játszott, igazi műfaja a burleszkbe hajló vígjáték volt, amelyben megcsillanthatta ezerarcúságát, gesztusainak és mimikájának sokféleségét. 2014-ben egykori kastélyának üvegházában avatták fel múzeumát, amelyben sehol máshol nem publikált fotókat, dokumentumokat, plakátokat és a színész által vendégül látott hírességek különböző használati tárgyait láthatják a látogatók.
