1930. augusztus 21-én született Sajdik Ferenc, akinek jellegzetes rajzait a Ludas Matyi lapjaitól a rajzfilmek kockáin át a könyvek illusztrációiig számos helyen megtaláljuk.
Sajdik Ferenc 1930. augusztus 21-én született Neuenhagen bei Berlinben. Édesanyja balerina volt, édesapja, Sajdik Sándor korának legsikeresebb zsokéja. Nevét Dunakeszin utca viseli. Sajdik elmondása szerint örökké vidám családba született. Szülei, nagyszülei szívesen tréfálkoztak. Gyermekkorát különböző országokban töltötte, többek között Németországban, Görögországban.
1948-49-ben az Iparrajziskolában tanult, majd a Szinyei Merse Pál utcai grafikai iskolában végzett. 1949-től egy nyomdában volt litográfus, itt született az ötlet, hogy kipróbálja a karikatúra műfajt. Akkor döntött későbbi pályája mellett, mikor a rajziskolában meglátott egy nyomtatáshoz használt klisét és azon Pintér Jenő egy karikatúra-sorozatát. „Valószínűleg eljutottam volna ide egyébként is, mert humoros rajzokat gyerekkorom óta rajzolgattam” – jegyezte meg, hozzátéve: már édesanyja is gyűjtötte a karikatúrákat a családi fotóalbumba, melyet gyermekként sokat lapozgatott.
1965-ben lett a legendás vicclap, a Ludas Matyi munkatársa. Itt 30 éven keresztül hetente jelentek meg karikatúrái, vicces és szerethető figurái. Sokan kifejezetten az ő rajzaiért vették a lapot. A Ludas Matyit 1990-től az Új Ludas követte, majd a lap megszűnt. Sajdik 93-tól az Úritök és a Pesti Vicc munkatársa volt.
Több száz könyvillusztrációja jelent meg, ifjúsági és tankönyvekhez is készített rajzokat, illusztrálta többek között Csukás István, Moravia, Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. Az illusztrációinál csak a rajzfilmjei voltak népszerűbbek. Pom Pom, A nagy ho-ho-ho-horgász, a csokizabáló Gombóc Artúr évtizedek óta a gyerekek és a felnőttek kedvence. Sajdik nevéhez fűződött az 1980-as években a nagyon humoros bontottcsirke-reklámfilm és a tévétorna főcíme is.
Sajdik Ferenc szerint nem lehet megfogalmazni, mi kell ahhoz, hogy valakiből jó karikaturista legyen, de az biztos, hogy születni kell rá. Különböző előképzettséggel rendelkeztek a Ludas Matyinál dolgozó kollégái is: Balázs-Piri Balázs villamosmérnöknek, Brenner György nyomdásznak tanult, de voltak, akik például kirakatrendező iskolából jöttek – emlékezett. Mint hozzáfűzte, ő maga először a Rádió- és Televízióújságnál dolgozott tíz évig mint tördelőszerkesztő, s csak másodsorban mint karikaturista; a Ludas Matyihoz 1965-ban került, majd a lap mellett ki is tartott egészen annak 1990-es évekbeli megszűntéig.
Egy Műcsarnokban rendezett karikatúra-kiállításnak köszönhetően került kapcsolatba a filmmel, hogy később olyan rajzfilm-sorozatok kerüljenek ki a keze alól, mint A Pom Pom meséi és a Nagy ho-ho horgász. „Egy hét méter hosszú rajzot készítettem a kiállításra Budapestről, ezt látták filmgyári vezetők, akik kisfilmet szerettek volna belőle csinálni” – idézte fel Sajdik Ferenc. Mint elárulta, a kisfilm végül nem valósult meg, ekkor ismerkedett azonban össze Dargay Attilával és Jankovics Marcell-lel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz.
Sajdik Ferenc néhány vonalból álló, abszurd stílusa azonnal felismerhető könnyedségéről, humoráról, a szőrös szörnyeiről és a sarkokban, egérlyukakban figyelő, gonosz szemekről. Rajzolói munkásságát 77-ben Munkácsy Mihály-díjjal, 84-ben a szép magyar könyv grafikai díjjal, 88-ban érdemes művész címmel ismerték el. 2006-ban Budapest díszpolgára lett. Magyarországon és számos európai városban volt önálló kiállítása. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából Sajdik & Tsai címmel a kArton Galériában a KOKSZ (KOrtárs Karikatúra és SZatíra) Műhely tagjainak szatirikus műveiből nyílik kiállítás.
Sajdik Ferencnek azonnal felismerhető, egyedülálló stílusú rajzaiért, kedvesen groteszk, esendő, összetéveszthetetlen karakterű figuráiért, portréiért, nagy sikerű, mára legendává vált rajzfilmjeiért és könyvillusztrációiért, páratlan életművéért ítélték oda a Kossuth-díjat. „Mondani sem kell, hogy örültem neki, főleg mert karikaturista még nem kapott Kossuth-díjat. Nem azért mondom, hogy dicsekedjem ezzel, hanem a szakma nevében örülök” – fogalmazott az MTI-nek Sajdik Ferenc.
Sajdik Ferenc az 1990-es évek óta nem rajzol újságba, könyveket azonban azóta is szívesen illusztrál, és az utóbbi években táblaképeket, portrékat is készít. Munkáiból Vácon nyílt állandó kiállítás.
(MTI, Wikipedia)