1941. augusztus 21-én, Agárdon született, és 2013. augusztus 12-én hunyt el Vukán György Kossuth-díjas zongoraművész, zeneszerző, a magyar dzsessz világának egyik legsokoldalúbb muzsikusa.
Budapesten született zeneszerető családban, gyermekkora egy részét Kőszegen töltötte, ahol orvos édesapja kórházat alapított. Háromévesen derült ki, hogy abszolút hallása van, a zongorán ekkor már könnyedén eljátszotta a hallott dallamokat, ettől kezdve attól a helyi kántortól tanult, akinek tanítványa volt a neves zenekritikus, Pernye András is. Miután Szombathelyre költöztek, az ottani zeneiskolába járt, nyolcévesen lépett fel először közönség előtt. A Zeneakadémiára tizennégy évesen, egy zongoraverseny megnyerése után felvételi nélkül került. Zenei tanulmányait a középiskolával párhuzamosan fejezte be, majd fogorvosi diplomát is szerzett.
2010-ig dolgozott utóbbi szakmában, nevéhez fűződik a fémallergia kiszűrésére alkalmas DentMetAct (DMA) műszer szabadalma. Bár klasszikus zenei tanulmányokat folytatott, „szabadságvágya” egyre inkább a dzsessz felé sodorta. A hatvanas évek elején Pesten a legendás Dália eszpresszóban játszott, később gyakori fellépéseinek helyszíne a városmajori Mezzo étterem volt. Másfél évtizedig tanított a konzervatórium dzsessz tanszakán zeneszerzést és hangszerelést, egy idő után már csak zeneszerzéssel foglalkozott, és a kreatív zene egyik legnagyobb hatású képviselője lett.
1985-ben megalapította a Creative Art Ensemble-t, melynek egy személyben volt karmestere, művészeti vezetője és komponistája, és amelyből később több formáció is kinőtt. Ezek egyikével készítette az első crossover CD-t, amelyen Chopin-átiratok szerepeltek, nagy közönségsikert arattak Szakcsi Lakatos Bélával előadott kétzongorás koncertjei is. Több mint egy évtizedig dolgozott Horgas Eszter fuvolaművésszel, akivel több különleges produkciót is megvalósítottak, több CD-t rögzítettek. Elkészítette Puccini Bohéméletének crossover operaátiratát dzsessz bigbandre és három szólistára, Mimi szólamát fuvola szólaltatta meg.
Vukán György több mint hatvan évig lépett fel, zongoraművészként bejárta a világot. Emlékezetes az 1996-os hollandiai szereplése, amikor a Liszt Ferenc kamarazenekar társaságában Chopin-átiratokat adott elő, és fellépése kiérdemelte az év koncertje címet.
Komponistaként több műfajban is kipróbálta magát: írt három operát (köztük a Black Adventet, melynek librettóját Adamis Anna jegyezte), balettzenét (a Derby címűt A lovakat lelövik, ugye című regény nyomán), szimfonikus versenyműveket, dzsessz kamaradarabokat, crossover átiratokat, mintegy 80 dalt, 150 zsoltárt, misét II. János Pál pápa látogatására, Requiemet, oratóriumot az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére. Több mint 140 film zenéjét szerezte, így Bacsó Péter (A tanú, Megint tanú, Ki beszél itt szerelemről?, Banánhéjkeringő, Te rongyos élet, Hamvadó cigarettavég, De kik azok a Lumnitzer nővérek?) és Fábri Zoltán alkotásaihoz (141 perc a befejezetlen mondatból, Magyarok, Az ötödik pecsét), komponált zenét tévésorozathoz (Linda), rádiójátékokhoz és színházi darabokhoz, és ő játszotta a Szomszédok című teleregény főcímdalának zongoraszólamát.
A dzsesszzenészek közül Miles Davis, Keith Jarrett és Bill Evans voltak a kedvencei, a klasszikusok közül Chopin zenéje állt hozzá közel. Számára zenét hallgatni, írni és játszani egyaránt boldogsággal ért fel. Zenészként úgy tartotta, hogy a tanár a hangszerhasználat elsajátításához kell, a hangoknak viszont az előadótól lesz hitelük. A tanár mutassa meg a saját elképzelését, de tanítványát arra kell ösztönöznie, hogy keresse meg a saját változatát. Úgy vélte, hogy a művészet lényege nem a szavakban van, hanem a kreativitásban, a művészetet érezni kell, a zeneműveket pedig jól előadni, hogy megérintsék az embereket. Az improvizáció szélesebb körű alkalmazásának szenvedélyes híveként, a kreatív zene egyik legnagyobb hatású képviselőjeként azt vallotta, hogy a zene az, ami a csendből hiányzik.
Vukán György 2013. augusztus 12-én hunyt el agárdi nyaralójában. Szombathelyen, szülei sírjába temették el, egykori budapesti lakóházán, ahol 1969-től haláláig élt, 2018-ban emléktáblát avattak.
Kiemelkedő zenei tevékenysége elismeréseként 1978-ban Balázs Béla-, 1990-ben Erkel Ferenc-díjjal tüntették ki, 1998-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2002-ben az Artisjus- és a Szabó Gábor-díjat, 2011-ben a Gramofon-életműdíjat. 2012-ben Kossuth-díjjal tüntették ki lenyűgözően sokoldalú, kivételes stílusgazdagságú előadóművészi és zeneszerzői munkásságáért, a kortárs zene és dzsessz nagy hatású képviselőjeként végzett rendkívül gazdag és szerteágazó, nagy nemzetközi sikerekben is bővelkedő zenei életpályája elismeréseként. Ő maga is alapított kitüntetést a zenei rögtönzés elismerésére, a Creative Art-díjat első alkalommal 2011-ben adták át az improvizációs verseny győztesének. 2012-ben a XII. kerület díszpolgára lett.
(via hirado.hu)
