1877. május 26-án született és 1927. szeptember 14-én hunyt el Isadora Duncan, ír származású amerikai táncosnő, akinek művészete, gondolkodásmódja és életvitele egyaránt megelőzte korát.
San Franciscóban jött világra egy állandóan a szegénységgel küszködő családban. Tizenéves volt, amikor a család Chicagóba, majd New Yorkba költözött, végül átjöttek Európába, ahol Párizsban telepedtek le. Isadorát gyermekkorától vonzotta a tánc, bemutatkozására a hírneves Greffhul asszonynál került sor, ahol Gluck Iphigéniájára készült saját koreográfiáját adta elő, mellyel pillanatok alatt ismert lett.
A mezítláb táncoló Duncan európai turnéra indult. Lábai előtt hevert Berlin, London és München, Athén és Szentpétervár. Magyarországon 1902-ben mutatkozott be az Uránia Színházban. „Egyik este jeleztem a zenekarnak, hogy ráadásul játsszák el Strauss Kék Duna keringőjét, amelyre aztán rögtönözve táncoltam. A siker frenetikus volt. A közönség felugrálva ünnepelt szinte szünet nélkül” – idézte fel a magyar fellépést.
Elutasította a klasszikus balett hagyományait, annak merevségét. A klasszikus görög művészetekből merített ihletet, melyet aztán az amerikai sportossággal vegyített. A szokásoktól eltérően klasszikus zenére táncolt, mozdulatait a „természetesség jegyében” ókori görög mintára alkotta meg. Mezítláb, görög tógára emlékeztető ruhában táncolt. Előadásait nem csak zenei darabok, de gyakran festmények, költemények ihlették. Szabad szellemű, emancipált nőnek tartották, akinek gondolkodásmódja és életvitele egyaránt megelőzte korát.
Berlinben alapította meg hírneves tánciskoláját, ahol anyjával és nővérével együtt foglalkozott tanítványaival. Közben vad művész-szerelemben élt a neves színházi szakember Edward Gordon Craiggel, akitől kislánya született, majd Paris Singert, a varrógépek és fegyverek hírneves gyártóját választotta. Néhány év múlva egy tragikus gépkocsibalesetben Isadora mindkét gyermekét elveszítette. A csapást sohasem tudta kiheverni. 1914-ben egy fiatal olasz szobrásztól született még egy kisfia, aki azonban néhány órával születése után meghalt.
1917-ben ismerkedett meg Mercedes de Acosta költőnővel, akivel hosszan tartó, szenvedélyes szerelmi viszonyt kezdett. Isadora 1922-ben a franciaországi szovjet nagykövet meghívására Moszkvába utazott, ahol egy gyermek-balettintézet létrehozására kérték fel. Itt ismerkedett meg a nála 18 évvel fiatalabb Szergej Jeszenyin költővel, akihez nemsokára feleségül ment. A rövid fellángolás boldogtalan házasságba fulladt, s ezúttal Isadora távozott búcsú nélkül Párizsba. 1925-ben az egyébként is depressziós Jeszenyin öngyilkos lett.
Az asszony a francia tengerparton telepedett le, Nizzában érte a halál 1927. szeptember 14-én. Éppen egy megvételre kínált sportkocsit próbált ki, amikor hosszú selyemsálja a kerékre tekeredett és megfojtotta.
Isadora Duncan művészeti forradalmat teremtett a táncban: szakított az akadémikus balettel s a korábbi szokással szemben komolyzenére táncolt – Bachot, Chopint, Schubertet szerette leginkább. Az emberi test természetes mozgására és az ógörög művészet hagyományaira alapozva új mozdulatrendszert dolgozott ki. Művészetét egyszerre bírálták és csodálták, de kötetlen stílusa világszerte a modern táncművészet alapjául szolgált.